Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)
1981-01-11 / 1. szám
2. oldal ditedi CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában The Oldást Hungarian Catholic Newspaper in the United Stats* and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános, established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _____________A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ....................... $37.00 For two years ............. $37.00 Egy évre ....................... $20.00 For one year .............. $20.00 Fél évre ......................... $12 00 For six months ........... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS, O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; J page $125.00; i page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. A hajtogatógépre küldött adományokat — szokásunktól eltérően — nyilvánosan nyugtázzuk. Viszont nem közöljük azt, hogy ki mennyit küldött. Ezt az alábbi meggondolás alapján tesszük: minden bizonynyal sokan vannak olyanok, akik csupán néhány dollárt tudnak küldeni, de ezt a néhány dollárt abból a kevésből küldik, amire nekik is szükségük van. Mások könynyedén küldenek súlyos összegeket — a fölöslegükből. Az evangéliumi „szegény asszony két fillérje”-példázatot szem előtt tartva nem lenne méltányos és tisztességes a beküldött összegek nyugtázása. Lapzártáig a következő olvasóinktól kaptunk segítséget: 321. dr. Lelbach Antal (Rocky River, Ohio) 322. Takách Katalin (Southington, O.) Másodszor! 323. Vörös Béla (New York, New York) 324. Kerkay Emese (Garfield, New Jersey) 325. Nemes Ilona (Cortland, New York) 326. gróf Teleki Béla (New York, New York) 327. Kolozsváry Lajos (Edison, N. J.) Másodszor! 328. L. L. (Cleveland, Ohio) 329. Brambring Vilmos (Dover, Delaware) 330. Schwecht Ilona (Hemet, California) 331. N. N. (Guelph, Ontario) 332. Mentler Sándor (Philadelphia, Pa.) 333. Nemes Teréz (Cortland, New York) 334. Gasparits József (Mississauga, Ontario) 335. Fiala Irma (Greeley, Colorado) 336. Galánthay-Nagy Katalin (Washington, D. C.) Másodszor! 337. Papp István (Chicago, Illinois) 338. Solár Márta (Toronto, Ontario) Köszönjük szépen! A Szent Margit Magyar Iskola hírei A Szent Margit Magyar Iskola negyedik angol nyelvű előadásában Peller Miklós építészmérnök tart előadást 1981. január 9-én este 7 órai kezdettel a Cleveland State University (East 22d Str. és Euclid Ave.) University Center 109. előadótermében az egyetemi Ethnic Cultural Program keretében. Az előadás címe: „Reflection of Central European History in the Architecture of Hungary”. Belépődíj nincs, a parkolás ingyenes. NÉMETH ERNŐ: A jászol mellett A csendes égbolt csillagokkal terhes, jövendölések órája betelt, József sápadtan állt a jászol mellett, s a pásztorokkal együtt énekelt. A titkokat magában hordta régen, a látomáson eltöprenghetett, új érzések támadtak most szívében, ahogy nézte az alvó gyermeket. Az éjszakán át egyre többen jöttek, megtöltötték a barlangot, mezőt, kevés reményük benne testesült meg, s ajándékokkal halmozták el őt. . . S mert József hittel hitt a rendelésben, a gyermek útját ő egyengeti, lelkében mégis ezer kétség támadt, elég lesz-e, mit ő nyújthat neki? Megcsendesült a lázas szívverése, hűségében biztos volt halálig, nem tudhatta mit rejt az idők méhe, s nem lesz ember nála óriásibb! ZIJTJTT JASZOVSZKY JÓZSEF: És ők nem adják áruba a Vasárnapot Ősz volt. Még nyíltak a virágok New Brunswickben a magyar házak körül. Az Úr 1973. évét kezdtük elhagyni. A plébános szinte személyesen hozta el Mindszenty hercegprímást az újjáalakított templom felszentelésére. A hercegprímás eljött Bécsből a plébános látogatása után, miután a független sajtótitkárság és a sajtó hírügynöksége között támadt ellentétek elsimultak. A hercegprímás ötezer ember előtt megáldotta a templomot és a magyar népet. Az a prímás, aki élete huszonhárom évét áldozta fel rabságban a magyar nép szabadságáért, Egyházáért, és soha nem tudott megalkudni az ateista rendszerrel, amely erőszakkal elrabolta a magyar ifjúságot a keresztény nevelőktől. S ez a rendszer ma is ugyanazt csinálja. Mondom, ősz volt. New Brunswickben egyik este ott sétáltunk a szálloda kertjében, és a hercegprímás imádkozott. Éjfélkor magához hívatta a Vasárnap felelős szerkesztőjét, Dengl Miklós atyát és szerkesztőjét, dr. Eszterhás Istvánt. Erősen megszorította kezüket, és nagy szemeivel rájuk nézve, végrendeletszerűen könyörgött: — A Vasárnapra szükség van! Ez az egyetlen végváratok, ahonnan még harcolni lehet a hitért és a szabadságért. A Vasárnapnak nem szabad bezárni kapuit! Küzdjetek és harcoljatok! ... Immáron nyolc múltán, száraz varjak a jegenyén kárognak, és azt mondják, hogy a Vasárnapnak meg kell szűnnie, a Vasárnap vegye le fejlécéről a katolikus szót! A Vasárnap sorsát bizottság irányítsa! Azt dörögték, hogy a bátor hang, az ifjú nemzedék, amelynek apái börtönökben sínylődtek, ne jöjjön vissza ötvenhat szellemével! Ötvenhat a múlté. Neonácizmussal vádolnak. Holott a világháború pártjai a múlté, és egy gigászi küzdelem és harc előestéjén vagyunk. A kompromisszumok ideje lejárt. Az apokalipszisi idők jönnek vissza ismét, és harsog a jánosi figyelmeztetés: Lagymatag, langyos vagy, és kiköplek a számból. Valóban, mintha végső döntések és a nagy ítéletek korszakába lépnénk. Az Egyesült Államok többsége nem is Reagan személye mellett szavazott, hanem az ultraliberális szellem, a hamis hétente ellen. Lengyelország éhezik, és nem bírja elviselni a rémet, amely gyermekeit fenyegeti. A világpolitikai helyzet meg fog változni. Minden látszat ellenére Európában vége az Ostpolitiknak. Ma már világos, hogy az meghátrálást és gyáva meghunyászkodást jelentett. A lengyel események kétségtelenül kirobbantották a változást. Bármit csinál is Moszkva. Ma nem mer bevonulni hadseregével. Legalábbis nem az előnyére. A világ ezt már nem fogja tétlenül nézni! A lengyel pápa is fordulatot jelent. Vége a zűrzavarnak az Egyházban. Legalábbis az alapelvek kezdenek újra örök elvekként felragyogni, és vonzani a látni vágyókat. Európában érzik ezt már. Az itáliai földrengés is megremegtette a korrupt politikai pártokat. A nép erősen bírálja a sok csalást, a sok hamisítást, a protekciót, jellemtelenséget. Ebből még forradalom is keletkezhet. A Szovjetuniónak és a nyugati kapitalizmusnak még igen forró lehet a huszadik század nyolcadik évtizede. Reményünk, hogy az új amerikai politika még visszaránthatja Európát, és így nemzetünket is az oroszok ölelő karjaiból, ahová a liberálisok szeretnék vezetni Európát és a sok rétegű szabad világban élő nemzetiségeket. Ne tévesszen meg bennünket a vasfüggönyön túl élő egyháziak látszólagos behódolása az ateista rendszerbe. És óvakodjunk az ateista rendszer szirénhangjától, amellyel a rendszer meg akarja bénítani a nemzetéhez hű magyarságot . Most tegyük félre az ún. őstörténeti vitákat! A realitásokkal számoljunk, és higgyük el, hogy őseink jobban tudták, hogy miért harcoltak életre-halálra nemzetünkért és kereszténységünkért, mint ahogyan mi őket másképpen irányítani szerettük volna . Az egyháziak oroszlánbarlangban élnek. Itt, a külföldön hamis képben látják őket. A papság egy része okosnak, bölcsnek, tudatosan rekonciliáns szellemű vezetőknek magasztalja őket, és minthogy azt hiszik, hogy ők teljesen együttműködnek az ateista rendszerrel, minket annak a rendszernek a bűvkörébe akarnak becsalogatni. Hát ez nagy tévedés. Még személyi előnyöket, püspökségeket sem remélhetünk a hazai hierarchia támogatásával a rendszertől. A hazalátogatás reménye sem foszthat meg minket a világos meglátásoktól és a bátor kiállástól sajtónkban, magán- és közéletünkben. A Vasárnap nem eladó a rendszernek! Az a miénk! Az Mindszenty öröksége létünk nagy harcában! Különben vegyük észre, hogy a hazai főpapság (talán egy-két kivétellel) nem kommunista. Még dogmatikailag is hívőbb, mint a Nyugat sok egyházi férfiúja. (Küng és társai, sok amerikai magyar pap is!) Lékai bíboros prímás, római értesülések szerint, igen buzgó és derék ember. Szegény ember. A hívek látják el ruhával. Nem kommunista bérenc, mint azt sokan híresztelik. Az egri érseket Vácra küldték büntetésül, mert követelni merte a hitoktatást! A rendszer irányít és cselekszik. A főpapságnak nincs cselekvési szabadsága. Leveleiket cenzúrázzák. Kitünteti őket a rendszer, és a kitüntetést is rájuk kényszeríti: hadd vakuljon a világ. A pápa tudja ezt. És honorálta Lékai buzgalmát a Szent Péter-bazilikában beépített magyar kápolna felállításáért, és maga áldotta meg a kápolnát. Értéke magyar történelmi jelentőségű. A papság és a hívek ma is szenvednek a rendszertől. A falvak templomai üresek, és kezdenek összedőlni. Ismét ne tévesszen meg bennünket sok magyar bátor kiállása, akik restaurálják templomaikat, és könnyeikkel keverik a maltert. Vannak még bátor hitvallók, és ezekhez is eljárnak a papok és főpapok. Szorgalmasabban, mint a külvilág sok lelkipásztora, akik megszüntetik templomaikban a magyar szót. Lassan megszűnnek a magyar egyházközségek. Talán erre büszkék a hazajárók? Az ateisták kegyét keresők? De a legrémítőbb „fejlődés”, hogy nincs fiatal papság. És ez a rendszer célja. A szemináriumok néptelenek. Tizenötből már csak néhány működik Magyarországon. Pannonhalmán kihalnak az öreg papok. A legutóbbi „Szolgálat”-szám sok halálesetről tudósít. Kétmillió fiatal gyermek és diák nincs megkeresztelve. Ezt az epidémiát követik már itt, a Nyugaton is a magyarok. Hát ezért kell megszüntetni katolikus sajtók bátor hangját?! Igaz, több tanítás a hitben is szükséges sajtónkban. Ha meddő kritikával csak konferenciázunk és konferenciázunk, és semmit sem csinálunk, akkor valóban meghúzhatják felettünk — sajtónk felett — a lélekharangot. De nem adjuk meg magunkat, mint ahogy a hercegprímás sem adta meg magát börtönében. Az erdélyi ferences atyák sem adják meg magukat! Bíró Benedektől mindnyájan a betű vértanúi lettek: Takács Gábor, Dengl Miklós és világi munkatársa, Eszterhás István. . . A Vasárnapot nem árulják el, nem is adják Amerika magyarjai! Legyetek hűek mindhalálig hitetekhez, magyarságtokhoz, és követeljétek Magyarország függetlenségét és szabadságát a VASÁRNAP-ban! HELCZ TIBOR: Ruha, szabad lesz ? Hubert Matos, a kubai forradalmi hadsereg volt parancsnoka, a magyar Ludwig Sándorral együtt szabadult a havannai börtönből. Egyéves szabadföldi tartózkodása alatt megszervezte a kubai száműzöttek egységmozgalmát „Függet len és Demokratikus Kubáért” (FDK) néven. A 61 éves Matos, aki 20 évet szenvedett a kubai börtönben, a közelmúltban tartott sajtófogadáson kijelentette, hogy az FDK szabadságharcosai hajlandók visszatérni Kuba felszabadítására. Szerinte a kubai nép saját erejéből fogja megbuktatni Castro diktatúráját. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) dr. Ludwig kiszabadítása után továbbra is érdeklődik a kubai helyzet iránt, így az 1981. évi szabadságdíjat is a kubai politikai foglyok kiszabadításáért bátran küzdő ameri-kai diplomatának ítélte oda. Matos sajtónyilatkozata szerint a kubai nép bátorítást kapott a lengyel munkások sikereitől, és amint megkezdi felkelését a kommunista diktatúra ellen, azt sem Castro, sem a Szovjetunió ott állomásozó csapatai nem fogják tudni megállítani. A száműzöttek egyesítését az FDK végzi, és népszerűsíti a kubai szabadság ügyét a szabad világ fórumainál. Ismeretes előttünk, hogy Castro Kádárhoz hasonlóan mindent elkövet a száműzöttek sorainak gyengítésére. Ezért engedte szabadon a közönséges bűnözőket, rablókat és gyilkosokat a havannai börtönből, és megtöltötte velük az Amerikába induló Freedom Flotillát. A bűnözők mellett még kommunista ügynököket is küldött ide. A Carter-adminisztráció gyengeségének tudható be az, hogy a kubai menekülteket „szűrés nélkül” fogadta be Amerikába, jóllehet igazi politikai foglyok még mindig szenvednek kubai börtönökben. Csak egy példa Armando Valladeres költő esete, akit kommunistaellenes magatartásáért 30 évi börtönre ítéltek 1960- ban, aki még ma is rab. Az Amnesty International most indított újabb akciót kiszabadítására. Bár a dr. Ludwiggal börtönben levő magyarok kiszabadultak, kubai száműzöttek állítása szerint vidéki börtönökben fogva tartanak még magyar származású hazafiakat. Ezért a VMPFSZ fokozza érdeklődését a kubai ügy iránt. Andrés Nasario Sargen, az Alpha 66 nevű Castro-ellenes csoport vezetője nemcsak nekünk, hanem a Miami News című napilapnak is kijelentette: az idő megérett a kubai lázadásra. Okai gazdasági jellegűek, főként a dohány- és a cukortermelés alacsony hozama miatt. Sargen szerint már ezernél több szabotőrcsoport működik Kubában, és több, Miamiban kiképzett vezető szökött át Kubába a felkelés előkészítésének megsegítésére. Arra a kérdésünkre, hogy mit segíthet a hivatalba lépő Reagan-kormány, a kubai száműzöttek válasza egyöntetű: fokozni a rádió- és televízióadásokat a kubaiak lelkesítésére. Key Westről híreket lehet sugározni Kubába anélkül, hogy azt Castro hatásosan zavarni tudná. Hubert Matos és a többi kubai vezető hangjára hallgat a nép. Amerika megtehetné, hogy hoszszú évek tétlensége után legalább így segítené a kubaiakat, hogy véget vethessenek a kommunista rémuralomnak 90 mérföldre Amerikától anélkül, hogy amerikai katonák a harcba beavatkozzanak. Csupán erkölcsi támogatást kellene adni, elsősorban lelkesítésben rádió- és televízióadásokon keresztül. 1981. január 11. Amerika a kommunizmus gazdasági mestere? (Folytatás az 1. oldalról) már Mao özvegye. A kommunista szokások szerint előkészített per több tábornokkal bérelt vádlottjának „vallomása” azt a tényállást adagolja, hogy a vádlottak a forradalmi zűrzavarban el akarták tenni láb alól a szenilis Maot, és Lin Piaot ültették volna a trónra, akit a Szovjetunióba való menekülése során lelőttek. Ezzel 1971-ben megkezdődött az ügy felgöngyölítése, mert ez a vonal állítólag szovjet orientációs lett volna. A Négyek Bandáját — a vád szerint — sok ezer kínai élet kioltása is terheli, ha nem is annyié, mint magát Maot és rendszerének bevezetését. A per — normális tükörből nézve — bemutatja a szokásos kommunista hatalmi versengést. A forradalom tömeghisztériája és a forradalom hátterében állók a kultúra nevében félretettek mindenkit, aki hatalmi tervüknek útjukban állott, így állították ki a sorból Teng Hsziao-pinget is, aki most gyakorlatilag vezeti a Népi Kínát és a Négyek Bandája felelősségre vonását kezdeményezte. Mao, illetve állítólag felesége, a per fővádlottja személyes irányításával a tömeg azokat a hivatalosakat tizedelte meg, akik hivatva lettek volna a tömeg irányítására. Amikor egy forradalmi akció megbukik, vele együtt bukik a tervező is, mint jelen esetben is, és a forradalomtól szenvedők viszszájára fordítják a helyzetet. Ebben az új helyzetben a régi, de változatlan kommunista elit tér vissza a hatalomhoz. Szovjet mintára, a nagy elválasztófal mögött luxusban élő, sofőrös, lefüggönyözött autókban ülő, a nagyvilágtól hermetikusan elzárt kivételesek szerezték vissza a hatalmat. Egyelőre a 76 éves Teng a főnök a gyakorlatban, formailag ma még az 59 esztendős Hua Kuo-feng a pártelnök, de útban van a 61 éves Zao Zi-jang miniszterelnök, és egy fiatalabb generáció hatalomátvétele. ★ Kína több ezeréves történelme, de az utolsó 30 év, a „népi” kommunista időszak különösen tele volt és van meglepetésekkel. Az utolsó hetek Kínából jött hírei is azt igazolják, hogy minden bizonytalan. A fenti vezető nagyságok az amerikai kiértékelők szerint elvetették a szovjetszerű központi gazdasági irányítás generális elvét, és ráléptek a „free market economics” vonalára. A legfrissebb híradások azonban azt közlik a nyugati világgal, hogy váratlan nehézségek arra kényszerítik a kínai közgazdaságot, hogy „bizonyos” központi tervezést és irányítást fenntartsanak a kommunista kormányzatnak, mert a „gazdátlan szabad versenyre még nem érett meg” Népi Kína. A pennsylvaniai State University Parks, Chang nevű kínai szakértője még a múlt hetekben azt hirdette meg, hogy a kínai kommunista párt hivatalosan is négy évet adott a kormánynak a kapitalista út kipróbálására. És, íme! Máris megfeneklett az a terv, melyhez azonnal 8 billió és rövidesen 20 billió dollár kellett volna a kapitalista világtól. A politikai rend Kínában kommunista. A gazdasági rend semmilyen, vagy háromnegyedben olyan, mint a Szovjetunióé, azaz a kapitalizmus által művileg táplált és fenntartott. Ez lenne az a Kína, melynek modernizálását és újjáépítését a kapitalizmusnak kellene elvégeznie. Akárcsak 1917 után az orosz bolsevizmusét, illetve a Szovjetunióét több alkalommal. Az áldozat egyetlen jelszava: egy erős Kínát a Szovjetunió ellen! Az 1949-ben létesült kínai kommunista rendszerben az egyetlen és első hatalmi kitörés — a fenti kirakatper adatai szerint — a Lin Piao és életben maradt társai, a Négyek Bandája felé volt, melynek iránya a Szovjetunió felé mutatott, ahová Lin is el akart menekülni. Vajon a Moszkva által inspirált, atyaságában szovjet alapítású Kína valóban szovjet ellenség? Egy kommunista rend meggyőződésesen és tartósan, több generációra ellentábora lesz és lehet egy másik kommunista hatalomnak? Vajon nem amerikai naivitás és politikai rövidlátás ez a Kína iránti lelkesedés? Hát a Szovjetunió nem volt Amerika világháborús szövetségese, és, íme, hatalmi tébolyból kérlelhetetlen ellenségévé vált, olyanná, mely Amerika és a Nyugat elpusztítására készül? Vajon, amikor a nagy nap elkövetkezik, és a kommunizmus és a kapitalizmus válaszút elé kerül, Kína a nyugati oldalon, s nem a másik kommunista mellett lesz? Most kellene a Nyugatnak egy Adenauer, de egy Bismarck is jó lenne.