Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1981 (88. évfolyam, 1-50. szám)

1981-01-11 / 1. szám

2. oldal ditedi CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY A legrégibb katolikus magyar lap Észak-Amerikában The Oldást Hungarian Catholic Newspaper in the United Stats* and Canada Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600. Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-pébános, established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm Papal Prelate-Pastor Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL, O.F.M. THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _____________A NON-PROFIT ORGANIZATION________________ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SUBSCRIPTION RATES: Két évre ....................... $37.00 For two years ............. $37.00 Egy évre­ ....................... $20.00 For one year .............. $20.00 Fél évre ......................... $12 00 For six months ........... $12.00 Nyugdíjasoknak $15.00 egy évre A Szent István Ferences Kommisszáriátus megbízásából Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS, O.F.M. Szerkesztő: Fr. DUNAI ÁKOS O.F.M. 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio. 44509 Telefon: (216) 799-2600. ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times; $3.50 per column inch 5—15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; J page $125.00; i page $240.00; 1 full page $460.00. Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. A hajtogatógépre küldött adományokat — szokásunktól eltérően — nyilvánosan nyugtázzuk. Viszont nem közöljük azt, hogy ki mennyit küldött. Ezt az alábbi meggondolás alapján tesszük: minden bizony­nyal sokan vannak olyanok, akik csupán néhány dollárt tudnak küldeni, de ezt a néhány dollárt abból a kevés­ből küldik, amire nekik is szükségük van. Mások köny­­nyedén küldenek súlyos összegeket — a fölöslegükből. Az evangéliumi „szegény asszony két fillérje”-példáza­­tot szem előtt tartva nem lenne méltányos és tisztes­séges a beküldött összegek nyugtázása. Lapzártáig a következő olvasóinktól kaptunk segít­séget: 321. dr. Lelbach Antal (Rocky River, Ohio) 322. Takách Katalin (Southington, O.) Másodszor! 323. Vörös Béla (New York, New York) 324. Kerkay Emese (Garfield, New Jersey) 325. Nemes Ilona (Cortland, New York) 326. gróf Teleki Béla (New York, New York) 327. Kolozsváry Lajos (Edison, N. J.) Másodszor! 328. L. L. (Cleveland, Ohio) 329. Brambring Vilmos (Dover, Delaware) 330. Schwecht Ilona (Hemet, California) 331. N. N. (Guelph, Ontario) 332. Mentler Sándor (Philadelphia, Pa.) 333. Nemes Teréz (Cortland, New York) 334. Gasparits József (Mississauga, Ontario) 335. Fiala Irma (Greeley, Colorado) 336. Galánthay-Nagy Katalin (Washington, D. C.) Másodszor! 337. Papp István (Chicago, Illinois) 338. Solár Márta (Toronto, Ontario) Köszönjük szépen! A Szent Margit Magyar Iskola hírei A Szent Margit Magyar Iskola negyedik angol nyelvű előadásában Peller Miklós építészmérnök tart előadást 1981. január 9-én este 7 órai kezdettel a Cleveland State University (East 22d Str. és Euclid Ave.) University Center 109. előadótermében az egyetemi Ethnic Cultural Program keretében. Az előadás címe: „Reflection of Central European History in the Architecture of Hun­gary”. Belépődíj nincs, a parkolás ingyenes. NÉMETH ERNŐ: A jászol mellett A csendes égbolt csillagokkal terhes, jövendölések órája betelt, József sápadtan állt a jászol mellett, s a pásztorokkal együtt énekelt. A titkokat magában hordta régen, a látomáson eltöprenghetett, új érzések támadtak most szívében, ahogy nézte az alvó gyermeket. Az éjszakán át egyre többen jöttek, megtöltötték a barlangot, mezőt, kevés reményük benne testesült meg, s ajándékokkal halmozták el őt. . . S mert József hittel hitt a rendelésben, a gyermek útját ő egyengeti, lelkében mégis ezer kétség támadt, elég lesz-e, mit ő nyújthat neki? Megcsendesült a lázas szívverése, hűségében biztos volt halálig, nem tudhatta mit rejt az idők méhe, s nem lesz ember nála óriásibb! ZIJTJTT JASZOVSZKY JÓZSEF: És ők nem adják áruba a Vasárnapot Ősz volt. Még nyíltak a virágok New Bruns­­wickben a magyar házak körül. Az Úr 1973. évét kezdtük elhagyni. A plébános szinte sze­mélyesen hozta el Mindszenty hercegprímást az újjáalakított templom felszentelésére. A her­cegprímás eljött Bécsből a plébános látogatása után, miután a független sajtótitkárság és a sajtó hírügynöksége között támadt ellentétek elsimultak. A hercegprímás ötezer ember előtt megáldotta a templomot és a magyar népet. Az a prímás, aki élete huszonhárom évét áldozta fel rabságban a magyar nép szabadságáért, Egy­házáért, és soha nem tudott megalkudni az ateista rendszerrel, amely erőszakkal elrabolta a magyar ifjúságot a keresztény nevelőktől. S ez a rendszer ma is ugyanazt csinálja. Mondom, ősz volt. New Brunswickben egyik este ott sétáltunk a szálloda kertjében, és a hercegprímás imádkozott. Éjfélkor magához hí­vatta a Vasárnap felelős szerkesztőjét, Dengl Miklós atyát és szerkesztőjét, dr. Eszterhás Ist­vánt. Erősen megszorította kezüket, és nagy szemeivel rájuk nézve, végrendeletszerűen kö­­nyörgött: — A Vasárnapra szükség van! Ez az egyet­len végváratok, ahonnan még harcolni lehet a hitért és a szabadságért. A Vasárnapnak nem szabad bezárni kapuit! Küzdjetek és harcolja­tok! ... Immáron nyolc múltán, száraz varjak a je­genyén kárognak, és azt mondják, hogy a Va­sárnapnak meg kell szűnnie, a Vasárnap vegye le fejlécéről a katolikus szót! A Vasárnap sor­sát bizottság irányítsa! Azt dörögték, hogy a bátor hang, az ifjú nemzedék, amelynek apái börtönökben sínylődtek, ne jöjjön vissza ötven­hat szellemével! Ötvenhat a múlté. Neonáciz­­mussal vádolnak. Holott a világháború pártjai a múlté, és egy gigászi küzdelem és harc elő­estéjén vagyunk. A kompromisszumok ideje le­járt. Az apokalipszisi idők jönnek vissza ismét, és harsog a jánosi figyelmeztetés: Lagymatag, langyos vagy, és kiköplek a számból. Valóban, mintha végső döntések és a nagy ítéletek korszakába lépnénk. Az Egyesült Álla­mok többsége nem is Reagan személye mellett szavazott, hanem az ultraliberális szellem, a hamis hétente ellen. Lengyelország éhezik, és nem bírja elviselni a rémet, amely gyermekeit fenyegeti. A világpolitikai helyzet meg fog vál­tozni. Minden látszat ellenére Európában vége az Ostpolitiknak. Ma már világos, hogy az meg­hátrálást és gyáva­ meghunyászkodást jelentett. A lengyel események kétségtelenül kirobban­tották a változást. Bármit csinál is Moszkva. Ma nem mer bevonulni hadseregével. Legalább­is nem az előnyére. A világ ezt már nem fogja tétlenül nézni! A lengyel pápa is fordulatot jelent. Vége a zűrzavarnak az Egyházban. Leg­alábbis az alapelvek kezdenek újra örök elvek­ként felragyogni, és vonzani a látni vágyókat. Európában érzik ezt már. Az itáliai földrengés is megremegtette a korrupt politikai pártokat. A nép erősen bírálja a sok csalást, a sok hami­sítást, a protekciót, jellemtelenséget. Ebből még forradalom is keletkezhet. A Szovjetuniónak és a nyugati kapitalizmusnak még igen forró lehet a huszadik század nyolcadik évtizede. Remé­nyünk, hogy az új amerikai politika még vissza­ránthatja Európát, és így nemzetünket is az oroszok ölelő karjaiból, ahová a liberálisok sze­retnék vezetni Európát és a sok rétegű szabad világban élő nemzetiségeket. Ne tévesszen meg bennünket a vasfüggö­nyön túl élő egyháziak látszólagos behódolása az ateista rendszerbe. És óvakodjunk az ateista rendszer szirénhangjától, amellyel a rendszer meg akarja bénítani a nemzetéhez hű magyar­ságot . Most tegyük félre az ún. őstörténeti vi­tákat! A realitásokkal számoljunk, és higgyük el, hogy őseink jobban tudták, hogy miért har­coltak életre-halálra nemzetünkért és keresz­ténységünkért, mint ahogyan mi őket máskép­pen irányítani szerettük volna . Az egyháziak oroszlánbarlangban élnek. Itt, a külföldön hamis képben látják őket. A papság egy része okosnak, bölcsnek, tudatosan rekon­­ciliáns szellemű vezetőknek magasztalja őket, és minthogy azt hiszik, hogy ők teljesen együttmű­ködnek az ateista rendszerrel, minket annak a rendszernek a bűvkörébe akarnak becsalogat­ni. Hát ez nagy tévedés. Még személyi előnyö­ket, püspökségeket sem remélhetünk a hazai hierarchia támogatásával a rendszertől. A haza­­látogatás reménye sem foszthat meg minket a világos meglátásoktól és a bátor kiállástól saj­tónkban, magán- és közéletünkben. A Vasárnap nem eladó a rendszernek! Az a miénk! Az Mind­szenty öröksége létünk nagy harcában! Különben vegyük észre, hogy a hazai fő­papság (talán egy-két kivétellel) nem kommu­nista. Még dogmatikailag is hívőbb, mint a Nyu­gat sok egyházi férfiúja. (Küng és társai, sok amerikai magyar pap is!) Lékai bíboros prí­más, római értesülések szerint, igen buzgó és derék ember. Szegény ember. A hívek látják el ruhával. Nem kommunista bérenc, mint azt sokan híresztelik. Az egri érseket Vácra küld­ték büntetésül, mert követelni merte a hitok­tatást! A rendszer irányít és cselekszik. A fő­papságnak nincs cselekvési szabadsága. Leve­leiket cenzúrázzák. Kitünteti őket a rendszer, és a kitüntetést is rájuk kényszeríti: hadd vakul­jon a világ. A pápa tudja ezt. És honorálta Lékai buzgalmát a Szent Péter-bazilikában be­épített magyar kápolna felállításáért, és maga áldotta meg a kápolnát. Értéke magyar törté­nelmi jelentőségű. A papság és a hívek ma is szenvednek a rend­szertől. A falvak templomai üresek, és kezde­nek összedőlni. Ismét ne tévesszen meg ben­nünket sok magyar bátor kiállása, akik res­taurálják templomaikat, és könnyeikkel keverik a maltert. Vannak még bátor hitvallók, és ezek­hez is eljárnak a papok és főpapok. Szorgalma­sabban, mint a külvilág sok lelkipásztora, akik megszüntetik templomaikban a magyar szót. Lassan megszűnnek a magyar egyházközségek. Talán erre büszkék a hazajárók? Az ateisták kegyét keresők? De a legrémítőbb „fejlődés”, hogy nincs fiatal papság. És ez a rendszer célja. A szemináriumok néptelenek. Tizenötből már csak néhány műkö­dik Magyarországon. Pannonhalmán kihalnak az öreg papok. A legutóbbi „Szolgálat”-szám sok halálesetről tudósít. Kétmillió fiatal gyermek és diák nincs megkeresztelve. Ezt az epidémiát követik már itt, a Nyugaton is a magyarok. Hát ezért kell megszüntetni katolikus sajtók bátor hangját?! Igaz, több tanítás a hitben is szük­séges sajtónkban. Ha meddő kritikával csak konferenciázunk és konferenciázunk, és semmit sem csinálunk, ak­kor valóban meghúzhatják felettünk — sajtónk felett — a lélekharangot. De nem adjuk meg magunkat, mint ahogy a hercegprímás sem adta meg magát börtönében. Az erdélyi ferences atyák sem adják meg magukat! Bíró Benedek­től mindnyájan a betű vértanúi lettek: Takács Gábor, Dengl Miklós és világi munkatársa, Esz­terhás István. . . A Vasárnapot nem árulják el, nem is adják Amerika magyarjai! Legyetek hűek mindha­lálig hitetekhez, magyarságtokhoz, és követel­jétek Magyarország függetlenségét és szabad­ságát a­­ VASÁRNAP-ban! HELCZ TIBOR: Ruha, szabad lesz ? Hubert Matos, a kubai forradalmi hadsereg volt parancsnoka, a magyar Ludwig Sándorral együtt szabadult a havannai börtönből. Egyéves szabadföldi tartózkodása alatt megszervezte a kubai száműzöttek egységmozgalmát „Függet­­­ len és Demokratikus Kubáért” (FDK) néven. A 61 éves Matos, aki 20 évet szenvedett a kubai börtönben, a közelmúltban tartott sajtófogadá­­­­son kijelentette, hogy az FDK szabadságharco­sai hajlandók visszatérni Kuba felszabadítására.­­ Szerinte a kubai nép saját erejéből fogja meg­buktatni Castro diktatúráját. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) dr. Ludwig kiszabadítása után to­vábbra is érdeklődik a kubai helyzet iránt, így az 1981. évi szabadságdíjat is a kubai politikai­­ foglyok kiszabadításáért bátran küzdő ameri-­­kai diplomatának ítélte oda. Matos sajtónyilatkozata szerint a kubai nép bátorítást kapott a lengyel munkások sikerei­től, és amint megkezdi felkelését a kommunista diktatúra ellen, azt sem Castro, sem a Szovjet­unió ott állomásozó csapatai nem fogják tudni megállítani. A száműzöttek egyesítését az FDK végzi, és népszerűsíti a kubai szabadság ügyét a szabad világ fórumainál. Ismeretes előttünk, hogy Castro Kádárhoz hasonlóan mindent elkövet a száműzöttek so­rainak gyengítésére. Ezért engedte szabadon a közönséges bűnözőket, rablókat és gyilkosokat a havannai börtönből, és megtöltötte velük az Amerikába induló Freedom Flotillát. A bűnö­zők mellett még kommunista ügynököket is kül­dött ide.­­ A Carter-adminisztráció gyengeségének tud­ható be az, hogy a kubai menekülteket „szűrés nélkül” fogadta be Amerikába, jóllehet igazi politikai foglyok még mindig szenvednek ku­bai börtönökben. Csak egy példa Armando Va­­lladeres költő esete, akit kommunistaellenes magatartásáért 30 évi börtönre ítéltek 1960- ban, aki még ma is rab. Az Amnesty Interna­tional most indított újabb akciót kiszabadítá­sára. Bár a dr. Ludwiggal börtönben levő magya­rok kiszabadultak, kubai száműzöttek állítása szerint vidéki börtönökben fogva tartanak még magyar származású hazafiakat. Ezért a VMPFSZ fokozza érdeklődését a kubai ügy iránt. Andrés Nasario Sargen, az Alpha 66 nevű Castro-ellenes csoport vezetője nemcsak ne­künk, hanem a Miami News című napilapnak is kijelentette: az idő megérett a kubai láza­dásra. Okai gazdasági jellegűek, főként a do­hány- és a cukortermelés alacsony hozama mi­att. Sargen szerint már ezernél több szabotőr­­csoport működik Kubában, és több, Miamiban kiképzett vezető szökött át Kubába a felkelés előkészítésének megsegítésére. Arra a kérdésünkre, hogy mit segíthet a hi­vatalba lépő Reagan-kormány, a kubai szám­űzöttek válasza egyöntetű: fokozni a rádió- és televízióadásokat a kubaiak lelkesítésére. Key Westről híreket lehet sugározni Kubába anél­kül, hogy azt Castro hatásosan zavarni tudná. Hubert Matos és a többi kubai vezető hangjára hallgat a nép. Amerika megtehetné, hogy hosz­­szú évek tétlensége után legalább így segítené a kubaiakat, hogy véget vethessenek a kom­munista rémuralomnak 90 mérföldre Ameriká­tól anélkül, hogy amerikai katonák a harcba beavatkozzanak. Csupán erkölcsi támogatást kellene adni, elsősorban lelkesítésben rádió- és televízióadásokon keresztül. 1981. január 11. Amerika a kommunizmus gazdasági mestere? (Folytatás az 1. oldalról) már Mao özvegye. A kommunista szokások sze­rint előkészített per több tábornokkal bérelt vádlottjának „vallomása” azt a tényállást ada­golja, hogy a vádlottak a forradalmi zűrzavar­ban el akarták tenni láb alól a szenilis Maot, és Lin Piaot ültették volna a trónra, akit a Szov­jetunióba való menekülése során lelőttek. Ez­zel 1971-ben megkezdődött az ügy felgöngyö­lítése, mert ez a vonal állítólag szovjet orientá­ciós lett volna. A Négyek Bandáját — a vád szerint — sok ezer kínai élet kioltása is terheli, ha nem is annyié, mint magát Maot és rendsze­rének bevezetését. A per — normális tükörből nézve — bemu­tatja a szokásos kommunista hatalmi versen­gést. A forradalom tömeghisztériája és a for­radalom hátterében állók a kultúra nevében félretettek mindenkit, aki hatalmi tervüknek útjukban állott, így állították ki a sorból Teng Hsziao-pinget is, aki most gyakorlatilag vezeti a Népi Kínát és a Négyek Bandája felelősségre vonását kezdeményezte. Mao, illetve állítólag felesége, a per fővádlottja személyes irányítá­sával a tömeg azokat a hivatalosakat tizedelte meg, akik hivatva lettek volna a tömeg irányí­tására. Amikor egy forradalmi akció megbu­kik, vele együtt bukik a tervező is, mint jelen esetben is, és a forradalomtól szenvedők visz­­szájára fordítják a helyzetet. Ebben az új hely­zetben a régi, de változatlan kommunista elit tér vissza a hatalomhoz. Szovjet mintára, a nagy elválasztófal mögött luxusban élő, sofő­­rös, lefüggönyözött autókban ülő, a nagyvilág­tól hermetikusan elzárt kivételesek szerezték vissza a hatalmat. Egyelőre a 76 éves Teng a főnök a gyakorlatban, formailag ma még az 59 esztendős Hua Kuo-feng a pártelnök, de út­ban van a 61 éves Zao Zi-jang miniszterelnök, és egy fiatalabb generáció hatalomátvétele. ★ Kína több ezeréves történelme, de az utolsó 30 év, a „népi” kommunista időszak különösen tele volt és van meglepetésekkel. Az utolsó he­tek Kínából jött hírei is azt igazolják, hogy minden bizonytalan. A fenti vezető nagyságok az amerikai kiértékelők szerint elvetették a szovjetszerű központi gazdasági irányítás ge­nerális elvét, és ráléptek a „free market econom­ics” vonalára. A legfrissebb híradások azonban azt közlik a nyugati világgal, hogy váratlan nehézségek arra kényszerítik a kínai közgazdaságot, hogy „bizonyos” központi tervezést és irányítást fenntartsanak a kommunista kormányzatnak, mert a „gazdátlan szabad versenyre még nem érett meg” Népi Kína. A pennsylvaniai State University Park­s, Chang nevű kínai szakértője még a múlt hetekben azt hirdette meg, hogy a kínai kommunista párt hivatalosan is négy évet adott a kormánynak a kapitalista út kipróbálá­sára. És, íme! Máris megfeneklett az a terv, melyhez azonnal 8 billió és rövidesen 20 billió dollár kellett volna a kapitalista világtól. A politikai rend Kínában kommunista. A gazdasági rend semmilyen, vagy háromnegyedben olyan, mint a Szovjetunióé, azaz a kapitalizmus által művileg táplált és fenntartott. Ez lenne az a Kína, melynek modernizálását és újjáépítését a kapitalizmusnak kellene elvé­geznie. Akárcsak 1917 után az orosz bolseviz­­musét, illetve a Szovjetunióét több alkalommal. Az áldozat egyetlen jelszava: egy erős Kínát a Szovjetunió ellen! Az 1949-ben létesült kínai kommunista rend­szerben az egyetlen és első hatalmi kitörés — a fenti kirakatper adatai szerint — a Lin Piao és életben maradt társai, a Négyek Ban­dája felé volt, melynek iránya a Szovjetunió felé mutatott, ahová Lin is el akart menekülni. Vajon a Moszkva által inspirált, atyaságában szovjet alapítású Kína valóban szovjet ellenség? Egy kommunista rend meggyőződésesen és tar­tósan, több generációra ellentábora lesz és le­het egy másik kommunista hatalomnak? Vajon n­em amerikai naivitás és politikai rövidlátás ez a Kína iránti lelkesedés? Hát a Szovjetunió nem volt Amerika világháborús szövetségese, és, íme, hatalmi tébolyból kérlelhetetlen ellen­ségévé vált, olyanná, mely Amerika és a Nyu­gat elpusztítására készül? Vajon, amikor a nagy nap elkövetkezik, és a kommunizmus és a ka­­pitalizmus válaszút elé kerül, Kína a nyugati oldalon, s nem a másik kommunista mellett lesz? Most kellene a Nyugatnak egy Adenauer, de egy Bismarck is jó lenne.

Next