Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982 (89. évfolyam, 1-50. szám)

1982-01-10 / 1. szám

KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 4. oldal Urunk megkeresztelkedése Olvasmány Izajás próféta könyvéből 42, 1—4, 6—7) *ne (a Messiás), az én szolgám! Én mellette állok, íme, az én választottam! Benne kedvemet találom. Kiárasztom rá lelkemet:"Isten törvényét hirdeti a világ népeinek. Nincs nála hivalkodó kiáltozás, személyválogatást nem ismer, hangos szót nem hallani tőle az utcán. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Hamisítatlanul hirdeti Isten törvényét, nem lankad el, és nem veszíti kedvét, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Tőle várják az igaz tanítást a nemzetek. Ezt mondta az Úr, a te Istened, aki megteremtette az eget és megalkotta az égboltozatot, szilárddá tette a földet, és létrehozta mindazt, ami belőle sarjad, aki éltető leheletet ad a népnek, és minden embernek, aki a földön él: „Én, az Úr, az igazságos Isten meghívtalak téged, Szolgám, kezednél fogva vezetlek és oltalmazlak, általad kötök új szövetséget népemmel, és küldök új világosságot a pogány nemzeteknek. Megnyitod majd a vakok szemét, kiszabadítod börtönükből a foglyokat, kivezeted a rabokat tömlöcük sötétségéből.” Ez az Isten igéje. Zsoltár 28 (1a és 2, 3ac—4, 3b és 9b—10) Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten fiai, adjátok meg a tisztességet az Úr nevének, imádjátok Istent ünnepi díszben! Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten szava zeng az örvény fölött: jelen van a mély vizek álján. Nagy erő van az Úr szavában: szent igéje nagyot művel. Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Mennydörgés hirdeti Isten fölségét: templomában mindenki áldást mondjon! Az özönvíz is neki szolgál: az Úr országos örök trónján. Áldja meg Isten az ő népét, adjon neki békességet! Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből (10, 34—38) Amikor Péter apostol Kornéliusz százados házában a pogányoknak hirdette az evangéliumot, így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármilyen nemzethez tartozik is, ha eltölti az Úr félelme, és igaz tetteket visz végbe: bár tanítását Izrael fiainak adta (elsősorban), amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. Ti tudjátok, mi minden történt Júdeában attól kezdve, hogy a Názáreti Jézus elindult Galileából, s hogy a keresztség után, amit János hirdetett, hogyan kente fel őt Isten Szentlélekkel és hatalommal. Jézus, ahol csak megfordult, jót tett, és meggyógyította az ördögtől megszállottakat, mert vele volt az Isten.” Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Márk könyvéből (1, 69—11) Mielőtt Jézus megkezdte működését, Keresztelő János azt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. Én vízzel keresztelek, ő majd Szentlélekkel keresztel titeket.” Ekkor történt, hogy Jézus eljött a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Szentlélek galamb képében rászáll. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam. Benned telik kedvem. Ezek az evangélium igéi. RENDELJE MEG SZÉKELY MÓZES: ZÁTONY című művét, mely a Vasárnap kiadásában jelent meg a közelmúltban. . . A könyv tartalmát röviden így foglalhatnánk össze: az erdélyi magyarság sorsa a két világháború között. Székely Mózes könyve föleleveníti a két háború közti erdélyi magyar élet minden szenvedését, megpróbáltatását, küzdelmét. A könyv emlékezik a múltról, és emlékeztet a jelenre, az erdélyi magyarok balsorsának ma sincs vége. A kötet megrendelhető a Vasárnap könyvosztályán: 1739 Mahoning Ave., Youngstown, Ohio 44509. Ára: 12 dollár, plusz 1 dollár portó. P. CHILLA RAYMOND S.J.: Emberré lenni feladat Minden élőlény arra törekszik, hogy kibontsa a benne rejlő lehetőségeket. Öröme a kibontakozás. A magba rejtett csíra örül, hogy szárba szökkenhet, a rózsa, ha illatozhat, a barackfa, ha szép gyümölcsök érlelődnek rajta. A halnak élvezet úszni, a madárnak röpülni, a csikónak nyargalni, a szemnek látni, a fülnek hallani, az értelemnek új összefüggéseket felfedezni. Valami belső erő hajtja őket a kibontakozásra. De van egy nagy különbség az ember és a földön található többi élőlény között. Láttál már fát, amelyik gyökereit arra használta volna, hogy egyiket a másik után kihúzza a földből, egy kicsit továbbvigye őket, és az egész törzs számára kedvezőbb talajt keressen? Az a belső erő, amely a fa életét belülről irányítja, erre nem tud parancsot adni. És láttál már madarat, amelyik fészkét másképpen készítette volna, mint fajtája többi tagja évszázadok óta? Az ősi tapasztalat törvényként uralkodik benne. Az cselekvésének a szabálya, attól eltérni nem tud, egyénit alkotni nem képes. Csak a faj cselekszik benne, annak cselekvésmódját ismétli évszázadok óta egyformán. Semmi jel sincs arra, hogy a legértelmesebbnek tartott állat, a delfin, megkísérelte volna, hogy valami újat hozzon létre a víz alatt. Az ember viszont nem nyugodott addig, amíg át nem kutatta a tengerek birodalmát, és ki nem tört az atmoszféra határain túlra. Mindegyikünk valami egészen egyedi teljesítménnyel járul hozzá a közös emberi haladáshoz. Családunknak, nemzetünknek történelme van, nem természetrajza. Most, a tapasztalati tények felsorolása után próbáljunk feleletet adni erre a kérdésre. • MI TESZI AZ EMBERT EMBERRÉ? Van esze — mondja Jancsi. Szeretni tud — teszi hozzá Erzsi. Tud gondolkozni — szól Jóska. Tud választani és dönteni — kiált közbe Feri. Tud választani jó és rossz között — egészíti ki Kató. Meg tudja bírálni, amit tett; az állat nem tud reflektálni, szellemi reflektorfénybe állítani azt, amit tett vagy ami vele történt — szólal meg Pista. Jó, jó, ez mind igaz, de nem egészen pontos. Valóban, a földön található élőlények közül egyedül az ember képes gondolkozni, választani, reflektálni, a szó valódi értelmében szeretni. De az angyalok sokasága is értelmes és szabad! És értelmes és szabad az Isten is! Ha pontosan ki akarjuk fejezni, hogy mi teszi az embert emberré, nem elég azt válaszolni, az, hogy értelme és szabad akarata van. Értelme és szabad akarata Istennek is van, az angyaloknak is van, mégse emberek. Az embert az teszi emberré, hogy testi és szellemi erők együttműködése élteti. Az ember se nem angyal, se nem állat, hanem anyag és szellem együtt, egyszerre. Ha úgy képzeljük a kettő kapcsolatát, mint a ló és a lovas vagy a motor és a sofőr együttesét, vagy két szerelmes egyesülését, a hasonlatok mind sántítanak, mert a testi és a szellemi erők az emberben tökéletesen átjárják egymást, és elválaszthatatlanok. Az embernek még az alvása is emberi (pl. számtanpéldáról álmodik), és fordítva, legszellemibb működései is képekhez, hangulatokhoz fűződnek. Ezt mutatják a szellemi működésüket jelző szavak gyökerei is. Az értelem szó az elérni, felérni és érezni igével rokon, a fogalom a megfogni szóval, a döntés a ledöntés műveletével, a választás a szétválasztással. — De tisztelendő úr, kérem, fontos ezt nekünk tudni? Az ember test és lélek, pont. Ez világos és elég. Mit kell még itt magyarázni? — Kedves Zoli fiam, én is kérdezek valamit. Fontos-e a mérnöknek tudni a különféle vasak, acélok, betonkeverékek tágulási fokát, súlyát, teherbíró-képességét, a hőmérsékletre, a levegőnedvességre, a fényre adott reakcióit? De még menynyire, hogy fontos! Ugyanúgy, egyéni fejlődésünk és közösségi sorsunk függ attól, hogyan válaszolunk erre a kérdésre: mi teszi az embert emberré? Hitler a germán faj biológiai erőit tette meg az emberség értékmérő szabályává, lett is belőle világkatasztrófa. Spártában csak a jó harcos számított igazán embernek, a gyengét már születéskor kiselejtezték. A középkor igyekezete az égi haza felé fordult, az evilágot csak siralomvölgynek tekintette. A reneszánsz idején az ideál az összes képességét harmonikusan kifejlesztő egyén volt, az ipari forradalom óta a gazdasági termelést jól megszervező kapitalista. A szocializmusban az ember nem számít, csak fogaskerék a nagy államgépezetben. Maholnap a számítógép lesz az úr, és sorsunkról hű lakásai döntenek majd. Túl hosszú volna a sor, ha a történelem sok téves emberideálját fel akarnánk sorolni. Nem is olyan egyszerű okos választ adni erre a látszólag egyszerű kérdésre: mi teszi az embert emberré? A válaszban mindig benne lesz a test is, a lélek is, de a kérdés éppen az, hogy a kettőnek mi köze egymáshoz, hogyan járják át egymást, és mire helyezzük a hangsúlyt? Aki használja ezt a kifejezést: „test és lélek”, az már azt is mondja, hogy anyag és szellem, kötöttség és szabadság, ösztön és irányító akarat. De azt is, hogy nemiség és személy, egyén és közösség, az én viszonya saját magához, az anyagvilághoz, az értékekhez, a személyekhez, a lét egészéhez. Menynyi minden, és milyen bonyolult, változó és folyton alakítandó viszonyok vannak belesűrítve ebbe az egyszerűnek látszó kifejezésbe! És hogy naív gyermeki ártatlanságunkból felelősségünk teljes súlyára ébredjünk, az előzőkhöz csak annyit teszünk hozzá: ez a kérdés — mi teszi az embert emberré? — elsősorban nem elméleti, tudományos kérdés, hanem a felelős emberi cselekvés állandó, gyakorlati feladata. Kell hozzá ismeret is, de még több becsületesség és felelős választások során megérett bölcsesség. A technika csak az anyagvilágot alakítja az értelem segítségével. A művészetek az anyagot átlelkesítik, hogy az emberlét minden dimenzióját egységbe fogva jelenítsék meg. Az erkölcs viszont az emberélet testi-lelki adottságait és sokrétű kapcsolatait, magát az embert irányítja úgy ez emberi szabadság segítségével, hogy 411őla 32 egész ember fejlődjék ki teljes emberségre. így most újra visszajutottunk eredeti kérdésünkhöz: mi teszi az embert emberré? De remélhetőleg egy jó adag gyermeki naívság és felelőtlenség nélkül. Az emberré válás tehát elsősorban erkölcsi feladat: szabadságunk kézbe vevését és felelős irányítását igényli. Ez a felismerés egy fokkal közelebb visz a válaszhoz. Emberség nincs erkölcsi felelősség és kifejlődés nélkül. Kiindulópontunk az élőlényeket kifejlődésükre serkentő belső erő volt: a növényi, állati és emberi élet közti szintkülönbség. 1. Az állati ismeret nem emelkedik az érzékek útján szerzett információk összegezésén túlra. Az ember is érzékein keresztül kapja ugyan információit, de azokból szelleme általános érvényű összefüggéseket és ítéleteket alkot. (Ahol a kutya háromszög alakú tárgyat lát, ott az emberi értelem trigonometriai összefüggéseket vesz észre.) 2. Amint már említettük, az állat a faji cselekvést ismétli, az ember egyénit alkot. 3. Az állatot elirányítja ösztöne, míg az emberi ösztönök nem teljesen zárt rendszerek: nyitottak az ész és az akarat beavatkozása felé; igényük az, és szükségük van rá, hogy az értelem ellenőrizze és az akarat irányítsa működésüket. Az állat párzik, a faj cselekszik benne, és az szabályozza a módját is; az ember szabadon és felelősen választ párt, elkötelezi magát egy más nemű személy szeretetére és értékeinek kibontására. Tehát az ösztönerők kielégítése nem az állati, faji síkon történik. Az ember az ösztönenergiákat társadalmilag hasznos célok szolgálatára fogja be (pl. az emberélet továbbadása), s a személynek és a szellemi értékeknek kijáró hódolat síkján ad kifutási teret nekik. Az ösztönenergiákat kultúrenergiává alakítja át. 4. Az állatnak nincs történelme, mert sorsát csak viseli, nem irányítja. Az ember számára viszont egyéni sorsának és közösségei életének irányítása kötelesség, erkölcsi feladat. 5. Az állatnak nincs istene sem. Ezzel szemben az emberlét sokrétű összetevőinek mindegyikében Isten sokféle módon van jelen. Ő az önkifejlesztésre sarkalló erők végső mozgatója, létrehozó oka, végső célja, mintaoka. Mivel pedig Isten mindent Jézus Krisztusban teremtett, az emberlét talányának a megfejtésére tulajdonképpen Jézus Krisztusból kellene kiindulni, ő az, akiben a legtökéletesebben valósult meg az isteni teremtő szó: „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra!” Aróla olvasható le, hogy az emberi önkifejtő erők számára milyen lehetőségek nyíltak meg, és mit ér... az ember, ha keresztény. Talán ezek a megállapítások jó szolgálatokat tesznek meg nektek az önmegértés és a magatok irányítása terén. Mindenesetre segítenek, hogy a test és lélek, anyag- és szellemviszony titkához közelebb jussatok, és világosabban lássátok, milyen erők hajtanak benneteket emberségetek kibontására. Meghalt dr. Szabó Gyula Lapzártakor érkezett a lesújtóan szomorú hír: a magyar emigráció kiváló férfiúja, dr. Szabó Gyula Oaklandban (California) örökre lehunyta szemeit, s visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Dr. Szabó Gyula a magyar emigráció minden ügyét lelkesen, fáradtságot nem ismerve, önfeláldozóan támogatta. A magyar betű szerelmese egész életén át hűségesen, áldozatkészen segítette a magyar sajtót, de nemcsak életében, hanem a síron túli vágya is az volt, s az is maradt. Utolsó kívánsága volt: a koporsójára és a sírjára csak a közvetlen hozzátartozói a kertjükből szedett virágot tegyék, s nem amit azt üzletben vásárolnak. Akik őt életében szerették, becsülték, a ravatalára ne virágot hozzanak, hanem temetésénél a templom ajtajánál egy nagy magyar könyv legyen elhelyezve, és virág helyett pénzt ajándékozzanak (magyar ügyvéd jelenlétében) a Szabó Gyula Magyar Sajtóalapítványra. Az volt a vágya, hogy nemcsak életében, de a síron túl is támogathassa a magyar sajtót, s alapítványából a magyar emigrációs íróknak segítséget nyújtson további munkájuk kiadásához. Dr. Szabó Gyula halálával a Katolikus Magyarok Vasárnapja egyik hűséges terjesztőjét, pártfogóját veszítette el. Emléke örökké élni fog. AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! NYUGODJÉK BÉKÉBEN! Nt. Kúr Géza 1893-1981 Ritkul, egyre ritkul a magyarság erdeje. Ismét kidőlt egy szálfa, kemény mint a kő, sudár mint a jegenye. Gyökereit oly elszakíthatatlan ragaszkodással mélyesztette magyar földbe, hogy a legnyájasabb idegen talajba is lehetetlenség lett volna átültetni. Egyedül csak szívós, ellenálló természetének tulajdonítható, hogy idegenben is derekasan helyt állt magáért. Azok fajtájából való, akik közül pogány őseink a táltosokat válogatták. Hitte és vallotta: Isten rendeléséből magyarnak születvén, az Úr félreérthetetlenül kimutatta azon akaratát, hogy e nép keretén belül kell őt szolgálnia. — A magyar múlt, őstörténet kutatása vezette őt egyre messzebb a mindennapi élet sivár, hajhászó, önérdeket szolgáló valóságától. Amiben hitt, annak munkálásában fáradhatatlan volt. Búcsúzunk tőled, Géza bácsi, mindazok, akik becsültük benned az embert, a magyart! Harcodat itt a földön megharcoltad, s most már te is bevonultál Csaba királyfi seregébe, e dicső had táltosai közé, ahol a helyed van. Fehér ló áldozása helyett azonban Krisztus szeretetében megnyugodott, forró magyar szíved ajánlod fel áldozatul az Öregistennek! Áldás és béke legyen veled! Halmos Milán 1982. jan. 10. Fájdalmas szívvel, de Isten végzésében megnyugodva jelentjük, hogy a szeretett feleség, drága jó édesanya, anyós, nagymama, Tereánszki Istvánná szül. Krecs Katalin 75 éves korában, hosszú szenvedés után, 1981. december 5-én elhunyt. A nyugat-clevelandi magyar református templomban december 8-án búcsúztunk drága halottunktól. A gyászszertartást Elek Áron lelkipásztor végezte. Hamvait — amikor lehet — hazaszállítjuk, és a gárdonyi református temetőben helyezzük örök nyugalomra. Bánatos szívvel gyászolják: férje, Tereánszki István; fia, Tábor István; menye, Tábor Istvánné szül. Elsbeth Fester; unokái, ifj. Tábor István és felesége, szül. Szentkirályi Bea, Tábor András és felesége, szül. Szabadkai Krisztina, Tábor Tamás, Tábor Andrea; továbbá magyarországi rokonai, itteni ismerősei és barátai.