Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1986 (93. évfolyam, 1-50. szám)

1986-12-07 / 47. szám

6. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Keresztény testvéreink Folytatás az 1. oldalról) vettek fel a protokollra. Ezen eljárás ismétlődött meg 1986. jún. 26-án a másodfokú tárgya­láson a kassai kerületi bírósá­gon, amely csak gépiesen meg­erősítette a korábbi döntése­ket. Legújabban 1986. okt. 3-án az állambiztonság beavatko­zása révén megnevezett bará­tunkat azonnali hatállyal elbo­csátották állásából azzal az in­dok­kal hogy a csehszlovák munkatörvény 1 par. 53 sz. szakasza szerint jogában áll a munkaadónak elbocsátani azonnali hatállyal mindazokat, akik több mint egyéves szabad­ságvesztésre ítéltettek. Ez a döntés is törvénytelen az idé­zett 53 sz. 2. par. szakaszának értelmében, így tehát társunk elveszítette nemcsak szabadsá­gát, hanem állását is egyik nap­ról a másikra. Mindezekhez fontosan kapcsolódik azon tény, hogy barátunk a vizsgálati fogság­ból való hazatérése óta súlyo­san beteg. Hátgerinc-műtétet kellett volna rajta végrehajta­ni, amire azonban eddig nem volt hajlandó.­­Későbben nyo­mást gyakoroltak az orvosi karra, hogy ne nyilvánítsák be­tegnek.­ Most viszont újra börtönbe került és ismerőseinek, hozzá­tartozóinak köre mélyen aggó­dik nemcsak egészségéért, ha­nem életéért is. Szeretném még azt is kö­zölni, hogy nevezett barátunk a baptista felekezet tagja és a fennemlített igazságtalanságo­kat kifejezetten keresztyén meggyőződése miatt kellett és kell elszenvednie családjával együtt. Tudomása van erről az NSZK-beli Pfungstadt baptis­ta gyülekezete több tagjának, valamint a Komtali Keleti Misszió munkatársainak is. Határozottan kérem Önö­ket, tanúsítsanak jóindulatot és részvétet igazságtalanul ül­dözött barátunk ügyével kap­csolatban és tegyenek aktív lé­péseket kiszabadítása érdeké­ben. Mielőbb tájékoztassák a szabad közvéleményt ez igaz­ságtalan eljárásról és neve­zett társunk aggasztó állapotá­ról, amíg a segítség számára nem késő. Remélem, hogy e levélnek legalább egy példánya eljut Önökhöz és így elvégzi felada­tát. A feladó címére, kérem, ne válaszoljanak, hanem inkább konkrét állásfoglalásukkal bi­zonyítsák érdeklődésüket és erősítsék bizalmunkat. Mind­azok nevében, akik a barátun­kat ért bánásmódot lelkiisme­retlennek tartják, előre is kül­döm legőszintébb köszönetün­­ket. Isten áldja meg Önöket. Csehszlovákia, 1986. október Az igazságnak egy névtelen t­anúja Tessék kedves békeszere­tő püspökök, papok és egyház­­fiúk, itt az igazi ökumené. Se­gítsenek az üldözött felebaráto­kon, akkor is, ha azok történe­tesen baptisták. Az Emberi Jo­gok Társaságának elnöke cso­dálkozva kérdezte tőlem, hogy miért írt az illető csehszlovák állampolgár magyarul. Azért — válaszoltam —, mert a Ladislav nevet az állam­tól kapta, a magyar nyelvet vi­szont az édesanyjától, hiszen úgy Rozsnyó mint Kassa, de Szlovákia „fővárosa”, Pozsony is ősi magyar városok. Rákai testvérünket nemcsak azért ül­dözik ott, mert baptista, ha­nem azért is, mert magyar. Nem követte el a ráfogott „bűncselekményt”, de ha elkö­vette volna, az a világ szabad országaiban nem bűn. Nem kell minket, magyaro­kat ökumenére oktatni. Még emlékezem iskolatársaimra, de nem tudnám azt megmondani, hogy ki volt közöttük katoli­kus és ki református. Szent Ist­ván, Szent Imre, Szent László, Petőfi Sándor és Kossuth La­jos szellemében nevelkedtem. Sík Sándor versei, Prohászka Ottokár tanításai és Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalá­­lig”-ra táplálták lelkemet. Re­formátus istentiszteletekre is jártam, de csak a katolikus szentmise után és nem helyett. Fiatal barátaim az 56-os forra­dalomban vallás és nemzetisé­gi különbség nélkül harcoltak és haltak hősi halált Budapest utcáin. Többször voltam Ró­mában, a Szent Péter baziliká­ban, jártam a gyönyörű fran­cia, olasz, spanyol és portugál katedrálisokban, ahol nem fe­lesleges pompa és szobortömeg veszi körül a hívő lelkeket, ha­nem az európai történelem és keresztény kultúra levegője. Voltam Lourdes-ban, Fatimá­ban, Máriacellben és a német zarándokhelyeken; imádkoz­tam Isten Anyjához, Magyar­­ország Védasszonyához, Szűz Máriához és ez nem „pápista tulajdonság”, mert bizonyo­san tudom, hogy református honfitársaim is szeretik édes­anyjukat. Kölcsönös szeretet az öku­mené, de nem farizeus hízelgés. Még nem láttam M­ária-képet református templomban, de a katolikus templomok jó részét kirámolták és megkopasztot­­ták annyira, hogy csak fehér falaik maradtak látványosság­nak a hívek számára. Nem let­tünk jobbak ezzel, csak szegé­nyebbek. Sokrétű a magyar emigrá­ció. Vannak olyanok, akik Ma­gyarország első királyát leg­jobb esetben Istvánnak, de sokszor csak Vajknak nevezik. Az otthoni történészek mik­roszkóppal vizsgálják a Szent Koronát, körülbelül úgy, mint Amerikában a turini leplet, mert be akarják bizonyítani, hogy legenda az egész. Ma­gyarországon a Nemzeti Múze­um kiadásában 1986-ban meg­jelent a Magyar koronázási jel­vények című füzet. Ebből idé­zek: Szent István koronája. Év­századokon keresztül első szent királyunk jelvényének tartották a magyar koronát és a közvéleményben még napja­inkig is él ez a hiedelem. Hite­les egykorú forrás, merseburgi Thietmar püspök krónikája tanúsítja, hogy István 1001- ben történt koronázására II. Szilveszter pápától kapott egy koronát. Ennek formájáról sem írott, sem képi ábrázolás nem maradt, kivéve 1031-ben, még István életében, az ő megren­delésére készült palástra hím­zett képet. Ezen a képen István jobbjában szárnyas lándzsával, baljában országalmával jelenik meg, fején drágaköves díszíté­sű pántkoronával,­­amelyen négy liliomos oromdísz van. Lehetséges, hogy ilyen volt a Rómából kapott korona, de ugyanúgy elképzelhető, hogy a valódi tárgytól függetlenül csu­pán egy koronát, egy általános­ságban megfogalmazott királyi fej­díszt akartak ábrázolni. Hi­szen még évszázadokig nem áb­rázolták királyaink képein a mai zárt koronát, akkor sem, amikor pedig már teljesen bi­zonyosan ez volt a koronázá­sok legitimitását biztosító Szent Korona. ” Szent István korabeli ké­pei nem bizonyítanak semmit sem, hiszen az angol királynő sem hordja éjjel-nappal a kirá­lyi koronát, inkább kalapot tesz a fejére, ha külföldre uta­zik. Országalapító királyunkat magyar emberek valláskülönb­ség nélkül Szent Istvánnak ne­vezik, úgy otthon, mint itt az emigrációban. Magyarország európai létjogosultsága és a Szent Korona joga soha nem le­het ökumenikus vita tárgya. Ezeréves történelmünk alapjai­nak rongálása az öngyilkosság­gal egyenlő. A magyar nemzet élni akar és élni fog a következő évez­redben is! „Aki nem lép egyszerre... (Folytatás az 1. oldalról) Cégüket megint buzgón ellát­ták, de mondhatni így is: túl­teljesítették. Eme intézkedés hátterében persze ismét Bulá­­nyi atya és kiscsoportjainak mozgolódását kell látnunk, hi­szen ismeretes, hogy elsősor­ban a bázisközösségek tagjai ódzkodnak a katonai szolgálat­­­­tól, s tegyük hozzá, teljesen jo­gosan. Olyan fekete bárány pe­dig kevés van APEH szemében, mint Bulányi atya és követői. S olyan készséges végrehajtó szerepet sem vállal senki meg­fékezésük érdekében, mint a magyar püspökök, akár együt­tesen, akár külön-külön. A nyilatkozat a Gaudium et Spes zsinati dokumentumra hivatkozik és ebből vett idéze­tekkel támasztja alá a katonai szolgálat melletti kiállást Mindez rendben is lenne, csak hogy a zsinati iratban megfo­galmazottak nem lehetnek ér­vényesek egy ateista-kommu­nista rendszerben, mivel ott számos adottság hiányzik ah­hoz, hogy a bennfoglaltakat legalábbis valamelyest és úgy lehessen megvalósítani, ahogy azt a zsű­rit megfogalmazta. Miután a zsinati dokumen­tumból idéznek, hozzáfűzik a következőket: „A zsinati tanítás ilyen for­mában a katonai szolgálatot jónak nevezi megfelelő felté­telek mellett, amelyekhez min­denekelőtt hozzátartozik, hogy a szolgálat biztonságra, a né­pek szabadságára és a béke megszilárdítására irányuljon, vagyis a népek igazságos önvé­delmére és nem más nemzetek leigázására. ” Itt a bökkenő! Mert a ma­gyar néphadsereg a varsói szer­ződés tagja, melynek épp úgy kell lépnie, úgy kell működnie, mint a „Szovjetszkaja Annijá­nak”. Ha megfújják a kürtöt, akkor indulunk Csehszlovákiá­ba! így volt ez 1968-ban. Ha egyszer úgy szól a riadó, akkor megyünk Lengyelországba, ne­tán Afganisztánba is! Mert a tanítvány nem lehet különb mesterénél, a szolga még ke­vésbé lehet nagyobb uránál! 30 évvel ezelőtt Budapesten a vö­rös hadsereg véresen bebizo­nyította, hogy mennyire a né­pek szabadságáért és nem más nemzetek leigázásáért harcol! S ha egyszer úgy adódik, akkor ezt az elkötelezettséget a ma­gyar néphadseregnek is teljesí­tenie kell. A szovjet mintára megszervezett kommunista hadseregek nem azért vannak, hogy „a békét megszilárdít­sák”, és hogy más népeket ne igázzanak le. Pontosan az el­lenkezője: az orosz célja a fék­telen hódítás, leigázás. Ennek érdekében vörös zászlója alatt, mint egy feudális uralkodónak, ott kell lovagolnia minden va­zallus lovasbandériumnak, minden csatlós ország zsoldos­seregének, ahol ez utóbbiak úgyis csak elővedül, az ellenség első támadásának célpontjául lennének kitéve. A püspökök nyilatkozata a fentieken kívül azért is elké­pesztő, mert egy olyan kötelék­ben való részvétel kötelező és helyes voltát húzza alá, ami ki­fejezetten a keresztény hit, er­kölcs és világnézet halálos el­lensége. A parancsuralom min­den hadseregben nyilvánvaló, ám a népi demokratikus hadse­regek odakényszerítettjeik szellemén is uralkodni kíván­nak és az ember legszentebb, legbensőbb értékeit, hitbeli, erkölcsi elkötelezettségét is sárba tapodják. A zsinat taní­tása nem ilyen katonáskodás­ra vonatkozik, hanem olyanra, ahol a fentieket tiszteletben tartják, érvényesülni engedik, így többek között a világnéze­ti és vallásszabadságot is. Ez­zel szemben próbáljon csak meg egy szürke kis honvéd va­sárnap egyenruhában a temp­lomba lépni! Vagy utaljak is­mét az előbb említett két eset­re, amikor bárgyú, de annál ter­­rorisztikusabb módon tették tönkre a kispap-katonák kará­csonyát? Efféle hadseregben való szolgálatra való felhívás a magyar püspökök részéről tel­jesen megdöbbentő, sőt felhá­borító. Legyünk reálisak: a püspö­kök nem szólíthatják fel nyíl­tan a katonai szolgálat megta­gadására a magyar ifjakat. Ma­gyarországon most totalitárius rendszer van. Azt azonban nem vártuk, hogy őszi konferenciá­juk eredménye ez a nyilatkozat legyen. Lékai bíboros szelleme persze tovább uralkodik. Új, prímás kell Esztergomba, s ezért a győri püspök is a kínai egyházügyi hivatal funkcioná­riusait fogadta a minap rezi­denciáján, bár a cicomás püs­pök atya kevéssé jöhet szóba a prímási szék várományosa­ként. Paskai érsek úr, aki most a püspöki kar elnöke, annál in­kább. Ezért írta hát most is alá ezt a nyilatkozatot vala­mennyiük nevében, ezért adott vonalas interjúkat külföldi új­ságoknak. A magyar főpásztorok ku­tyaszorítóban vannak. Nem le­het egyértelműen pálcát törni felettük. Ám a józan mértéket most is túllépték. Ezt csak a „felszabadulás" 40. évforduló­jára kiadott körlevelük múlta felül. De kistestvérnek ez is odapasszol. Véleményünk sze­rint fordulnának inkább ezer­nyi lelkipásztori gondjuk felé, próbálnák inkább megakadá­lyozni a magyar nyáj további szétzüllesztését, törődnének inkább a pásztorokkal, az alsó­papsággal, akik mellett kiállni, akiket megvédeni ma sem haj­landók az állami szervek szá­mos zaklatásával szemben. Füzér Julián atyától, Mindszenty bíboros szentté avatásának töretlen hitű harco­sától többször hallottam a kö­vetkezőket: „Nekünk magya­roknak, legalább három olyan szép életű püspökünk van, aki­ket bármikor szentté lehetne avatni, akikhez hasonlóval ke­vés, talán egyetlen nép sem di­csekedhet ebben a században: Prohászka Ottokár, Apor Vil­mos és Mindszenty József.” Ezt az igazságot felidézve kér­dem: vajon a mai magyar püs­pöki kar tagjai között — tisz­telet a kivételnek —, hányat fog majd hasonló módon a kö­zeli utókor emlegetni? Mosta­ni nyilatkozatuk ezt nem tá­masztja alá. Ők inkább úgy vé­lekednek, magukra is érvényes­nek tartják a régi­ nótát, ame­lyik mostani nyilatkozatuk címzettjeinek, a katonai szol­gálatot teljesítő magyar ifjú­ságnak szól: „Aki nem lép egy­szerre, nem kap rétest esté­re...!” Ligeti Angelus 99 Nagyszerű ajándék minden alkalomra: KRUPA SÁNDOR legújabb könyve: ISTEN A SARLÓ-KALAPÁCS BÖRTÖNEIBEN. A könyv ára: puha kötésben 12 dollár, kemény kötésben 15 dollár plusz portó. Megrendelhető: a szerzőnél (P. O. Box 250, DeWitt, Michigan 48820) és a Vasárnapnál (P. O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509). BiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiimHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiimi 1 Mindszenty bíboros-prímás emlékére, angol nyelvű liturgiára írt­­ ENGLISH MASS (Angol mise),­­ négyszólamú vegyes kórus előadásában, a szerző, Horváth László­­ vezényletével és orgonajátékával kazetta megrendelhető a SUMMIT MUSIC PUBLISHING Co. címén: 10 Nassau Drive, Summit, New Jersey 07901 A kazetta ára: 7 dollár, kottával együtt: 10 dollár, kezelési és postaköltség: 1,50 dollár. : Az önköltség megtérítése után fennmaradó összeget a S. M. P. Co. felajánlja : : Mindszenty bíboros atyánk szentté avatását előkészítő emigrációs bizottságnak.­­ illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHii Támogassa a cserkészetet! 1986. december 7. Rabtalákozó Amerikában A Volt Magyar Politikai Fog­lyok Szövetsége a New Bruns­­wick-i cserkészházban tartotta november 8-án hagyományos rabtalálkozóját a magyar sza­badságharc és a börtönökből való kiszabadulás 30. évforduló­ja alkalmából. Erre a találkozó­ra Kanadából, Buffalóból, Bos­tonból, Syracuse-ból, New York­ból, Philadelphiából és a kör­nyező városokból jöttek volt be­­börtönözöttek. A Szövetség intéző bizott­sága délután tartotta kibővített ülését, amelyet Bácskai H. Béla szervező titkár nyitott meg, kö­szöntve a megjelenteket és is­mertetve a távol maradottak levélbeli üdvözleteit. Ezek kö­zül kiemelkedő volt v. Szakály János, angliai rabtárs levele, amelyet az ott élő volt politikai foglyok és szabadságharcosok nevében írt. Majd Hecz Tibor elnök be­számolt a Szövetség munkájá­ról, amelynek főbb pontjai a kö­vetkezők voltak: A börtönben kivégzett baj­társak hősi emlék­művéről készült levelezőlapok szétküldése az amerikai tör­vényhozás és a kormány tagjai­nak. Többek közt Bush alelnök válasza dicséri a kivégzésekre emlékeztető képeslapok terjesz­tési akcióját és megígéri to­vábbi támogatását a demokrá­ciáért és a szabadságért folyó harcoknak. A Szövetség tagjai több száz levelet küldtek a kép­viselőház és a szenátus tagjai­nak a Magyar Szabadságharcos Nap törvénybe iktatása érdeké­ben. A többi magyar egyesület­tel koordinált munka meghozta a várt eredményt: az amerikai kongresszus meghirdette és Reagan elnök aláírta a Magyar Szabadságharcos Nap törvé­nyét és Amerika hivatalosan emlékezett október 23-án az 1956-os magyar szabadságharc­ra. A felszólalók közül dr. Len­gyel Alfonz egyetemi tanár, a Szövetség társelnöke beszá­molt arról, hogy felvette a kap­csolatot a Libertás nevű szer­vezettel, amely vállalná egy em­lékmű felállítását a kommuniz­mus áldozatainak tiszteletére. A VMPFSZ egyhangúlag támo­gatja ezt az akciót és ezt levél­ben közölte a Libertás elnök­ségével. Bogárd András, Szövetsé­günk torontói szervezetének ve­zetője ismertette az esti dísz­vacsorán szétosztásra kerülő emléklapok és pápai érmek tör­ténetét. Végezetül az intéző bizott­ság határozatot hozott Baráns­­ki Tibor buffalói baj­társunk in­dítványára, amelyet elküldtünk az USA külügyminiszterének. A főbb pontok a következők: Az újabb Reagan-Gorbacsov találkozón az elnök követelte a Jaltában és Helsinkiben aláírt szerződések Magyarországra vonatkozó részeinek végrehaj­tását, a szovjet csapatok hala­déktalan kivonását és Magyar­­ország semlegesítését, szabad választást és a többpártrend­szer visszaállítását. Reagan el­nök tegye magáévá egy olyan bizottság jóváhagyását, amely a nagyhatalmak és a magyar emigráció képviselőiből áll, és amely hivatott lenne az ENSZ segítségével a szabad válasz­tások ellenőrzésére. A VMPFSZ-nek intéző bi­zottsági ülése a magyar Hiszek­egy elmondásával zárult. Rabvacsora New Brunswickon A Szövetség rabvacsoráját ugyancsak a cserkészházban rendezte. A köszöntőt Fodor Dezső, a rabtalálkozó szervezője, a be­vezető imát P. Kiss Máté OFM plébános mondotta. A vacsora közben Helcz Tibor elnök arról beszélt, hogy a szabadságharco­sok kinyitották a börtönajtókat 1956-ban és a kiszabadult poli­tikai elítéltek csatlakoztak a forradalmi harcokhoz. Elmon­dotta, hogy a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Buda­pesten a szabadságharc idején alakult és annak kezdettől fog­va Mindszenty József bíboros volt a díszelnöke és fővédnöke. Az idei évfordulóra Szövetsé­günk emléklapot és pápai érmet adományozott a megjelentek­nek és elküldte a távol maradók egy részének. Az emléklapon a Szövetség jelvénye látható a Kossuth-címerrel. A pápai em­lékérem — amelynek magyar szobrászművésznő, De Pédery- Hunt Dóra a tervezője — a len­gyel szabadságharcos pápánkat ábrázolja, akitől Mindszenty bí­borosunk szentté avatásának elősegítését várjuk. Az emléklapot és a pápai érmet Bogárd András, Szövet­ségünk torontói szervezetének vezetője adta át a megjelentek­nek. Köszöntőjében mindenkit arra kért, hogy egyperces vi­­gyázzban állással hódoljanak a kivégzett rabtársak emléké­nek. Az emléklapokat az elhunyt bajtársak: Hajdú-Németh La­jos, Ughy Béla és Hickmann Tibor részére hozzátartozóik vették át. A magyar egyesüle­tek számára: Vígh Zsolt az RMDSZ, Belső Gyula a Magyar Republikánus Szövetség, Sze­gedi Dénes a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség és Bodnár Gábor a Magyar Cserkészszö­vetség részéről vették át az em­léklapokat. Majd Helcz Tibor elnök Bogárd Andrásnak át­adta Krupa Sándor: Isten a sar­ló-kalapács börtöneiben c. dedi­kált könyvét. Végül Szegedi Dénes sza­badságharcos a BBC „Cry Hungary” című dokumentációs filmjét mutatta be. A film a ma­gyar szabadságharc eseményeit eleveníti fel Pongrátz Gergely, Lovas György, Szegedi Dénes, Lipták Béla és mások magya­rázó nyilatkozataival. Ez a film egyike a legjobbaknak, amelye­ket szabadságharcunk 30. év­fordulója alkalmával bemutat­tak a nyugati világnak. A jó hangulatú est után nehezen búcsúztak a résztvevők egymástól. Politikai Fogoly Tudósító * * * A Katolikus Magyarok Vasárnapjának felelős szerkesz­tője, P. Dengl Miklós, P. Kiss Barnabás és P. Ligeti Angelus szerkesztők ezúton is hálás kö­szönetet mondanak a Szövet­ségnek, hogy szabadsághar­cunk 30. évfordulója alkalmával az emléklapot és emlékérmet megkapták. A Vasárnap to­vábbra is segíti és támogatja a VMPFSZ-nek áldozatos és lel­kes munkáját! MIDŐN A LÉT Midőn a Lét, örök szeretetében kimondotta a teremtő ,,Legyen''-t, s a mérhetetlen csillagűri­ éjben az ős-káoszból létrejöttt a rend, s mozogni kezdett, végeláthatatlan évmilliárdnyi esztendőkön át, s az Alkotó a megszentelt anyagban műremekké formálta önmagát. Te ott voltál, sugárkévékbe szőtten, Jelként a hömpölygő korok felett, a szeplőtelen lényedben, mint tükörben, felfénylett az Irgalmas Szeretet, s míg Titkod Kincsét tündöklőn kitárta, hajnal pirkadt a vajúdó világra. BALÁSSY LÁSZLÓ

Next