Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)

1987-01-04 / 1. szám

4. oldal Szűz Mária istenanyaságának ünnepe Olvasmány Mózes negyedik könyvéből (6, 22—27) Az Úr szózatot intézett Mózeshez: „Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papok­nak, így áldjátok meg választott népemet, és ezt mondjátok nekik: Áldjon és őrizzen meg téged az Úr! Tekintsen rád kegyesen az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békességet! így hívjátok le áldásomat a népre, akkor én is megáldom őket!” Ez az Isten igéje. Zsoltár (66, 2—3,5,6 és 8) Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Könyörüljön rajtunk az Úr, és áldjon meg minket, ragyogtassa fel arcát, és legyen irgalmas! Hogy megismerjék a földön utadat, és meglássák szabadulásukat az összes nemzetek. Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Örüljenek, vigadjanak a nemzetek, mert igazságo­san ítéled őket, te kormányzol minden népet! Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Áldjanak, Isten, téged a népek, magasztaljanak a nemzetek mindnyájan! Áldjon meg minket az Isten! A föld minden határa féljen tőle! Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Szentlecke Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből (4,4—7) Testvéreim! Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki édesanyától született. Alá­vetette m­agát a mózesi törvénynek, hogy kiváltson minket a mózesi törvény szolgaságából, és Isten fiaivá lehessünk. Mivel pedig Isten fiai vagyunk, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, hogy ezentúl így szólítsuk Istent: „Atyánk!” Nem vagyunk tehát többé szolgák, hanem Isten gyermekei és kegyelméből örökösei. Ez az Isten igéje. Alleluja Alleluja, alleluja, alleluja! Sok ízben szólt az ősatyákhoz egykor az Isten, végül a beteljesedés napjaiban Fia által szólt hozzánk. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Lukács könyvéből (2,16—21) Az angyali szózat elhangzása után a pásztorok sietve elmentek Betlehembe, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elmondták, amit már előbb megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszé­lésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondol­­kodott raj­tuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsér­ték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, úgy ahogy az angyal előre hírül adta nekik. Nyolc nap telt el Jézus születése után. Ekkor kellett a mózesi törvényben előírt szertartás szerint nevet adni a Gyermeknek. A Jézus nevet adták neki, így nevezte őt az angyal, amikor megtestesülését hírül adta. Ezek az evangélium igéi­ ér ■ ■ JANUÁR 1. ÚJÉV Mit hozhat ez az újév? Végre tehát megjött, Mit nehezen vártunk. Hátha teljesedik, A mi régi álmunk. Itt áll a küszöbön Biztató mosollyal, Vajon mit hozhatott Számunkra magával? Megkérdezzük tőle, Bár azt titok fedi, Fog-e még a magyar Jobb időket élni? Ma az egész világ, Ember reménysége Megrendült és félve Gondol a jövőre. Elég volt a rosszból, Szabadíts meg végre A vörös pokoltól. Mondd meg nekünk azt is, Ez újév napjára, Hogy a magyaroknak Imádott országa És az ország népe, Akik téged vártak, Mit hoztál, te nekik Az újév napjára. Elhoztad-e nekik A szent igazságot. Amelyért a magyar Harcolt­s imádkozott. Nem kérünk mi többet, Hisz ezt meghozhatod. Ez lenne a legszebb, Újév, ajándékod! NEGYEDI SZABÓ MARGIT KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. január 4. Foglein István: Békesség a földön a jóakaratú embereknek! Soha a világtörténelemben még nem beszéltek annyit a bé­kéről, mint napjainkban. Harc folyik a békéért, békeharc a Kreml vezetésével. (Micsoda torzszülött sátáni fogalom! Vagy béke van, vagy harco­lunk, de a kettő együtt...?) Bé­keharcos világszervezetek szü­letnek a Kreml pénzén, s nem­csak a vasfüggöny mögött van­nak békepapok. Kótyagos apá­cák s papok tüntetnek az ame­rikai katonai támaszpontok körül, lefogva az amerikai „im­perializmus” kezét, mely sze­rintük egyedül fenyegeti a vi­lágbékét, s ha Amerika egyol­dalúan leszerelne, akkor a béke­szerető szovjet is ezt tenné. Püspökök békekörleveleket szerkesztenek, melyekben elíté­lik az amerikai védelmi felké­szülést, s felszólítják híveiket, szabotálják a parancsokat. Né­melyek ország-világ nyilvános­sága előtt kijelentik, a békéért készek szabadságukat is felál­dozni. „Jobb vörösnek lenni, mint meghalni” — mondják. Ilyenek hallatára önkénte­lenül is Petőfi sorai jutnak eszembe: „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsü­lete.” S haza csak ott van, ahol Isten és szabadság van! Egye­dül Krupa atya merte kimonda­ni: Béke igazság nélkül lehetet­len! (KMV, 1986. nov. 30-i szám) Igazság viszont csak Is­tennel és Istennel van, s haza is csak ott van, ahol Isten és sza­badság van. Ki tudná ezt job­ban nálunk, akik elhagyni kényszerültünk azt a hazát, melyben a sátáni hatalom el­vette tőlünk az Istent, s egy­ben a szabadságot is?! Béke csak a jóakaratú, is­tenfélő embereknek jár! Azok­nak, akik nem feledik az angyal énekének első felét: Dicsőség a magasságban Istennek! Csak ezután jön: Békesség a jóakara­tú embereknek. Hogyan várhat békét az a világ, mely nem hogy nem adja meg a dicsősé­get Istennek, de egyenesen le­tagadja azt a égből, harcol el­lene, s bűneinek bűze, füstje elsötétíti az eget? A modern világ szándéko­san kihagyja a jóakaratot az angyal énekéből. Hogyan is emlegetné, hisz’ ez a fogalom üressé vált életének szinte min­den területén. Helyét az önzés, a harácsolás, az egymás becsa­pása, a gyűlölet, a könyöklés, a fúrás foglalta el. Ezekkel pró­fétán keresztül mondja az Is­ten: „Azt mondják az én né­pemnek, béke, béke, de békes­ség nincs sehol.” Sem a család­ban, sem az utcán, sem a nem­zetek között. Mert békét aka­runk Isten nélkül, Isten tervei­nek figyelmen kívül hagyásá­val, a magunk erejére támasz­kodva, erkölcs nélkül gyűlöl­ködve. A modern világ kitiltotta az Istent az iskolákból nem­csak a vasfüggöny mögött, de itt, az ún. szabad világban is. A demokrácia (népakarat) na­gyobb dicsőségére elég ha 4—5 ember összefog, s a többség akarata ide vagy oda, a bíró­ságon keresztül mutatnak aj­tót Istennek, tízparancsolat­nak, erkölcsnek, stb. Helyette szex-oktatást tartanak, s véde­kező szereket osztogatnak in­gyen a fiataloknak. A pápának már második esetben kellett beavatkozni, hogy mérsékelje ezt a szennyáradatot, mely el­érte ma már az amerikai kato­likus iskolákat is. Hogyan legyen hívő a mai gyerek, aki a tv-ben a világűr­ben száguldó Supermant, Won­­derwomant csodálja nap nap után, akik minden problémát képesek megoldani? Az angya­lok csodálatos szépségét fel­váltotta a rút E.T. (földöntúli lény), melynek rondasága ko­rábbi ördög-ábrázolásokat jut­tat eszébe, s melyet, mint tár­sat ajánlanak a gyereknek az őrangyal helyett. Vajon mit je­lenthet az ilyen szellemi mos­lékon felnőttnek a jászol sze­génysége, egyszerűsége, mely­nek jelentőségéről legtöbbször még a szülőktől sem hall sem­mit? Ha kicsit nagyobb lesz, az MTV (rock and roll állomás) szórakoztatja a pokol megele­venedő képeivel, s nyílt vagy csak alig burkolt felszólításai­val a Sátán imádására, a szexu­ális kielégülés mindenáron való keresésére, s a kábítószer okoz­ta „csodálatos” álomba való elmerülésre. A modern rock „zene” a Sátán papjainak pén­zén és irányítása alatt született és terjed, akik ma már nyíltan templomot építenek istenük­nek. Ez a szennymuzsika ma már a mi templomainkba is be­tört. Aki mégis valamilyen úton-módon megmenekül ebből a csapdából, azt a tudomány modern csodái teszik szkepti­kussá, kételkedővé, s közöm­bössé a kétezer évvel ezelőtt élt „jó ember” iránt, amivé egyes modern teológusok redukálták Jézus személyét. Pedig aki keres, annak ad­nak, aki zörget, annak ajtót nyitnak, s feltárul előtte a tu­domány sekélyessége, az isten­gyermekség minden silány em­beri fantáziát elhomályosító csodálatos lehetősége, mint azt „THE APPLE OF KNOW­LEDGE” című könyvemben kifejtettem (Two Hearts Books, Box 844, Min. View, CA 94042 — 165 oldal, ára 4,95, plusz 1 dollár portó). Va­jon hányan adják ezt a köny­­nyen olvasható könyvet gyere­keik, unokáik kezébe, hogy im­munizálják őket a világ hazug csodáival szemben? Vajon há­nyan értik felnőttként is, mit jelent Isten gyermekévé válni? Isten gyermekei a világegye­tem hercegei, hercegnői lesz­nek, olyan pozícióban, melyet szem nem látott, fül nem hal­lott, s a legélénkebb emberi fantázia sem tud felfogni. A világ minden gazdagsága, ha­talma, pompája ócska szemét ehhez foghatóan! Ha az angol királyi ház pl. meghirdetné, hogy örökbe fo­gad mondjuk 5 embert, akik hercegek lesznek, ha kiállnak egy nehéz próbát, vajon há­nyan vállalkoznának erre? S mi mindenre lennének képesek azért, hogy elnyerjék e földi címet! Mindez mi ahhoz ké­pest, amit Isten ajánl fogadott fiainak? S a próba sem nehéz, csak annyit kér, maradjunk hű­ek hozzá, tartsuk be parancsait a világ hazug csábításai elle­nére. Ezt a csodálatos, felfogha­tatlan lehetőséget hozta Jézus nekünk azzal, hogy megszüle­tett, hogy meghalt értünk a ke­reszten. Aki keresztjét fölvéve követi őt, az társuralkodó lesz vele az örökkévaló királyság­ban. A választás egyszerű: vagy a Sátán rabszolgasága, vagy az istengyermekség ki­váltsága. S mégis hányan vá­lasztják a rabszolgaságot, mert az itt és most ígér silány örö­möt. Egy tál lencséért eldobják az örök életet. Ezt a felfogha­tatlan lehetőséget köszöntük meg a jászol kis Jézusának karácsonykor, aki otthagyta a világegyetem trónját irántunk való szeretetből, hogy hasonló legyen hozzánk. Ezzel megsze­rezte a lehetőségét annak, hogy mi is hasonlóvá legyünk hozzá! Az Oltáriszentség és a Szűzanya Jöjj, Szentlélek Úristen, szeretetnek Lelke, vigasztaló Lélek, igazságnak Lelke, aki mindeneket betöltesz, mert mindenütt jelen vagy; jóságos, emberszerető Isten, minden jónak kútfeje, az életnek meg­adója; jöjj és segíts nekem, gyarló szolgádnak, hogy jól el­mélkedhessek erről a szent té­máról. Elmélkedésünk tárgya: Mi­lyen kapcsolat van az Oltári­szentség, az élet kenyere és a Boldogságos Szűzanya, az élet Atyjának Anyja között. Faber írja az Oltáriszent­­ségről szóló munkájában: „Áhí­tatunk az Oltáriszentség felé ugyanaz, mint áhítatunk Jézus szent gyermeksége felé. De az áhítat a szent gyermekség felé lényegében ugyanaz, mint áhí­tatunk a Szűzanya felé. Tehát az áhítat az Oltáriszentség fe­lé lényegében áhítat a mi Úr­nőnk felé is. ítéljétek meg, va­jon bizonyítom-e ezt eléggé?" Fabernek igaza van, de még szeretnék valamit hozzá­tenni. Minden édesanya mond­hatja gyermekéről: ez az én tes­temből, ez az én véremből van. A Boldogságos Szent Szűz is mondhatja Isteni Gyermeké­ről: Ő az én testemből, az én vé­remből van. Mivel az Eucha­­risztia valóban Jézus teste és vére, a Szűzanya az Eucharisz­­tiáról is mondhatja, ez az én testemből, az én véremből van. A Boldogságos Szűzanya szerette Gyermekét, bár nem látott mást, csak egyszerű föl­di gyermeket. Mégis tudta, hogy ez a Gyermek valóban az Isten Fia. — Mi szintén hisz­­szük, hogy a kenyér és a bor, amelyet oltárainkon látunk, nemcsak kenyér és bor, de va­lóban Isten Fiának teste és vé­re. A Szűzanya imádta és szol­gálta az ő látszólag egyszerű Gyermekét, mint az ő Urát és Istenét. — Mi szintén imádjuk és szolgáljuk az Oltáriszent­­ségben a mi Urunkat és Iste­nünket. A Szűzanya legnagyobb kincse Szent Gyermeke volt, bár nem látott mást, csak földi gyermeket. — Az Egyház és a mi legnagyobb kincsünk is az Oltáriszentség. Mi sem látunk egyebet, csak bort és kenyeret, de hisszük, hogy ez valóban Jézus szent teste és vére. A Szűzanya számára ez az egyszerű gyermek volt minden, mivel hitte és tudta, hogy ő va­lóban az Isten Fia. — Ti is hi­szitek valóban, hogy a kenyér és bor ott az oltáron az átvál­toztatás után Krisztus, az Is­ten Fia? Ti is hiszitek valóban, hogy templomaink nemcsak üres, díszes épületek, hanem a tabernákulumban valóban ott van, közöttünk él Jézus, a mi Urunk, Istenünk? Nehéz elképzelni az édes­anyát rajongva szeretett gyer­meke nélkül. Ugyancsak nehéz elképzelni a Boldogságos Szűz­anyát hőn szeretett Fia nélkül. Ugyanígy nehéz elképzelni a tiszteletet az Oltáriszentség iránt a Boldogságos Szent­ Szűz tisztelete nélkül. P. Fodor Miklós Sch.P. Jegyzetek az életről Névnapodra Oly jó elbeszélgetni veled, vagy csak hallgatni tégedet, hallani, nem hallani a­ hangod, tengerparti hullám-morajod, vagy látni téged ragyogni fényben, egy gyűrűző tó tiszta tükörében, s ülni veled csupa zöld reményben a domb alatt kaszáló közepében, vagy menni hegyre, míg lábunk alatt az elhullt lombok porba oszlanak, és a csupasz fáknak ága mind kereszt és tart a kereszt, és el nem ereszt, vagy nézni messze —­égkék arcodat, ahogy befényli most lánggal a nap, most csillagrajok ezüst hold megött, hol minden cél és béke, szeretet, vagy csak ülni tengerpartodon, hol fehér taraj ring a habokon, és minden taraj táncol és nevet, és mondja, mondja a TE SZENT NEVED! Jeleidben Ó, jeleid hogy keresem, jeleid, hogy szeretem, te jeleidbe burkolt Isten! Hogy bújik, mint felhő mögött a nap, hol meg hogy ömlik áldó életsugarad, mint a napfény miránk! Hogy susogod, vagy dörgöd Igéd, mint a tenger hulláma a parton. Ó, biztos part, ahol rád épül a házunk! S ha szállunk, mint pettyes katicabogár vagy sas odafent! Mindig a te levegődben, a te földeden. Szántó, aki veted, gondozod bennünk s végzed aratásunk! Ó, hogy másztam s mászom, hátamon a magam terhével, utadon csiga módra! S hogy fürdőm, hol tavaidban (kegyelmed) s tág tengereid (a te szerelmed) tükrén! Levegőm, Isten a lelkem tüdejére de mélyen beszívni szeretlek! S mosogatom a lelkem tisztító vizeidben, amik arcomon a könnyek. Ó, megőrzői jeleid özönével engem a rutintól! Új vagy mindig te, örök, ugyanaz és én a magamnak is unott, percről percre élek, szívdobogással jeleid gyönyörében. Még ama fa, a kereszt, ha már feszület, s odavonsz függeni, jó az: onnan az ég oly közeli, és véredtől tisztul a föld, vétkünktől az a szennyes. Ó, mint ez a mese is: a gyerek nem tudja karácsonyra mivel tisztelje az apját, fölkel hát éjfélt, kitrágyázza az istállót, friss, illatos szénát vet a jászolba, dolgozgat s reggel, hogy ébred az apja, ágylábánál találja a tiszta ruhát, — így igyekezgetek én is, takarítván magamat s viselve gondját, azokét, akiket nekem adtál. Legyen áldott minden jel, ami jelez rólad, rád ismertet, hozzád odavezet!

Next