Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-01-04 / 1. szám
4. oldal Szűz Mária istenanyaságának ünnepe Olvasmány Mózes negyedik könyvéből (6, 22—27) Az Úr szózatot intézett Mózeshez: „Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak, így áldjátok meg választott népemet, és ezt mondjátok nekik: Áldjon és őrizzen meg téged az Úr! Tekintsen rád kegyesen az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd arcát az Úr, és adjon neked békességet! így hívjátok le áldásomat a népre, akkor én is megáldom őket!” Ez az Isten igéje. Zsoltár (66, 2—3,5,6 és 8) Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Könyörüljön rajtunk az Úr, és áldjon meg minket, ragyogtassa fel arcát, és legyen irgalmas! Hogy megismerjék a földön utadat, és meglássák szabadulásukat az összes nemzetek. Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Örüljenek, vigadjanak a nemzetek, mert igazságosan ítéled őket, te kormányzol minden népet! Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Áldjanak, Isten, téged a népek, magasztaljanak a nemzetek mindnyájan! Áldjon meg minket az Isten! A föld minden határa féljen tőle! Könyörüljön rajtunk az Isten és áldjon meg minket! Szentlecke Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből (4,4—7) Testvéreim! Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki édesanyától született. Alávetette magát a mózesi törvénynek, hogy kiváltson minket a mózesi törvény szolgaságából, és Isten fiaivá lehessünk. Mivel pedig Isten fiai vagyunk, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, hogy ezentúl így szólítsuk Istent: „Atyánk!” Nem vagyunk tehát többé szolgák, hanem Isten gyermekei és kegyelméből örökösei. Ez az Isten igéje. Alleluja Alleluja, alleluja, alleluja! Sok ízben szólt az ősatyákhoz egykor az Isten, végül a beteljesedés napjaiban Fia által szólt hozzánk. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Lukács könyvéből (2,16—21) Az angyali szózat elhangzása után a pásztorok sietve elmentek Betlehembe, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elmondták, amit már előbb megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, úgy ahogy az angyal előre hírül adta nekik. Nyolc nap telt el Jézus születése után. Ekkor kellett a mózesi törvényben előírt szertartás szerint nevet adni a Gyermeknek. A Jézus nevet adták neki, így nevezte őt az angyal, amikor megtestesülését hírül adta. Ezek az evangélium igéi ér ■ ■ JANUÁR 1. ÚJÉV Mit hozhat ez az újév? Végre tehát megjött, Mit nehezen vártunk. Hátha teljesedik, A mi régi álmunk. Itt áll a küszöbön Biztató mosollyal, Vajon mit hozhatott Számunkra magával? Megkérdezzük tőle, Bár azt titok fedi, Fog-e még a magyar Jobb időket élni? Ma az egész világ, Ember reménysége Megrendült és félve Gondol a jövőre. Elég volt a rosszból, Szabadíts meg végre A vörös pokoltól. Mondd meg nekünk azt is, Ez újév napjára, Hogy a magyaroknak Imádott országa És az ország népe, Akik téged vártak, Mit hoztál, te nekik Az újév napjára. Elhoztad-e nekik A szent igazságot. Amelyért a magyar Harcolts imádkozott. Nem kérünk mi többet, Hisz ezt meghozhatod. Ez lenne a legszebb, Újév, ajándékod! NEGYEDI SZABÓ MARGIT KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. január 4. Foglein István: Békesség a földön a jóakaratú embereknek! Soha a világtörténelemben még nem beszéltek annyit a békéről, mint napjainkban. Harc folyik a békéért, békeharc a Kreml vezetésével. (Micsoda torzszülött sátáni fogalom! Vagy béke van, vagy harcolunk, de a kettő együtt...?) Békeharcos világszervezetek születnek a Kreml pénzén, s nemcsak a vasfüggöny mögött vannak békepapok. Kótyagos apácák s papok tüntetnek az amerikai katonai támaszpontok körül, lefogva az amerikai „imperializmus” kezét, mely szerintük egyedül fenyegeti a világbékét, s ha Amerika egyoldalúan leszerelne, akkor a békeszerető szovjet is ezt tenné. Püspökök békekörleveleket szerkesztenek, melyekben elítélik az amerikai védelmi felkészülést, s felszólítják híveiket, szabotálják a parancsokat. Némelyek ország-világ nyilvánossága előtt kijelentik, a békéért készek szabadságukat is feláldozni. „Jobb vörösnek lenni, mint meghalni” — mondják. Ilyenek hallatára önkéntelenül is Petőfi sorai jutnak eszembe: „Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.” S haza csak ott van, ahol Isten és szabadság van! Egyedül Krupa atya merte kimondani: Béke igazság nélkül lehetetlen! (KMV, 1986. nov. 30-i szám) Igazság viszont csak Istennel és Istennel van, s haza is csak ott van, ahol Isten és szabadság van. Ki tudná ezt jobban nálunk, akik elhagyni kényszerültünk azt a hazát, melyben a sátáni hatalom elvette tőlünk az Istent, s egyben a szabadságot is?! Béke csak a jóakaratú, istenfélő embereknek jár! Azoknak, akik nem feledik az angyal énekének első felét: Dicsőség a magasságban Istennek! Csak ezután jön: Békesség a jóakaratú embereknek. Hogyan várhat békét az a világ, mely nem hogy nem adja meg a dicsőséget Istennek, de egyenesen letagadja azt a égből, harcol ellene, s bűneinek bűze, füstje elsötétíti az eget? A modern világ szándékosan kihagyja a jóakaratot az angyal énekéből. Hogyan is emlegetné, hisz’ ez a fogalom üressé vált életének szinte minden területén. Helyét az önzés, a harácsolás, az egymás becsapása, a gyűlölet, a könyöklés, a fúrás foglalta el. Ezekkel prófétán keresztül mondja az Isten: „Azt mondják az én népemnek, béke, béke, de békesség nincs sehol.” Sem a családban, sem az utcán, sem a nemzetek között. Mert békét akarunk Isten nélkül, Isten terveinek figyelmen kívül hagyásával, a magunk erejére támaszkodva, erkölcs nélkül gyűlölködve. A modern világ kitiltotta az Istent az iskolákból nemcsak a vasfüggöny mögött, de itt, az ún. szabad világban is. A demokrácia (népakarat) nagyobb dicsőségére elég ha 4—5 ember összefog, s a többség akarata ide vagy oda, a bíróságon keresztül mutatnak ajtót Istennek, tízparancsolatnak, erkölcsnek, stb. Helyette szex-oktatást tartanak, s védekező szereket osztogatnak ingyen a fiataloknak. A pápának már második esetben kellett beavatkozni, hogy mérsékelje ezt a szennyáradatot, mely elérte ma már az amerikai katolikus iskolákat is. Hogyan legyen hívő a mai gyerek, aki a tv-ben a világűrben száguldó Supermant, Wonderwomant csodálja nap nap után, akik minden problémát képesek megoldani? Az angyalok csodálatos szépségét felváltotta a rút E.T. (földöntúli lény), melynek rondasága korábbi ördög-ábrázolásokat juttat eszébe, s melyet, mint társat ajánlanak a gyereknek az őrangyal helyett. Vajon mit jelenthet az ilyen szellemi moslékon felnőttnek a jászol szegénysége, egyszerűsége, melynek jelentőségéről legtöbbször még a szülőktől sem hall semmit? Ha kicsit nagyobb lesz, az MTV (rock and roll állomás) szórakoztatja a pokol megelevenedő képeivel, s nyílt vagy csak alig burkolt felszólításaival a Sátán imádására, a szexuális kielégülés mindenáron való keresésére, s a kábítószer okozta „csodálatos” álomba való elmerülésre. A modern rock „zene” a Sátán papjainak pénzén és irányítása alatt született és terjed, akik ma már nyíltan templomot építenek istenüknek. Ez a szennymuzsika ma már a mi templomainkba is betört. Aki mégis valamilyen úton-módon megmenekül ebből a csapdából, azt a tudomány modern csodái teszik szkeptikussá, kételkedővé, s közömbössé a kétezer évvel ezelőtt élt „jó ember” iránt, amivé egyes modern teológusok redukálták Jézus személyét. Pedig aki keres, annak adnak, aki zörget, annak ajtót nyitnak, s feltárul előtte a tudomány sekélyessége, az istengyermekség minden silány emberi fantáziát elhomályosító csodálatos lehetősége, mint azt „THE APPLE OF KNOWLEDGE” című könyvemben kifejtettem (Two Hearts Books, Box 844, Min. View, CA 94042 — 165 oldal, ára 4,95, plusz 1 dollár portó). Vajon hányan adják ezt a könynyen olvasható könyvet gyerekeik, unokáik kezébe, hogy immunizálják őket a világ hazug csodáival szemben? Vajon hányan értik felnőttként is, mit jelent Isten gyermekévé válni? Isten gyermekei a világegyetem hercegei, hercegnői lesznek, olyan pozícióban, melyet szem nem látott, fül nem hallott, s a legélénkebb emberi fantázia sem tud felfogni. A világ minden gazdagsága, hatalma, pompája ócska szemét ehhez foghatóan! Ha az angol királyi ház pl. meghirdetné, hogy örökbe fogad mondjuk 5 embert, akik hercegek lesznek, ha kiállnak egy nehéz próbát, vajon hányan vállalkoznának erre? S mi mindenre lennének képesek azért, hogy elnyerjék e földi címet! Mindez mi ahhoz képest, amit Isten ajánl fogadott fiainak? S a próba sem nehéz, csak annyit kér, maradjunk hűek hozzá, tartsuk be parancsait a világ hazug csábításai ellenére. Ezt a csodálatos, felfoghatatlan lehetőséget hozta Jézus nekünk azzal, hogy megszületett, hogy meghalt értünk a kereszten. Aki keresztjét fölvéve követi őt, az társuralkodó lesz vele az örökkévaló királyságban. A választás egyszerű: vagy a Sátán rabszolgasága, vagy az istengyermekség kiváltsága. S mégis hányan választják a rabszolgaságot, mert az itt és most ígér silány örömöt. Egy tál lencséért eldobják az örök életet. Ezt a felfoghatatlan lehetőséget köszöntük meg a jászol kis Jézusának karácsonykor, aki otthagyta a világegyetem trónját irántunk való szeretetből, hogy hasonló legyen hozzánk. Ezzel megszerezte a lehetőségét annak, hogy mi is hasonlóvá legyünk hozzá! Az Oltáriszentség és a Szűzanya Jöjj, Szentlélek Úristen, szeretetnek Lelke, vigasztaló Lélek, igazságnak Lelke, aki mindeneket betöltesz, mert mindenütt jelen vagy; jóságos, emberszerető Isten, minden jónak kútfeje, az életnek megadója; jöjj és segíts nekem, gyarló szolgádnak, hogy jól elmélkedhessek erről a szent témáról. Elmélkedésünk tárgya: Milyen kapcsolat van az Oltáriszentség, az élet kenyere és a Boldogságos Szűzanya, az élet Atyjának Anyja között. Faber írja az Oltáriszentségről szóló munkájában: „Áhítatunk az Oltáriszentség felé ugyanaz, mint áhítatunk Jézus szent gyermeksége felé. De az áhítat a szent gyermekség felé lényegében ugyanaz, mint áhítatunk a Szűzanya felé. Tehát az áhítat az Oltáriszentség felé lényegében áhítat a mi Úrnőnk felé is. ítéljétek meg, vajon bizonyítom-e ezt eléggé?" Fabernek igaza van, de még szeretnék valamit hozzátenni. Minden édesanya mondhatja gyermekéről: ez az én testemből, ez az én véremből van. A Boldogságos Szent Szűz is mondhatja Isteni Gyermekéről: Ő az én testemből, az én véremből van. Mivel az Eucharisztia valóban Jézus teste és vére, a Szűzanya az Eucharisztiáról is mondhatja, ez az én testemből, az én véremből van. A Boldogságos Szűzanya szerette Gyermekét, bár nem látott mást, csak egyszerű földi gyermeket. Mégis tudta, hogy ez a Gyermek valóban az Isten Fia. — Mi szintén hiszszük, hogy a kenyér és a bor, amelyet oltárainkon látunk, nemcsak kenyér és bor, de valóban Isten Fiának teste és vére. A Szűzanya imádta és szolgálta az ő látszólag egyszerű Gyermekét, mint az ő Urát és Istenét. — Mi szintén imádjuk és szolgáljuk az Oltáriszentségben a mi Urunkat és Istenünket. A Szűzanya legnagyobb kincse Szent Gyermeke volt, bár nem látott mást, csak földi gyermeket. — Az Egyház és a mi legnagyobb kincsünk is az Oltáriszentség. Mi sem látunk egyebet, csak bort és kenyeret, de hisszük, hogy ez valóban Jézus szent teste és vére. A Szűzanya számára ez az egyszerű gyermek volt minden, mivel hitte és tudta, hogy ő valóban az Isten Fia. — Ti is hiszitek valóban, hogy a kenyér és bor ott az oltáron az átváltoztatás után Krisztus, az Isten Fia? Ti is hiszitek valóban, hogy templomaink nemcsak üres, díszes épületek, hanem a tabernákulumban valóban ott van, közöttünk él Jézus, a mi Urunk, Istenünk? Nehéz elképzelni az édesanyát rajongva szeretett gyermeke nélkül. Ugyancsak nehéz elképzelni a Boldogságos Szűzanyát hőn szeretett Fia nélkül. Ugyanígy nehéz elképzelni a tiszteletet az Oltáriszentség iránt a Boldogságos Szent Szűz tisztelete nélkül. P. Fodor Miklós Sch.P. Jegyzetek az életről Névnapodra Oly jó elbeszélgetni veled, vagy csak hallgatni tégedet, hallani, nem hallani a hangod, tengerparti hullám-morajod, vagy látni téged ragyogni fényben, egy gyűrűző tó tiszta tükörében, s ülni veled csupa zöld reményben a domb alatt kaszáló közepében, vagy menni hegyre, míg lábunk alatt az elhullt lombok porba oszlanak, és a csupasz fáknak ága mind kereszt és tart a kereszt, és el nem ereszt, vagy nézni messze —égkék arcodat, ahogy befényli most lánggal a nap, most csillagrajok ezüst hold megött, hol minden cél és béke, szeretet, vagy csak ülni tengerpartodon, hol fehér taraj ring a habokon, és minden taraj táncol és nevet, és mondja, mondja a TE SZENT NEVED! Jeleidben Ó, jeleid hogy keresem, jeleid, hogy szeretem, te jeleidbe burkolt Isten! Hogy bújik, mint felhő mögött a nap, hol meg hogy ömlik áldó életsugarad, mint a napfény miránk! Hogy susogod, vagy dörgöd Igéd, mint a tenger hulláma a parton. Ó, biztos part, ahol rád épül a házunk! S ha szállunk, mint pettyes katicabogár vagy sas odafent! Mindig a te levegődben, a te földeden. Szántó, aki veted, gondozod bennünk s végzed aratásunk! Ó, hogy másztam s mászom, hátamon a magam terhével, utadon csiga módra! S hogy fürdőm, hol tavaidban (kegyelmed) s tág tengereid (a te szerelmed) tükrén! Levegőm, Isten a lelkem tüdejére de mélyen beszívni szeretlek! S mosogatom a lelkem tisztító vizeidben, amik arcomon a könnyek. Ó, megőrzői jeleid özönével engem a rutintól! Új vagy mindig te, örök, ugyanaz és én a magamnak is unott, percről percre élek, szívdobogással jeleid gyönyörében. Még ama fa, a kereszt, ha már feszület, s odavonsz függeni, jó az: onnan az ég oly közeli, és véredtől tisztul a föld, vétkünktől az a szennyes. Ó, mint ez a mese is: a gyerek nem tudja karácsonyra mivel tisztelje az apját, fölkel hát éjfélt, kitrágyázza az istállót, friss, illatos szénát vet a jászolba, dolgozgat s reggel, hogy ébred az apja, ágylábánál találja a tiszta ruhát, — így igyekezgetek én is, takarítván magamat s viselve gondját, azokét, akiket nekem adtál. Legyen áldott minden jel, ami jelez rólad, rád ismertet, hozzád odavezet!