Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1988 (95. évfolyam, 19. szám)
1988-05-15 / 19. szám
2. oldal Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335. Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Fr. NICHOLAS DENGL, O.F.M. Editors: Fr. BARNABAS KISS - Fr. ANGELUS LIGETI P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telephone: (216) 799-2600; 799-3335 THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES Két évre . S37 00 For two years $37 00 Egy évre $20 00 For one year $20 00 Félévre $12 00 For six months $12 00 Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O.F.M. Szerkesztők: P. KISS BARNABÁS - P. LIGETI ANGELUS P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telefon: (216) 799-2600; 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1 4 times; $3.50 per column inch 5-15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; page $125.00; '/j page $240.00; 1 full page $460.00 Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség I véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. I______________________________ Helcz Tibor: Emlékezzünk Mindszenty bíborosra Tizenhárom év múlt el azóta, hogy Mindszenty József bíboroshercegprímás, a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége (VMPVSZ) díszelnökét és fővédnökét tövises földi útjáról magához szólította a jó Isten. Megrázó és szomorú hír volt ez nekünk, volt rabtársainak. Az 1988. évet az Amerikai Magyarok Szövetsége, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség és a VMPFVSZ az 1956-os Magyar Szabadságharc Mártírjainak Emlékévévé jelölte ki. Ezt a hírt Szegedi Dénes, az AMOSZ igazgatója eljuttatta az otthoni Demokratikus Ellenállás vezetőihez. Dr. Pákh Tibor válaszolt rá a következő kéréssel: „Áldott emlékű Mindszenty Hercegprímásunkat a vörös rémuralom pribékjei 1948. december 26-án hurcolták el, így 40 éve, hogy elindult mártíromsága kálváriáján. A hazai ellenállás vezetői kérik, hogy a felhívást változtassa az emigráció, ,Mindszenty Hercegprímás Urunk és az 1956-os Magyar Szabadságharc Mártírjainak Emlékévé"-re”. A kérést természetesen örömmel teljesítik a számkivetettek szervezetei. Mindszenty hercegprímás, lelki fejedelmünk elhunytának 13. évfordulóján szükséges visszatekintenünk századunk legnagyobb magyarja munkájára és eredményeire. Egy ilyen rövid cikkben erre nincs elég hely, így szabadjon utalni dr. Füzér Julian ferencrendi szerzetes szerkesztésében „Szentnek Kiáltjuk” címen megjelent hatalmas könyvre. Ez a mű 80 írójával, akik között szerepel pápa, államelnök, emigrációs vezető és egyszerű ember, emlékezettel hódol Mindszenty bíboros előtt. 1956-ban a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás ellen és kiszabadította Mindszenty hercegprímást is a börtönből. Néhány napos szabadságának a szovjet tankok vetettek véget, amikor leverték a magyar ellenállást. Mindszenty bíboros menedékjogot kért és kapott a budapesti amerikai követségen, ahol 15 évet tartózkodott. Önkéntes száműzetésének 1971-ben vetett véget, amikor a Pápa felkérésére Rómába utazott. VI. Pál pápa Őszentsége így fogadta: ,,Mindszenty bíboros, Esztergom érseke, mintaképe a megtántoríthatatlan hitnek és hűségnek az egyház iránt. Ezt bizonyította fáradthatatlan tevékenységével, szeretetével, imádságával és hosszú szenvedésével.” A szabad világba került bíboros hamarosan felcserélte vatikáni lakosztálya nyugalmát a bécsi Pázmáneum szerény körülményeivel és az összmagyarság lelki igényeinek ellátásával. Sorra látogatta Németország, Belgium, Portugália, Ausztria, Anglia és Dél-Afrika magyar közösségeit, és főleg a fiatalságot lelkesítette haza- és egyházszeretetre. Mindszenty bíboros Amerikában először a New Brunswick-i Szent László templomot látogatta meg. Itt külön fogadta volna rabtársait, a Volt Magyar Politikai Foglyok küldöttségét. New Brunswick után sorra látogatta a magyar szórványokat szerte a világban. Mindenütt államférfiak, egyházfők fogadták, és nyilatkozataiban feltárta a kommunizmus igazi arcát. A magyarországi bábkormány sorozatosan tiltakozott a földönfutóvá vált bíboros nyilatkozatai ellen, míg végül elérte, hogy a Pápa megfosztotta a mártír főpapot esztergomi érseki székétől. Mindszenty József bíboros-hercegprímás, századunk legnagyobb magyarja, az utolsó percig híveivel törődött és dél-amerikai útjáról már súlyos betegen tért vissza. Egy műtét után adta ki nemes lelkét, 1975. május 6-án. Főtisztelendő Philip M. Hannan, New Orleans érseke a Szentnek Kiáltjuk c. könyv 90. oldalán nyilatkozatával alátámasztja erőfeszítéseinket: ,,A katolikus egyház Mindszenty József szentté avatásával értésére adhatná mindazoknak, akik az elnyomás sorsát osztják a vasfüggöny mögött, a bambuszfüggöny elszigeteltségében vagy bárhol a világon, hogy azonosítja magát velük elesettségükben, nemes céljuk eléréséért vívott küzdelmünkben.” Mi, száműzött magyarok, úgy fejezhetjük ki méltón tiszteletünket Mindszenty bíboros halálának tizenharmadik évfordulóján, hogy küzdünk a mártír főpap szentté avatásáért és megismerjük s hirdetjük a „Szentnek Kiáltjuk” című könyvben leírtakat. Dr. Füzér Júlián ferences atya „Szentnek Kiáltjuk” című könyve megrendelhető $15 75 beküldésével a következő címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja P. O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509 Ez a közel 600 oldalas könyv fontos dokumentum és nem hiányozhat egyetlen magyar házikönyvtárból vagy magyar könyvtár polcairól. Vegyük meg és terjesszük ezt a könyvet. Mindszenty bíboros szentté avatását mozdítjuk elő vele. ANGOL KÖNYV A MAGYARORSZÁGI CSERKÉSZETRŐL Bodnár Gábor: Scouting in Hungary A könyv megrendelhető a szerző címén: 247 Lanza Avenue, Garfield, NJ 07026 U.S. A. — Ára: $10. — US és a Katolikus Magyarok Vasárnapja Könyvosztályán KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1988. május 15. Egy magyar könyv az USA-ról Egy Kulcsár István nevű riporter a budapesti Rádió megbízásából pár évet töltött az Egyesült Államokban és a tapasztalatairól Tudósítás Átlagamerikából címen könyvet írt, ami nem régen jelent meg Budapesten. A könyv címe arra utal, hogy a szerző még említeni sem óhajtja azokat az óriási teljesítményeket, amit ez az ország elért a tudományok, ipar, mezőgazdaság, technológia terén, mely páratlan az emberiség történetében. Ő csak az ÁTLAGamerikáról kíván tudósítani. A könyve mégsem az átlag Amerikáról szól, mert a „nyomorszint” alatt élők, a munkanélküliek, a közbiztonság hiánya, a „monopóliumok” elnyomó szerepe, az indiánok kisemmizése stb. olyan nagy teret foglal el a könyvében, hogy a távoli olvasó valami visszataszító, torz képet alkot magának erről az országról. Pedig a tisztesség megkívánta volna, hogy figyelembe vegye az alábbi tényeket és azokat tudomására is hozza az olvasóinak: NYOMORSZINT Kulcsár István kedvenc témája az amerikai nyomor, a nyomornegyedek, a „nyomorszint” alatt élők. De azt elfelejtette megemlíteni, hogy a „nyomorszint” majdnem négyszerese egy négytagú magyar család keresetének, ha a férj és feleség is dolgozik. Milyen szintnek kell akkor a magyar dolgozó életszínvonalát neveznünk? A szegénységi szintet az US Census Bureau határozza meg, ami jelenleg egy 4 tagú családra évi 11,203 dollár. Egy magyar dolgozó keresete évi 1411 dollár, két kereset együtt 2822 dollár, ha a dollárt 45 forinttal és az átlagkeresetet havi 5300 forinttal számoljuk. Illett volna megemlíteni egy ÁTLAGamerikáról szóló könyvben azt is, hogy az ÁTLAGkereset az Egyesült Államokban évi 29.458 dollár volt 1986-ban, ami húszszorosa egy magyar munkás évi keresetének. MUNKANÉLKÜLISÉG Amikor a szerző a detroiti munkanélküliség miatt szomorkodik, meg kellett volna említenie, hogy egy autómunkás 15 — 18 dollárt is megkeres egy óra alatt, ami 15 —18-szorosa annak, amit egy magyar autószerelő keres, ha az órabérét 50 forinttal számoljuk. Az amerikai munkás félre tud tenni a keresetéből, de hogy vészeli majd át a tervbe vett munkanélküliséget a magyar munkás, akinek az órabére 1 dollár, vagy 50 cent? KÖZBIZTONSÁG Amikor Kulcsár István amiatt bánkódik, hogy itt évente 23.000 (?) embert ölnek meg, arra kellett volna gondolnia, hogy elvtársai a Szovjetunióban 20 millió embert pusztítottak el a Guiness Book of World Record adatai szerint, amint az a „tömeggyilkosságok” címszó alatt látható, így az amerikai „maszek” gyilkosoknak 869 esztendőre lenne szükségük, hogy ezt a számot utolérjék. Igaz viszont az is, hogy pl. Magyarországon az ember jobban meg van védve a , ,maszek” bűnözőktől, mint itt, de talán csak azért, mert a szocialista államhatalom sem a gyilkolásban, sem pedig a polgárai kifosztásában nem tűr konkurenciát. HAJLÉKTALANOK Miattuk is aggódik az író. De olvasta vajon Moldova György Magyarországon megjelent könyvét, melyben azokról van szó, akik ott hegyoldalakba vágott gödrökben élnek? Magyarországon egy családnak mennyi ideig nem szabad ennie és ruházkodnia, ha egy bérlakáshoz akar jutni? Kulcsár István szerint 15 — 20 évig, vagy elég 10 esztendő is? Ha ezt figyelembe vesszük és azt, hogy egy amerikai dolgozó fizetésének csak kis százalékát költi élelemre, akkor az átlagkeresetek pénzbeli összehasonlításában kifejezésre jut a reálbérek aránya is. INDIÁNOK Az igaz, hogy annak idején a fehér ember fillérekért vette meg az indiánoktól Manhattant, ami viszont ma is csak filléreket érne, ha nem építik rá New Yorkot. Az európai népek fizettek-e valamit is azoknak, akiknek az országát elvették a népvándorlás során? A jó amerikaiak még ma is állandóan sok millió dollárt fizetnek a legkülönfélébb címeken. Legutóbb a folyókból kitermelt homokért kértek kártérítést az indiánok. MONOPÓLIUMOK Egy helyen olajmezőkről tudósít a szerző. A kis vállalkozók fúrnak váltakozva a nagy olajvállalatokkal, melyeket Kulcsár következetesen „monopóliumoknak” nevez. Lehetséges az, hogy egy ideküldött tudósító ne legyen tisztában ilyen elemi gazdasági fogalommal? A pesti kis lexikon szerint: „ monopólium a versenykirekesztő kizárólagosság." ... ,,A szocialista társadalomban számos gazdasági tevékenység monopólium." A szerző nem hallott az amerikai tröszt-ellenes törvényről, mely a szabad verseny kizárását hívatott megakadályozni? Ennek a törvénynek az alapján osztották fel például bírói ítélettel a Standard Oil Company-t, újabban pedig a Bell Telephone Company-t. Hogy vállalkozhatott valaki egy könyv megírására, ha ilyesmiről még nem is hallott? MEZŐGAZDASÁG A könyv tudósít arról, milyen szomorú helyzetben van és mekkora feszültség gyűlhetett fel az országban az utolsó tíz-tizenöt esztendő alatt. Európa egyetlen más országában nincsenek ilyen nyomorúságos állapotok, amelyek az azokat elszenvedni kényszerülők számára azért is kirívóak, mert az újságokban nem olvashatnak mást, mint Ceausescu dicséretét, bölcsességének, szervezőképességének, előrelátásának magasztalását, ízléstelen s émelyítő mindez, túltesz a sztálini személyi kultuszon és Rákosi hajdani tömjénezésén is. (Sajnos magyar nemzetiségű írók és újságírók — pl. Hajdú Győző — is hallatják hangjukat ebben a szégyenteljes kórusban.) A bukaresti polgár egyrészről látja az üres boltokat, másrészről hallja Ceausescu szólamait a sikerekről: ,,Románia most tér rá a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének döntő szakaszára” — szónokolt a kerge suszter a Román Kommunista Párt tavaly decemberi kongresszusán és hozzátette: ezt a célt az ezredfordulóig el kell érni! Hogy alig több mint tíz év alatt hogyan lesz az éhséggel, hideggel, ezerféle áruhiánnyal küszködő országból „sokoldalúan fejlett társadalom”, azt senki sem tudja, Ceausescu sem. A bukarestiek csak azt tudják, hogy míg ők fűtetlen lakásban egy szál villanykörténél fagyoskodnak, a város központjában hatalmas iramban folynak az új kormánynegyed és az új elnöki palota építkezési munkálatai, amelyeknek a régi Bukarest 20 százaléka áldozatul esett: a bulldózerek műemlék épületek és templomok sorát tették a földdel egyenlővé, hogy legyen hely Ceausescu palotája számára. És a munka még éjjel sem szünetel: míg a város utcái sötétségbe borulnak, az építkezés körül reflektorok százai világítják meg a gigantikus falakat. A Human Events cikkéből még ki kell emelnünk azt a részt, ahol az amerikai tudósító Ceausescu nemzetiségi politikájáról ír: a magyar, valamint a német kisebbséget megfosztjanak az amerikai farmerek, akik azért nem mulasztják el, hogy mindegyikük 70 helybeli vagy más országban élő embertársaiknak ne termeljék meg a szükséges élelmet. Ők persze ellene vannak az ,,embargónak”, így írja a szerző: embargo, de nem magyarázza meg az olvasóinak, hogy a búza eladásának a tilalmáról van szó, melyet Carter elnök rendelt el a Szovjetunió afganisztáni szereplése miatt. A Szovjetunió neve nincs megemlítve sem, nehogy elcsodálkozzon a tájékozatlan olvasó, hogy a szomorú állapotban levő amerikai farmer termeli a szovjet nép kenyerét, mely 70 év óta a félnótás marxi ideológia ösvényein bolyong. Úgy hangzik ez az egész könyv, mintha még mindig a Nagy Tanítómester tanai alapján, Lenin elvtárs útmutatása nyomán és a Gonosz Törpe vezetésével íródnának a könyvek. Még a ,, törvényes afgán kormányról" és az ellene harcoló ,, ellenforradalmárokról" is szó esik a könyvben. Nagy meglepetésül szolgálhatott a szerzőnek, amikor a legmagasabb főnöke elhatározta, hogy a szovjet csapatokat kivonja Afganisztánból. Kellemetlen! Lehetséges az, hogy Kulcsár István el is hiszi azt, amit ír, vagy úgy van vele, mint mi voltunk gyermekkorunkban, amikor már csak színleltük a Mikulás-hitünket, hogy el ne essünk az ajándékoktól? Mert bizony nem lebecsülendők azok az ajándékok, amikben a szocialista rendszerek kiváltságosai részesülnek. Annak idején a pesti SZABAD SZÁJ című vicclapban olvashattuk egy olvasó kérdését: ,,igaz-e, hogy Magyarország amerikai NAGYkőemberi jogaitól és erőszakolja az asszimilációt. Emiatt a kezdetben jó nyugati kapcsolatokat ápoló diktátor nemzetközileg fokozatosan elszigetelődött, olyannyira, hogy az Egyesült Államok kormánya a múlt évben fontolóra vette: érdemes-e Románia továbbra is a Most Favored Nation státus vámkedvezményére? Erre Ceausescu nem az emberi jogok helyreállításának útját választotta, hanem inkább hetyke gesztussal önként lemondott az MFN privilégiumáról. Ami — Powers szerint — évente legalább 250 millió dollár veszteséget jelent majd Romániának és tovább rontja az ország gazdasági viszonyait. Aminek következményeit megintcsak a nép fogja viselni. Igen, Románia lakossága és azon belül is elsősorban a kisebbségek, melyeknek helyzete eddig sem volt rózsás. Az egész népre nehezedő gazdasági nyomás mellett el kell viselniük a ceausescui rendszer kíméletlenül elnyomó és beolvasztásra törő kisebbségi politikájának terhét is. (Aminek egyik legújabb jele, hogy — mint pár hete olvastuk — a magyar nyelvű nemzetiségi lapok ezentúl kizárólag románul közlik az országban lévő városok és falvak nevét. Az Előre című magyarul nyomtatott bukaresti napilap április 3-i száma már ezt a gyakorlatot követi: a magyar szövegben Nagyvárad helyett Oradea, Nagybánya helyett Baia Mare, Temesvár helyett Timisoara szerepel. Újabb lépés a magyarság jogainak megnyirbálása és az erdélyiek elrománosításának útján!) * Oldalakat lehetne megtölteni az erdélyi magyarok sérelmeivel. Hadd említsek befejezésül néhányat, a legfájóbbakat. Az egyetlen magyar nyelvű központi napilap, az Előre Bukarestben jelenik meg. Ezen kívül minden magyarlakta megyének van magyar újságja, de ezekben sincs sok köszönet. Ceausescu dicsőítésével és a nagyromán politika népszerűsítésével töltik meg oldalaikat, a magyar kultúra ápolására nem vete kétszer annyi fizetést kap, mint az USA budapesti követe?" „Igaz” — volt a szerkesztői üzenet —, „ebből is láthatja, hogy milyen pici kis állam az az Egyesült Államok." És a kiváltságosok egész légiói járják a világ 159 államát. Kulcsár ír a new-yorki „magyar kolóniáról” (ugyan hányan lehetnek és mivel foglalatoskodnak?), ír a Világ nagy Sóhivatalában, az UN-ben (ENSZ) futkározó tudósítókról, hogy még a washingtoni százezres tömegben is összeakadt egy magyar riporterrel, aki a Népszabadságnak küldözi a jelentéseit. (Nem kellene ezeket valami tisztességes munkára átképezni? Vagy nem találnak a magyar Rádió, vagy az önképzőköri lapterjedelmű újságok itt élő embereket, akik hasonló ferde látással tudósítanának?) Amikor a múlt században a magyar sajtótörvény előkészítésén dolgoztak, Deák Ferenc azt mondta, hogy elég, ha három szóból áll a törvény: ,,NEM SZABAD HAZUDNI." Könnyű ezt így kimondani, de mit csináljon az a riporter, akit éppen a valóság eltorzításáért fizetnek a megbízói. Ha Gorbacsov őszintén tervezi, hogy valami emberi ábrázatot adjon a rendszerének, anélkül, hogy félredobná a marxizmus balgaságait, nehéz lesz megbirkóznia az új, kiváltságos osztállyal, mely úgy sző át mindent, mint egy jól előrehaladott rák. * Kulcsár István, mint megbízható elvtárs, évekig a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítója volt. Mivel minden riporter-újságíró ezt szinte büntetésként fogja fel, jutalmul a párt az USA-ba küldi néhány évre őket Moszkva után, így nem lehet csodálkozni szelektív „látásukon”! — Szerk.) marad hely. (Kolozs megye lapja — címe: Igazság — naponta a következő vastagbetűs fejléccel kerül az olvasók kezébe: „Nicolae Ceausescu elvtárs feladatmeghatározó útmutatásai szellemében”. A szerkesztőség címe pedig így szerepel az újságon: „Cluj Napoca”.) Létezik még néhány hetilap és folyóirat, de ezek rendszertelenül látnak napvilágot, terjedelmüket az utóbbi években felére csökkentették, áruk ugyanakkor 100—150 százalékkal nőtt. A nagymúltú Művelődés megszűnt, a Korunk pedig legutóbbi számát teljes egészében az Erdély Története ellen kiadott írások újraközlésének szentelte. Magyar nyelvű könyvkiadásra egyedül a bukaresti Kriterion jogosult, mely a tíz év előtti helyzethez képest feléreharmadára csökkentette a példányszámokat. A televízió 1982-ig heti két és fél órát sugárzott magyar nyelven. 1983- ban az adásidőt felére csökkentették, majd 1984-ben teljesen megszüntették. Bezárták a két erdélyi regionális rádiószerkesztőséget is; jelenleg a bukaresti rádió napi egy-két órás magyar nyelvű adásával kell beérje a két és félmilliós magyarság. Önálló magyar színház csak Kolozsvárott és Temesváron működik, román színtársulat mellé szervezett magyar tagozat Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Szatmárban van. A magyar múzeumokat, közgyűjteményeket és könyvtárakat az utóbbi évek során a megfelelő román kulturális intézményekbe olvasztották be. ♦ Az amerikai újságíró megfigyelései elszomorítóak, de ugyanakkor bizonyos értelemben biztatóak is. Mert, ha a román diktátor végképp maga ellen ingerli a népet és teljesen a tönk szélére juttatja az országot, növekszik annak esélye, hogy az elnyomottak egyszer fellázadnak és letaszítják őt a pódiumról. Ha pedig Románia népei elzavarják kínzójukat, csak egy jobb kor jöhet magyar véreink számára — ha ugyan be nem következik Powers jóslata és szét nem hull részeire az egész hazugsággal összetákolt Nagy-Románia. Románia a lejtőn Folytatás az 1. oldalról