Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1988 (95. évfolyam, 19. szám)

1988-05-15 / 19. szám

2. oldal Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335. Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Managing Editor: Fr. NICHOLAS DENGL, O.F.M. Editors: Fr. BARNABAS KISS - Fr. ANGELUS LIGETI P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telephone: (216) 799-2600; 799-3335 THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION ELŐFIZETÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES Két évre . S37 00 For two years $37 00 Egy évre $20 00 For one year $20 00 Félévre $12 00 For six months $12 00 Felelős szerkesztő: P. DENGL MIKLÓS O.F.M. Szerkesztők: P. KISS BARNABÁS - P. LIGETI ANGELUS P.O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509-0464 Telefon: (216) 799-2600; 799-3335 ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1 4 times; $3.50 per column inch 5-15 times; $3.00 per column inch more than 15 times; page $125.00; '/j page $240.00; 1 full page $460.00 Second class postage paid at Youngstown, Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség I véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. I______________________________ Helcz Tibor: Emlékezzünk Mindszenty bíborosra Tizenhárom év múlt el azóta, hogy Mindszenty József bíboros­­hercegprímás, a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége (VMPVSZ) díszelnökét és fővédnökét tövises földi útjáról magá­hoz szólította a jó Isten. Megrázó és szomorú hír volt ez nekünk, volt rabtársainak. Az 1988. évet az Amerikai Magyarok Szövetsége, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség és a VMPFVSZ az 1956-os Ma­gyar Szabadságharc Mártírjainak Emlékévévé jelölte ki. Ezt a hírt Szegedi Dénes, az AMOSZ igazgatója eljuttatta az otthoni De­mokratikus Ellenállás vezetőihez. Dr. Pákh Tibor válaszolt rá a következő kéréssel: „Áldott emlékű Mindszenty Hercegprímásun­­kat a vörös rémuralom pribékjei 1948. december 26-án hurcolták el, így 40 éve, hogy elindult mártíromsága kálváriáján. A hazai ellenállás vezetői kérik, hogy a felhívást változtassa az emigráció, ,Mindszenty Hercegprímás Urunk és az 1956-os Magyar Szabad­ságharc Mártírjainak Emlékévé"-re”. A kérést természetesen örömmel teljesítik a számkivetettek szervezetei. Mindszenty hercegprímás, lelki fejedelmünk elhunytának 13. évfordulóján szükséges visszatekintenünk századunk legnagyobb magyarja munkájára és eredményeire. Egy ilyen rövid cikkben erre nincs elég hely, így szabadjon utalni dr. Füzér Julian fe­­rencrendi szerzetes szerkesztésében „Szentnek Kiáltjuk” címen megjelent hatalmas könyvre. Ez a mű 80 írójával, akik között szerepel pápa, államelnök, emigrációs vezető és egyszerű ember, emlékezettel hódol Mindszenty bíboros előtt. 1956-ban a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás ellen és kiszabadította Mindszenty hercegprímást is a börtönből. Néhány napos szabadságának a szovjet tankok vetettek véget, amikor leverték a magyar ellenállást. Mindszenty bíboros menedékjogot kért és kapott a budapesti amerikai követségen, ahol 15 évet tar­tózkodott. Önkéntes száműzetésének 1971-ben vetett véget, amikor a Pápa felkérésére Rómába utazott. VI. Pál pápa Ő­­szentsége így fogadta: ,,Mindszenty bíboros, Esztergom érseke, mintaképe a megtántoríthatatlan hitnek és hűségnek az egyház iránt. Ezt bizonyította fáradt­hatat­lan tevékenységével, szeret­eté­vel, imádságával és hosszú szenvedésével.” A szabad világba került bíboros hamarosan felcserélte vati­káni lakosztálya nyugalmát a bécsi Pázmáneum szerény körülmé­nyeivel és az összmagyarság lelki igényeinek ellátásával. Sorra látogatta Németország, Belgium, Portugália, Ausztria, Anglia és Dél-Afrika magyar közösségeit, és főleg a fiatalságot lelkesítette haza- és egyház­szeretetre. Mindszenty bíboros Amerikában először a New Brunswick-i Szent László templomot látogatta meg. Itt külön fogadta volna rabtársait, a Volt Magyar Politikai Foglyok küldöttségét. New Brunswick után sorra látogatta a magyar szórványokat szerte a világban. Mindenütt államférfiak, egyházfők fogadták, és nyilatkozataiban feltárta a kommunizmus igazi arcát. A magyarországi bábkormány sorozatosan tiltakozott a földönfutóvá vált bíboros nyilatkozatai ellen, míg végül elérte, hogy a Pápa megfosztotta a mártír főpapot esztergomi érseki szé­kétől. Mindszenty József bíboros-hercegprímás, századunk legna­gyobb magyarja, az utolsó percig híveivel törődött és dél-ame­rikai útjáról már súlyos betegen tért vissza. Egy műtét után adta ki nemes lelkét, 1975. május 6-án. Főtisztelendő Philip M. Hannan, New Orleans érseke a Szent­nek Kiáltjuk c. könyv 90. oldalán nyilatkozatával alátámasztja erőfeszítéseinket: ,,A katolikus egyház Mindszenty József szentté avatásával értésére adhatná mindazoknak, akik az elnyomás sorsát osztják a vasfüggöny mögött, a bambuszfüggöny elszige­teltségében vagy bárhol a világon, hogy azonosítja magát velük elesettségükben, nemes céljuk eléréséért vívott küzdelmünkben.” Mi, száműzött magyarok, úgy fejezhetjük ki méltón tiszte­letünket Mindszenty bíboros halálának tizenharmadik évfordu­lóján, hogy küzdünk a mártír főpap szentté avatásáért és megis­merjük s hirdetjük a „Szentnek Kiáltjuk” című könyvben leír­takat. Dr. Füzér Júlián ferences atya „Szentnek Kiáltjuk” című könyve megrendelhető $15­ 75 beküldésével a következő címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja P. O. Box 2464, Youngstown, Ohio 44509 Ez a közel 600 oldalas könyv fontos dokumentum és nem hiá­nyozhat egyetlen magyar házikönyvtárból vagy magyar könyvtár polcairól. Vegyük meg és terjesszük ezt a könyvet. Mindszenty bíboros szentté avatását mozdítjuk elő vele. ANGOL KÖNYV A MAGYARORSZÁGI CSERKÉSZETRŐL Bodnár Gábor: Scouting in Hungary A könyv megrendelhető a szerző címén: 247 Lanza Avenue, Garfield, NJ 07026 U.S. A. — Ára: $10. — US és a Katolikus Magyarok Vasárnapja Könyvosztályán KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1988. május 15. Egy magyar könyv az U­SA-ról Egy Kulcsár István nevű ri­porter a budapesti Rádió meg­bízásából pár évet töltött az Egyesült Államokban és a ta­pasztalatairól Tudósítás Átlag­­amerikából címen könyvet írt, ami nem régen jelent meg Budapesten. A könyv címe arra utal, hogy a szerző még említeni sem óhajtja azokat az óriási teljesít­ményeket, amit ez az ország elért a tudományok, ipar, me­zőgazdaság, technológia terén, mely páratlan az emberiség történetében. Ő csak az ÁT­­LAGamerikáról kíván tudósí­tani. A könyve mégsem az átlag Amerikáról szól, mert a „nyo­morszint” alatt élők, a munka­­nélküliek, a közbiztonság hiá­nya, a „monopóliumok” elnyo­mó szerepe, az indiánok kisem­­mizése stb. olyan nagy teret foglal el a könyvében, hogy a távoli olvasó valami visszataszí­tó, torz képet alkot magának erről az országról. Pedig a tisztesség megkíván­ta volna, hogy figyelembe ve­gye az alábbi tényeket és azokat tudomására is hozza az olva­sóinak: NY­OMORSZINT Kulcsár István kedvenc té­mája az amerikai nyomor, a nyomor­negyedek, a „nyomor­szint” alatt élők. De azt elfelej­tette megemlíteni, hogy a „nyomorszint” majdnem négy­szerese egy négytagú magyar család keresetének, ha a férj és feleség is dolgozik. Milyen szintnek kell akkor a magyar dolgozó életszínvonalát nevez­nünk? A szegénységi szintet az US Census Bureau határozza meg, ami jelenleg egy 4 tagú csa­ládra évi 11,203 dollár. Egy magyar dolgozó keresete évi 1411 dollár, két kereset együtt 2822 dollár, ha a dollárt 45 forinttal és az átlagkeresetet havi 5300 forinttal számoljuk. Illett volna megemlíteni egy ÁTLAGamerikáról szóló könyvben azt is, hogy az ÁT­­LAGkereset az Egyesült Álla­mokban évi 29.458 dollár volt 1986-ban, ami húszszorosa egy magyar munkás évi kereseté­nek. MUNKANÉLKÜLISÉG Amikor a szerző a detroiti munkanélküliség miatt szomor­­kodik, meg kellett volna emlí­tenie, hogy egy autómunkás 15 — 18 dollárt is megkeres egy óra alatt, ami 15 —18-szorosa annak, amit egy magyar autó­szerelő keres, ha az órabérét 50 forinttal számoljuk. Az ameri­kai munkás félre tud tenni a keresetéből, de hogy vészeli majd át a tervbe vett munka­­nélküliséget a magyar munkás, akinek az órabére 1 dollár, vagy 50 cent? KÖZBIZTONSÁG Amikor Kulcsár István amiatt bánkódik, hogy itt éven­te 23.000 (?) embert ölnek meg, arra kellett volna gondol­nia, hogy elvtársai a Szovjet­unióban 20 millió embert pusz­títottak el a Guiness Book of World Record adatai szerint, amint az a „tömeggyilkossá­gok” címszó alatt látható, így az amerikai „maszek” gyilko­soknak 869 esztendőre lenne szükségük, hogy ezt a számot utolérjék. Igaz viszont az is, hogy pl. Magyarországon az ember job­ban meg van védve a , ,maszek” bűnözőktől, mint itt, de talán csak azért, mert a szocialista államhatalom sem a gyilkolás­ban, sem pedig a polgárai ki­fosztásában nem tűr konkuren­ciát. HAJLÉKTALANOK Miattuk is aggódik az író. De olvasta vajon Moldova György Magyarországon megjelent könyvét, melyben azokról van szó, akik ott hegyoldalakba vá­gott gödrökben élnek? Magyarországon egy család­nak mennyi ideig nem szabad ennie és ruházkodnia, ha egy bérlakáshoz akar jutni? Kulcsár István szerint 15 — 20 évig, vagy elég 10 esztendő is? Ha ezt figyelembe vesszük és azt, hogy egy amerikai dolgozó fizetésének csak kis százalékát költi élelemre, akkor az átlag­­keresetek pénzbeli összehason­lításában kifejezésre jut a reál­bérek aránya is. INDIÁNOK Az igaz, hogy annak idején a fehér ember fillérekért vette meg az indiánoktól Manhat­tant, ami viszont ma is csak fil­léreket érne, ha nem építik rá New Yorkot. Az európai népek fizettek-e valamit is azoknak, akiknek az országát elvették a népvándor­lás során? A jó amerikaiak még ma is állandóan sok millió dol­lárt fizetnek a legkülönfélébb címeken. Legutóbb a folyókból kitermelt homokért kértek kár­térítést az indiánok. MONOPÓLIUMOK Egy helyen olajmezőkről tu­dósít a szerző. A kis vállalkozók fúrnak váltakozva a nagy olaj­­vállalatokkal, melyeket Kulcsár következetesen „monopóliu­moknak” nevez. Lehetséges az, hogy egy ideküldött tudósító ne legyen tisztában ilyen elemi gazdasági fogalommal? A pesti kis lexikon szerint: „ monopólium a versenykire­kesztő kizárólagosság." ... ,,A szocialista társadalomban szá­mos gazdasági tevékenység mo­nopólium." A szerző nem hal­lott az amerikai tröszt-ellenes törvényről, mely a szabad ver­seny kizárását hívatott megaka­dályozni? Ennek a törvénynek az alapján osztották fel például bírói ítélettel a Standard Oil Company-t, újabban pedig a Bell Telephone Company-t. Hogy vállalkozhatott valaki egy könyv megírására, ha ilyesmi­ről még nem is hallott? MEZŐGAZDASÁG A könyv tudósít arról, mi­lyen szomorú helyzetben van­ és mekkora feszültség gyűlhe­tett fel az országban az utolsó tíz-tizenöt esztendő alatt. Eu­rópa egyetlen más országában nincsenek ilyen nyomorúságos állapotok, amelyek az azokat elszenvedni kényszerülők szá­mára azért is kirívóak, mert az újságokban nem olvashatnak mást, mint Ceausescu dicsére­tét, bölcsességének, szervező­­képességének, előrelátásának magasztalását, ízléstelen s émelyítő mindez, túltesz a sztá­lini személyi kultuszon és Rá­kosi hajdani tömjénezésén is. (Sajnos magyar nemzetiségű írók és újságírók — pl. Hajdú Győző — is hallatják hangjukat ebben a szégyenteljes kórus­ban.) A bukaresti polgár egyrészről látja az üres boltokat, másrész­ről hallja Ceausescu szólamait a sikerekről: ,,Románia most tér rá a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésé­nek döntő szakaszára” — szó­nokolt a kerge suszter a Román Kommunista Párt tavaly de­cemberi kongresszusán és hoz­zátette: ezt a célt az ezredfor­dulóig el kell érni! Hogy alig több mint tíz év alatt hogyan lesz az éhséggel, hideggel, ezer­féle áruhiánnyal küszködő or­szágból „sokoldalúan fejlett társadalom”, azt senki sem tud­ja, Ceausescu sem. A buka­restiek csak azt tudják, hogy míg ők fűtetlen lakásban egy szál villanykörténél fagyoskod­nak, a város központjában ha­talmas iramban folynak az új kormánynegyed és az új elnöki palota építkezési munkálatai, amelyeknek a régi Bukarest 20 százaléka áldozatul esett: a bulldózerek műemlék épületek és templomok sorát tették a földdel egyenlővé, hogy legyen hely Ceausescu palotája szá­mára. És a munka még éjjel sem szünetel: míg a város utcái sötétségbe borulnak, az építke­zés körül reflektorok százai vi­lágítják meg a gigantikus fa­lakat. A Human Events cikkéből még ki kell emelnünk azt a részt, ahol az amerikai tudósító Ceausescu nemzetiségi politiká­járól ír: a magyar, valamint a német kisebbséget megfosztja­nak az amerikai farmerek, akik azért nem mulasztják el, hogy mindegyikük 70 helybeli vagy más országban élő embertár­saiknak ne termeljék meg a szükséges élelmet. Ők persze ellene vannak az ,­,embargó­nak”, így írja a szerző: em­bargo, de nem magyarázza meg az olvasóinak, hogy a búza eladásának a tilalmáról van szó, melyet Carter elnök ren­delt el a Szovjetunió afganisz­táni szereplése miatt. A Szov­jetunió neve nincs megemlítve sem, nehogy elcsodálkozzon a tájékozatlan olvasó, hogy a szo­morú állapotban levő amerikai farmer termeli a szovjet nép ke­nyerét, mely 70 év óta a fél­­nótás marxi ideológia ösvé­nyein bolyong. Úgy hangzik ez az egész könyv, mintha még mindig a Nagy Tanítómester tanai alap­ján, Lenin elvtárs útmutatása nyomán és a Gonosz Törpe ve­zetésével íródnának a könyvek. Még a ,, törvény­es afgán kor­mányról" és az ellene harcoló ,, ellenforradalmár­okról" is szó esik a könyvben. Nagy megle­petésül szolgálhatott a szerző­nek, amikor a legmagasabb fő­nöke elhatározta, hogy a szov­jet csapatokat kivonja Afga­nisztánból. Kellemetlen! Lehetséges az, hogy Kulcsár István el is hiszi azt, amit ír, vagy úgy van vele, mint mi vol­tunk gyermekkorunkban, ami­kor már csak színleltük a Miku­lás-hitünket, hogy el ne essünk az ajándékoktól? Mert bizony nem lebecsülendők azok az ajándékok, amikben a szocia­lista rendszerek kiváltságosai részesülnek. Annak idején a pesti SZABAD SZÁJ című vicc­lapban olvashattuk egy olvasó kérdését: ,,igaz-e, hogy Ma­gyarország amerikai NAGYkő­emberi jogaitól és erőszakolja az asszimilációt. Emiatt a kez­detben jó nyugati kapcsolato­kat ápoló diktátor nemzetkö­zileg fokozatosan elszigetelő­dött, olyannyira, hogy az Egye­sült Államok kormánya a múlt évben fontolóra vette: érde­­mes-e Románia továbbra is a Most Favored Nation státus vámkedvezményére? Erre Ceausescu nem az emberi jogok helyreállításának útját válasz­totta, hanem inkább hetyke gesztussal önként lemondott az MFN privilégiumáról. Ami — Powers szerint — évente leg­alább 250 millió dollár vesz­teséget jelent majd Romániá­nak és tovább rontja az ország gazdasági viszonyait. Aminek következményeit megintcsak a nép fogja viselni. Igen, Románia lakossága és azon belül is elsősorban a ki­sebbségek, melyeknek helyzete eddig sem volt rózsás. Az egész népre nehezedő gazdasági nyo­más mellett el kell viselniük a ceausescui rendszer kíméletle­nül elnyomó és beolvasztásra törő kisebbségi politikájának terhét is. (Aminek egyik leg­újabb jele, hogy — mint pár hete olvastuk — a magyar nyelvű nemzetiségi lapok ezen­túl kizárólag románul közlik az országban lévő városok és fal­vak nevét. Az Előre című ma­gyarul nyomtatott bukaresti napilap április 3-i száma már ezt a gyakorlatot követi: a magyar szövegben Nagyvárad helyett Oradea, Nagybánya helyett Baia Mare, Temesvár helyett Timisoara szerepel. Újabb lépés a magyarság jogai­nak megnyirbálása és az erdé­lyiek elrománosításának útján!) * Oldalakat lehetne megtölte­ni az erdélyi magyarok sérel­meivel. Hadd említsek befeje­zésül néhányat, a legfájóbba­kat. Az egyetlen magyar nyelvű központi napilap, az Előre Bu­karestben jelenik meg. Ezen kí­vül minden magyarlakta me­gyének van magyar újságja, de ezekben sincs sok köszönet. Ceausescu dicsőítésével és a nagyromán politika népszerűsí­tésével töltik meg oldalaikat, a magyar kultúra ápolására nem vete kétszer annyi fizetést kap, mint az USA budapesti kö­vete?" „Igaz” — volt a szer­kesztői üzenet —, „ebből is lát­hatja, hogy milyen pici kis ál­lam az az Egyesült Államok." És a kiváltságosok egész lé­giói járják a világ 159 államát. Kulcsár ír a new-yorki „ma­gyar kolóniáról” (ugyan há­nyan lehetnek és mivel foglala­toskodnak?), ír a Világ nagy Sóhivatalában, az UN-ben (ENSZ) futkározó tudósítókról, hogy még a washingtoni száz­ezres tömegben is összeakadt egy magyar riporterrel, aki a Népszabadság­nak küldözi a jelentéseit. (Nem kellene ezeket valami tisztességes munkára át­képezni? Vagy nem találnak a magyar Rádió, vagy az önkép­­zőköri lap­terjedelmű újságok itt élő embereket, akik hasonló ferde látással tudósítanának?) Amikor a múlt században a magyar sajtótörvény előkészíté­sén dolgoztak, Deák Ferenc azt mondta, hogy elég, ha három szóból áll a törvény: ,,NEM SZABAD HAZUDNI." Könnyű ezt így kimondani, de mit csi­náljon az a riporter, akit éppen a valóság eltorzításáért fizetnek a megbízói. Ha Gorbacsov őszintén ter­vezi, hogy valami emberi ábrá­­zatot adjon a rendszerének, anélkül, hogy félredobná a marxizmus balgaságait, nehéz lesz megbirkóznia az új, ki­váltságos osztállyal, mely úgy sző át mindent, mint egy jól előrehaladott rák. *­ ­Kulcsár István, mint meg­bízható elvtárs, évekig a Ma­gyar Rádió és Televízió moszk­vai tudósítója volt. Mivel min­den riporter-újságíró ezt szinte büntetésként fogja fel, jutal­mul a párt az USA-ba küldi néhány évre őket­­ Moszkva után, így nem lehet csodál­kozni szelektív „látásukon”! — Szerk.) marad hely. (Kolozs megye lapja — címe: Igazság — na­ponta a következő vastagbetűs fejléccel kerül az olvasók kezé­be: „Nicolae Ceausescu elvtárs feladatmeghatározó útmutatá­sai szellemében”. A szerkesztő­ség címe pedig így szerepel az újságon: „Cluj Napoca”.) Lé­tezik még néhány hetilap és fo­lyóirat, de ezek rendszertelenül látnak napvilágot, terjedelmü­ket az utóbbi években felére csökkentették, áruk ugyanak­kor 100—150 százalékkal nőtt. A nagymúltú Művelődés meg­szűnt, a Korunk pedig legutób­bi számát teljes egészében az Erdély Története ellen kiadott írások újraközlésének szentelte. Magyar nyelvű könyvkiadás­ra egyedül a bukaresti Krite­­rion jogosult, mely a tíz év előtti helyzethez képest felére­­harmadára csökkentette a pél­dányszámokat. A televízió 1982-ig heti két és fél órát su­gárzott magyar nyelven. 1983- ban az adásidőt felére csökken­tették, majd 1984-ben teljesen megszüntették. Bezárták a két erdélyi regionális rádiószerkesz­tőséget is; jelenleg a bukaresti rádió napi egy-két órás ma­gyar nyelvű adásával kell beérje a két és félmilliós magyarság. Önálló magyar színház csak Kolozsvárott és Temesváron működik, román színtársulat mellé szervezett magyar tagozat Marosvásárhelyen, Sepsiszent­­györgyön, Nagyváradon és Szatmárban van. A magyar múzeumokat, közgyűjteménye­ket és könyvtárakat az utóbbi évek során a megfelelő román kulturális intézményekbe ol­vasztották be. ♦ Az amerikai újságíró megfi­gyelései elszomorítóak, de ugyanakkor bizonyos értelem­ben biztatóak is. Mert, ha a ro­mán diktátor végképp maga ellen ingerli a népet és teljesen a tönk szélére juttatja az or­szágot, növekszik annak esélye, hogy az elnyomottak egyszer fellázadnak és letaszítják őt a pódiumról. Ha pedig Románia népei elzavarják kínzójukat, csak egy jobb kor jöhet magyar véreink számára — ha ugyan be nem következik Powers jós­lata és szét nem hull részeire az egész hazugsággal összetákolt Nagy-Románia. Románia a lejtőn Folytatás az 1. oldalról

Next