Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1989 (96. évfolyam, 35-41. szám)
1989-09-10 / 35. szám
8. oldal Published weekly except Easter & Christmas and 2 weeks in August by the Catholic Publishing Co.. Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509-2413. Telefon: (216) 799-2600 or 799-3335. Alapította 1894. október 24-én Msgr. Bóhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24. 1894 by Kev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. Editor: FR. ANGELUS LIGETI. O.F.M. Co-Editor: FR. BARNABAS KISS. O.F.M. P.O. Box 2464. Youngstown. Ohio 44509-0464 Telephone: 12161 799-2600: 799-3335 THIS NEWSPAPER IS ENTIRELY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS _______________A NON-PROFIT ORGANIZATION______________ ELŐFIZETÉSI ARAK: Két évre..........................................837.00 Egy évre..........................................$20.00 Fél évre............................................SÍ2.00 SUBSCRIPTION RATES: For two years.............. S37.00 For one year.....................................S20.00 For six months................................SI2.00 Szerkesztő: P. LIGETI ANGELUS O.F.M. Társszerkesztő: P. KISS BARNABÁS O.F.M. P.O. Box 2464. Youngstown. Ohio 44509-0464 Telefon: (2161 799-2600: 799-3335 . ADVERTISEMENT RATES: $4.00 per column inch 1—4 times: $3.50 per column inch 5-15 times; $3.00 per column inch more than 15 times: '-4 page $125.00; ‘a page $240.00; 1 full page $460.00 Second class postage paid at Youngstown. Ohio A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleménvét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Terebessy Emőke: A világ legjobb írói A Szovjetunió bányászai sztrájkoltak! Szappant és ■ törülközőt követeltek. Ilyen sem volt még a világ történelmében! Úgy látszik, nem éheztek, s bérükkel is meg voltak felégedve. . . Csak a szappan, a törülköző hiányzott boldogulásukhoz? És pont e csekélységeket nem tudta nyújtani a nagy, dicső Szovjetunió? Egy olyan hatalmas állam, amely legyőzött minket is s rabszolgaként őriz milliókat ma is? Elgondolkodtató! Egyenlőség, testvériség... ez is a proletariátus nagy országának jelszavai közé tartozik. Mikor szappanért, törülközőért tüntettek a bányászok, éppen abban az időben végezték az építő munkások az utolsó simításokat a SZU elnökének, Gorbacsovnak Pizundában, a Fekete-tenger legszebb üdülőhelyén épült villáján. A falakat kívül-belül márvány borítja, nem spóroltak az értékes faburkolatokkal, a mennyezetről lelógó művészi kéztől eredő hatalmas csillárokkal sem. Utóbbiakat a grúziai Zeretel nevű híres szobrász alkotta. Áruk 600 ezer rubel volt. A kacsalábon forgó villából alagúton át lehet menni egy „Drink Bar”-ba, mely a tenger szintje alatt 20 méter mélységben épült. Ahogy az amerikai milliomosok villáiban látták, arra a mintára egyik fele üveg, s azon keresztül a bárban ülők gyönyörködhetnek a tenger flórájában és állatvilágában. Az építőmunkásoknak (s gondolom az orosz népnek is) azt a mesét adták be, hogy ezt a villát Gorbacsov nem a szovjet állam pénzéből építi, hanem kizárólag saját munkájából, azaz „Peresztrojka” című könyvének árából építteti. Igaz, könyve megjelent a világ sok nyelvén, bizonyára nyugati valuta is bőségesen befolyt a lyukas szovjet bankok kasszáiba. Magyarországon ajándékként osztogatták a kommunista elvtársaknak: tudják, mihez illik igazodni. .. A könyvesboltok kirakataiban is látható volt, de pénzért nem vásárolta senki. Szovjet újságban olvastam arról, Amerika állampolgárai ingyen kapták, az egész Fehér Házat elárasztották a könyvvel és mindazokat, akik politikai pályán mozognak. Könyvkiadók, újságkiadók is ajándékba kapták, kérve, hogy terjesszék. Mindezek mellett elképzelhető, milyen komoly öszszeget keresett a szovjet pártvezér egyetlen könyvével, mely bejárta az egész világot! Ma már mindenki, az is, aki nem olvasta a könyvet, tudja, ismeri a „peresztrojka”, sőt a „glasznoszty” kifejezéseket, azok jelentését. Természetesen mindazok is, akik nem tudnak oroszul, így hát az emberiség szókincse gyarapodott, még azoké is, akik eddig csak a „davaj, davaj” szót ismerték, de azt aztán bőven hallhatták megszállóiktól. Ennyi pénzt, mint amenynyit Gorbacsov bezsebelt a „Peresztrojkán”, csak egy másik diktátor, Hitler keresett „Mein Kampf’-jával. Az ő könyve is világhírre tett szert s bejárta a világ minden országát, könyvtárát. Kötelező olvasmány volt minden német állampolgár számára éppen úgy, mint ma a „Peresztrojka” a SZU-ban az oroszoknak. Hitler „Mein Kampf’-ját a háború elvesztése után Németországban be kellett szolgáltatni s hivatalos helyen elégették. A megtorlások, házkutatások alkalmával elkobozták és börtönnel büntették azt, akinél megtalálták. Ugyanakkor a feketepiacon a megszálló csapatok dollárért vették meg mint „európai emléket”. Egy ideig tiltott olvasmány volt. Később újra megjelentették, mondván: a könyvet mindenkinek olvasnia kell, abból okulhat, miképp juthatott a nemzetiszocializmus hatalomra, s hogy ez soha ne történhessen meg ismét. Amint mondják, az újonnan nyomtatott „Mein Kampf’ nem azonos a régivel Itt-ott oldalakat hagytak ki és a szövegen is változtattak. Értéke csak a réginek van, s akinek még ilyen birtokában van, nem adja tovább. A Führer könyvének jövedelmét sajátjának tekintette. Ebből vásárolta meg híres képgyűjteményét, melyből a háború utánra tervezett linzi múzeumot akarta létesíteni Ausztriában. A képek a bombázás veszélye miatt jól el voltak rejtve, alagútban őrizték őket. Amerikai katonák találták meg a gyűjteményt, a krónika szerint annak nagy részét. A többi eltűnt. Hogy kiknek a kezén, csak gondolni lehet. Megszállók között is vannak képgyűjtők! Hitlernek külön „udvari” fényképésze volt és ez magas állásnak számított. A fényképésznek minden fényképről, ami újságokban, híradókban, sőt a német bélyegeken megjelent, bizonyos százalékot Hitlernek kellett elszámolnia. Ezek bevételéből is képeket vásárolt a múzeum számára. Gorbacsovnak tehát volt kitől tanulnia, miből lehet pénzt csinálni s miből lehet luxusvillát építtetni a Feketetenger partján. Ha meggondoljuk, Gorbacsov bizony egyszerű — mondhatnánk szegény paraszti — család gyermekeként látott napvilágot. S lám, nagy karriert futott be. Megérdemli hát, hogy munkásaival ellentétben luxusvillában nyaralhasson, s szappannal törülközővel felszerelt fürdőszobájában lubickolhasson családjával együtt... Tanulni lehet mindkettőtől: Hitlertől, Gorbacsovtól is... ők valóban „tehetséges írók” akik műveik megjelenése nyomán haszonnal dicsekedhetnek. .. Hitler minden város anyakönyvi hivatalával is megvetette a „Mein Kampf ’-ot, s az anyakönyvvezető a házasságkötés után ezt ajándékozta az ifjú párnak útravalóul. Utolsó hírek szerint Gorbacsov is bevezette ezt a szokást a Szovjetunióban. Milyen tanulékony ember!... KÖNYVÚJDONSÁG! Megjelent P. Szőke János MÁRTON ÁRON című könyve! A kötet ára: 9,95 USA-dollár plusz portó. Megrendelhető a KMV Könyvosztályán: P.O. Box 2464 Youngstown, Ohio 44509 NAGYSZERŰ AJÁNDÉK MINDEN ALKALOMRA! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Sürgessük a kormányszintes kisebbségvédelmet! A kisebbségi sorsba taszított magyar milliók éppúgy nemzetünk egészéhez tartoznak, mint a kis- és nagyalföldi, vagy akár az észak-amerikai magyar. A kételkedők szíves figyelmét felhívom azokra az ugyancsak teljes jogú polgártársainkra, akiket anyanemzetünk nemcsak számontart, hanem megengedi neki, hogy szülőhazájuk belpolitikájába is beleszólhassanak. Ugyanis választójoguk tengerentúli gyakorlása által szavazatukkal is hozzájárulhatnak szülőhazájuk politikájának alakításához. Azok, akiket csak laza szálak fűznek a kárpát-medencei magyar földhöz, sem nézhetik közömbösen kettős járom alatti testvéreinket. Hiszen az ősök tiszteletét, a tőlük való származás és területi örökségük megőrzésének tudatát megtaláljuk valahány itteni népcsoportnál is. Nap mint nap olvashatunk őshonos polgártársaink, az indiánok egyre erősödő nemzeti öntudatáról, példás összefogásáról. Ám földrészünk angolszász és francia hódítói is hetedíziglen örökítik át származásuk tudatát. És ők nem egyszáz, ötven vagy huszonöt éve vetődtek ide, hanem három-négy századdal ezelőtt, mégis büszkén hivatkoznak skót, ír, francia, stb. eredetükre. Kivándorlásom előtt azt hittem, hogy a skótok testvériesen megférnek déli szomszédjukkal, az angolokkal. Tévedtem. Még ma is hihetetlen ellenszenvet táplálnak egymás iránt. Több ízben tapasztaltam, hogy skótok, akiket britnek néztem, enyhe haragra gerjedve kikérték maguknak az angolokkal való azonosítást. Érthető tehát, hogy népszerű lett a származáskutatás tudománya, a genealógia is. A kanadai Québec tartományban például olyan méreteket öltött a családi ősök felkutatása, hogy a nagy könyvtárak külön osztályon tartják az egyes plébániák születési anyakönyvi adatait tartalmazó köteteket az elterjedtebb családi nevek szerint csoportosító könyvekkel együtt. Általános szokás, hogy a közös ősapától származó nemzetség azonos nevű tagjai, néha több százan is, összejövetelt rendeznek. Nem magyar különlegesség tehát a nemzettársainkkal való törődés. A tér és hovatovább hét évtizedes időbeli távlat ellenére is ápolni kell, legalábbis szellemben, kapcsolatunkat a csonka hazán kívülre rekesztett véreinkkel. Reánk is nyomasztólag hat az idegen környezet, de ez mégsem olyan lesújtó mint azoké, akik saját hazájukban, saját szülőföldjükön váltak idegenekké! Ráadásul a kommunizmussal járó anyagi gondok, valamint a megszállók elnyomása is keserítik életüket. Helyénvaló tehát aggódásunk és kötelességünk a nagyvilág színe előtt, politikai fórumon védelmükre kelni, illetve részükre a nemzetközi szerződésekben is biztosított emberi és nemzetiségi jogokat követelni. Az összeomlás utáni négy évtized folyamán általában csak a szabadvilági menekült magyarság emelte fel szavát az ötmilliónyi, öt szomszéd államhoz csatolt magyar nemzetiség érdekében. A megosztás, a szétszaggatottság az egyes országrészeken belül is tetézi a bajokat. Ez a helyzet a belgrádi államtákolmányhoz láncolt Délvidéken is. A Mura-vidék magyarsága a trianoni határ külső peremén élve geopolitikai egységet képze Vas és Zala vármegyével. Hát nem természet- és népellenes megosztás ez a trianoni átok, amely nem engedi a helybeli, a szomszédos magyar, hazánkbeli falvakkal való közvetlen kapcsolatot, hanem a 200 kilométerrel odábbi dunai és bácskai magyarsághoz való igazodást kényszeríti rájuk?! Annak ellenére, hogy a kárpát-medencei magyarság egyharmada, mint Európa legnagyobb nemzetisége, a trianoni határokon kívül sínylődött, küzdött a beolvasztás ellen, a budapesti kormányok nem tartották kötelességüknek a velük való törődést. Ugyanakkor szinte dédelgette — a szomszédos nemzetiségi államokhoz viszonyított legcsekélyebb számú — saját kisebbségeit. Miért nem követelik ezeket a nagyvonalú kedvezményeket, a kölcsönösség alapján is, a sokkalta nagyobb magyar nemzetiségek számára is? Bezzeg Tito még a mindössze pár ezres karintiai szlovén kisebbség érdekében is megfenyegette Ausztriát. Csak az erdélyi veszedelem kezdte a magyar nemzetiségekre terelni a budapesti cselédkormány figyelmét. Négy évtizedes bűnös mulasztás még akkor sem tudná jóvátenni, ha történetesen azonnal megszervezte volna is a magyar nemzetiségek megmentését. Meglepő tehát, hogy Magyarország belgrádi követe a Mura-vidéki magyarság képviselőivel való tavaszi találkozása alkalmával Alsólendván anyagi támogatást is kilátásba helyezett. Csaknem hihetetlennek tűnik, hogy bárminemű anyagi támogatást is kész nyújtani a Mura-vidéki sajtó, a rádió és televízió magyar nyelvszintjének emelésére. Vajon mi rejlik a nagykövet ígérete mögött? Talán a reformnak tulajdonítható magyarságvédelem? Mindenesetre kíváncsian várjuk az ígéret megtartását és a magyar kisebbségvédelem intézményes megszervezését Budapesten. A soviniszta balkáni szláv állam elfogultságát, nyelvi türelmetlenségét és alattomos megtorlási szokását figyelembe véve örömmel könyveljük el a tízezres Mura-vidéki magyarság önvédelmi harcát és bátor kiállását nyelvének és egyéb nemzetiségi jogainak védelmére. Ilyen vonatkozásban példát vehetnének tőle a szomszédos Burgenland (Lajtabánság) eléggé meghunyászkodó társadalmi élenjárói, akik többnyire hallgattak, amikor az osztrák önkény megszüntette a magyar tannyelvű iskolákat. Dabas Rezső Húsba vágó húsügy Több mint egymillió munkás sztrájkolt Magyarország-szerte augusztus 18-án a tervezett áremelések miatt. A „húsügy” teljesen „szocialista” módon indult el augusztus elején. Először csak Somogy megyében nem lehetett húst kapni. Az elvtársak azonnal nyilatkozni kezdtek: nincs semmi baj, csak szállítási, később már szervezési probléma volt. Másnap már bevallották, hogy kedvező árat kaptak külhonban a sertéshúsért, a valuta pedig mindenek felett! Azután az is kiderült, hogy nagyon kevés az állat, nincs kedvük a „termelőknek”, túl alacsony a felvásárlási ár, miközben egyre több helyen nem lehetett húst kapni, míg végül a hiány — állítólag csak alkalmankénti — országossá kezdett növekedni. Összeültek az okosok és terjedni kezdett a rémhír, hogy emelik a húsárakat. A minisztérium és a főelvtársak azonnal cáfolni kezdték a hírt, majd amikor bizonyossá vált, hogy hazudnak, akkor a húsiparra kenték az emelést. A szakszervezetek sztrájkra szólítottak, mert ha nem tették volna, a munkások akkor is sztrájkba lépnek — csakhogy akkor többen lettek volna, mert így sokan határolták el magukat az állami szakszervezetektől és inkább dolgoztak, mondván: így sem lesz jobb! Aki tud olvasni, az már 8—10 nappal 18-a előtt pontosan értesülhetett a sztrájkok szervezéséről ?2-én a húsipar mégis azzal védekezett,hogy későn kapta meg a kormány és a szakszervezet felhívását az áremelés ellen — hétfőn, 21-én — már minden elő volt készítve és át volt árazva! Még nevetségesebb, hogy kijelentették, hogy az Árhivatal kérésének eleget téve „lépcsőzetes” áremelés lesz. Augusztus 22-én életbe lépett az első „lépcső”, amely 6,5 százalékkal magasabb húsárakat teremt, majd elég gyorsan rálépnek a következő fokra is: szeptember 4-én! A húsipariaknak ez hatalmas többletmunkát okoz, de úgy látszik, azért megéri nekik Szerintük az országos árszínvonal is CSAK 0,1 százalékot emelkedik, de azért ez azt jelenti, hogy azok a nyugdíjasok és sokgyermekes családok, akik eddig vasárnaponként csak csontlevest ettek, ezen túl áttérnek a rántottlevesre. Hacsak a Péter-Pál-napi „gabonatüntetés” nem hoz lisztáremelést is hamarosan! Csernobil, Csernobil! Szinte naponta közölnek hírt a katasztrófa hatásairól, mert a szovjet kinyilatkoztatások ellenére is halmozódnak a bajok. Először újabb 30 ezer ember kitelepítéséről döntöttek, mert a daganatos megbetegedések többszörösére emelkedtek. A következő hír arról szólt, hogy „természetvédelmi területté” nyilvánítják Csernobil környékét, mert „a térségben végzett eddigi kutatások szerint a sugárzás nyomán a tűlevelű fák a normálisnál mintegy tízszerte nagyobb leveleket növesztettek". Augusztus 23-án jelentette a TASSZ, hogy további, „legkevesebb százezer embert kell kitelepíteni Belorussziából, és ehhez több mint 10 milliárd rubelre van szükség". A károkat eddig nem sikerült helyrehozni, a köztársaság területének harmada, a mezőgazdasági termőterület ötöde sugárfertőzött. Leonyid Iljin, a szovjet orvosradiológia vezetője elmondta, hogy a radioaktív jód hatására a gyermekek pajzsmirigye körül a balesetet követő hetedik-nyolcadik évben „jóindulatú” daganat keletkezhet, nem lehet kizárni azonban azt, hogy rosszindulatúvá válik az. A pontos diagnózishoz diagnosztikai műszerek kellenének, azok pedig a „világ első és legnagyobb” szocializmusában NINCSENEK. Vajon hány gyerek és felnőtt életét kockáztatták a vörös paradicsomban azzal, hogy a balesetet követő három év eltelte után kezdik kitelepíteni azokat, akiket már az első percekben kellett volna? Most is csak kis részletekben adagolva a bevallásokat! 1989. szeptember 10. Újabb adatok a román „paradicsomból” Az emberi jogok védelmének — párizsi központú — romániai ligája augusztus 7-én bejelentette, hogy román biztonsági ügynökök május 23-án Kolozs megyében egy vallási ünnepségen letartóztatták a 42 éves Tamás János munkást. A rendőrök halálra verték, miközben arról vallatták, hogy honnan szerezte az ünnepségen feltálalt húst! A liga szóvivője elmondta, hogy a másik magyar nemzetiségű lakost, a 38 éves Tamás Imrét Csíkszeredán június 12-én vették őrizetbe egy presszóban, mert magyarul rendelt a felszolgálótól. A rendőrök vallatás közben őt is agyonverték! * Egy mindenórás román fiatalasszony szökéséről adott hírt augusztus 8-án egy belgrádi lap. A 30 éves Camelia Popescu-Sorina férjével együtt már korábban megpróbált menekülni, de akkor férje barátját a Dunába lőtték, férjét elfogták és bebörtönözték. Később férjének sikerült megszöknie, most Bécsben tartózkodik. A fiatalasszony a Duna egy keskeny, mindössze 1 km-es szakaszát választotta átúszásra, de a folyó közepe táján elkezdődtek a szülési fájdalmai, összeszedve magát sikeresen tovább úszott, majd buszra szállt és sikerült a kórházig eljutnia. Egészséges leánygyermekével várja, hogy mielőbb eljusson férjéhez. * Sikerült eljuttatnia jelentését Genfbe Dumitru Mazilu román professzornak, aki az ENSZ faji és kisebbségi jogok védelmével foglalkozó albizottságának megbízásából készített felmérést. A jelentéshez egy kézzel írott magánlevél felfedi, hogy a román hatóságok érvénytelenítették útlevelét és hazatérte óta háziőrizetben tartják. Ismeretes, hogy az ENSZ-bizottság hivatalos érdeklődésére Bukarest minden esetben azt a választ adta, hogy a professzor azért nem tudott megjelenni — már három esetben — az albizottsági üléseken, mert súlyos szívbántalmakban szenved. A levélben a professzor megírta, hogy jó egészségnek örvend, munkáját minden nehézség nélkül el tudná végezni. Ennek ellenére a hatóságok ismét kórházba szállítják és teljeskörű kivizsgálását és kezelését rendelték el őt és családját állandó jelleggel legalább 30 rendőr követi és tudomására hozták azt is, hogy parancsnokaik engedélye alapján őt bármikor megölhetik. A jelentés tartalmazza a romániai nehéz életkörülmények leírását, a hétezer falu lerombolásának tervét, amely Európa kultúrája egy részének elvesztését jelenti. (MTI)