Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1993 (100. évfolyam, 30-46. szám)

1993-09-05 / 30. szám

2. oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL - EDITORIAL OFFICE P.O Box 42067 Cleveland, Ohio 44142 Tel: (216) 243-2646 • FAX: (216) 243-7182 (USPS 291-640) Published weekly except Easter, 2 weeks August and Christmas by the Centrum Publishing, Inc., 6779-C Engle Road, Cleveland, Ohio 44130 ________Telefon: (216> 243-2646 « FAX: (216) 243-7182________ Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. EDITED BY THE EDITORIAL BOARD P.O. Box 42067, Cleveland, Ohio 44142 ____________Telephone: (216) 243-2646 » FAX: (216) 243-7182____________ POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY P.O. BOX 42067, CLEVELAND, OH 44142 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két évre.............................:................$56.00 Egy évre............................................$30.00 Félévre .......................................$16.00 SUBSCRIPTION RATES: For two years.....................................$56.00 For one year.......................................$30.00 For six months.............. $16.00 SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG P.O. Box 42067, Cleveland, Ohio 44142 Telefon: (216) 243-2646 • FAX: (216) 243-7182 ADVERTISEMENT RATES: $6.00 per column inch 1—4 times; $5.50 per column inch 5—15 times; $5.00 per column inch more than 15 times; Va page $160.00; XA page $280.00; 1 full page $500.00 Second class postage paid at Cleveland, OH and additional offices. A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Nem kért kéziratokért és képekért nem vállalunk felelősséget és azokat nem küldjük vissza. Stirling György: A BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁS ANATÓMIÁJA II. Végiggondolva azt a kiáb­rándító tényt, hogy a közép-eu­rópai népek szabadságvágya önmagában nem lett volna elég a szovjet iga lerázásához, ér­demes azt is felidézni, hogy a nyolcvanas évek elején, a dik­tatúra enyhülésekor milyen ke­vesen voltak a „szervezett” el­lenzékiek, a szamizdatok körül csoportosuló „máskéntgondol­­kodók”. Tevékenységüknek alig kell visszhangja, a nép körében nem rendelkeztek sem gyökerekkel, sem kapcsolatok­kal. Annyira elszigetelten mű­ködtek, hogy a hatalom 24 óra alatt könnyűszerrel ártalmat­lanná "ettehette volna őket. Ha akarta volna. De nem akarta. És itt hadd idézzem a Pesti Hírlap egy olvasójának, Dr. Horváth László főorvosnak a lapban megjelent levelét, mely­ben érdekes adalékokkal szol­gál a két pártdokumentum, ill. a felülről irányított (és nem alulról kezdeményezett) rend­szerváltás kérdéséhez. „A ke­let-európai változásokat — írja — a két szuperhatalom tudato­san készítette elő. A bizonyí­ték nem közvetlen ugyan, de minden kétséget kizáró. 1992. június 5-én délután a Kossuth Klubban Pozsgay Imre elő­adást tartott ,Magyarország amerikai szemmel" címmel. Megemlítette, hogy a Máltai Konferencia (1989. dec.) előtt meghívták Amerikába, ahol is Bush bizalmasan közölte vele, hogy nem sokára találkozik Gorbacsovval, s megegyeznek a szovjet csapatok kívánásá­ról Kelet-Európából. A térség­ben parlamentáris demokráciá­kat hoznak létre. E változás végrehajtásában számolni kí­vánnak vele, mint kommunis­ta reformpolitikussal. Ő (Pozsgay) még hozzátette, hogy New Yorkban titokban tájékoz­tatta azt a pesti liberális cso­­portocskát, ami akkoriban Rajk-csoport néven volt isme­retes. Tudjuk, a jelenlegi el­lenzéki liberális pártok vezető személyiségei tömörültek ben­ne, így érthető, hogy a ,titok" birtokában az egykoron min­denható pártállam ,hivatalos ellenzéke" miért lehetett mind bátrabb, agresszívebb, sőt gyakran arcátlan, így érthető, hogy a hatalom miért nem lé­pett fel ellenük, így értjük meg az Ellenzéki Kerekasztal ta­nácskozásainak történetét." Eddig Dr. Horváth László hozzászólásának első része, amihez nem kell kommentár. De aki ezt elolvassa, megérti, hogy a kommunizmus utolsó éveiben miért nem érték el soha az egyébként igen gyors rend­őrök az előlük szaladó Demsz­ky Gáborékat, Kőszeg Ferencé­­ket, Konrád Györgyéket, no meg az ifjabbik Rajk Lászlót, és miért csak tessék-lássék fu­tottak utánuk, mintha lassított filmben szerepelnének. És meg­értjük azt is, hogy miért mer­ték az akkori idők szamizdato­­sai „földalatti” újságjaikban rendszeresen közölni a kiadók, a szerkesztők és a munkatár­sak neveit és címeit, a nyom­dák és elárusítóhelyek (buti­kok) címeivel együtt. Próbál­tak volna illegális kiadványo­kat, vagy csak egy árva röpcé­dulát mondjuk 1947-ben ilyen körülmények között terjeszte­ni: két percen belül az And­­rássy út 60 legmélyebb pincé­jében találták volna magukat, gépeiket pedig bűnjelekként foglalták volna le. A röplap­szóró, szamizdat-kötegeket ci­pelő liberális „ellenzékieket” szemelt ki a párt arra, hogy majdan a leszerepelt régi káde­rek helyére lépjenek és az egész üldözési komédia csak porhin­tés volt (mint az időnkénti ház­kutatás, újságelkobzás és pénzbüntetés is), ami arra szol­gált, hogy a közönség megis­merje a nevüket és bizalmat érezzen irántuk. Azt higyje, hogy ez az igazi ellenzék, ho­lott ezek többsége régi párttag, meggyőződéses kommunista volt, csak éppen reformerré át­festve s legtöbbjük összeka­csintott az őket hajkurászó rendőrökkel. Érdemes még idézni ehhez további részleteket is Dr. Horváth László leveléből, pél­dául ezt a pár mondatot: „Pozs­gay az előadás utáni kérdések­re kifejtette, hogy a rendszer­­változás után most már két év telt el, az elszámoltatással el­késtünk, talán az Ellenzéki Ke­rekasztal idején szóba jöhetett volna, különben is, mit szólna most már a Nyugat... Kik ülték körül az Ellenzéki Kerekasz­talt? A Pozsgay által vezetett MSZMP, liberális csoportok (a mostani SZDSZ, Fidesz) és a népi-nemzeti tábor (MDF). A nagy ,titkot­ a népi-nemzeti tá­boron kívül mindenki tudta. Ezek után érthető, hogy Pozs­gay nem kezdeményezte a leg­parányibb le- és elszámoltatást saját pártja vezetői ellen, sőt a ,titok' tudatában igyekezett pártját a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozícióba hozni. Mit tett a ,titok' birtokában a libe­rális ellenzék? Végig asszisz­tált az előnytelen megegyezés­hez, pedig a ,titok' tudatában az asztalra is csaphatott volna és sarokba szoríthatta volna a kommunista delegációt, olyan előnyös megegyezést kierősza­kolva, amilyent csak akart vol­na. Nem ezt tette, mert hiszen a kommunistákkal együtt ők is érdekelve voltak politikai, gaz­dasági és családi kapcsolatok révén a népi-nemzeti tábor szá­­­mára előnytelen szerződés meg­alkotásában. (Különböző pak­tumok, a köztársasági elnök személye, kétharmados parla­menti többség a döntésekhez, a felelősségre vonás elejtése, stb. S. Gy.)... Ezután jött a radiká­lis kommunistaellenes válasz­tási kampány és az SZDSZ lett a legnagyobb ellenzéki párt! De a tömegek félrevezetése című színjátékot csak egyszer lehet eljátszani az országnak, mert ahogy a ,titok" kipattant, az események háttere magyaráza­tot nyert. Mindenki előtt vilá­gos lett, hogy a régi kommunis­ta MSZMP utódja az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz, keresztül­­kasul össze van fonódva poli­tikai, gazdasági és családi kap­csolatok révén." Mindez nem vet jó fényt az MDF, illetve a „népi-nemzeti” tábor hatalomra kerülésének körülményeire sem. A legjobb akarattal sem lehet semmiféle hősi, karakán kiállást igénylő momentumot felfedezni az El­lenzéki Kerekasztal mellett le­folyt tárgyalásokban, amelyek segítségével az ellenzék átvet­te a hatalmat az azt önként át­adó kommunistáktól: közönsé­ges kupeckodás folyt amellett az asztal mellett, hoci-nesze alapon, ki tud minél többet ki­zsarolni a másikból. És csak egy volt fontos az új, a feljövő garnitúra számára: hogy minél simábban, de bármi áron is a hatalom birtokába kerüljön. Ezt pedig el is érte. S azoknak látszik igazuk lenni, akik még ma is azt mondják, hogy 1990- ben nemhogy rendszerválto­zás, de még rendszerváltás sem történt Magyarországon. Csak elitváltás. Az igaz, hogy egyetlen puska sem sült el, egyetlen po­fon sem csattant. De a gerin­cesség legkisebb jelét is hiába keresnék ebben a kisstílű alkuk árán megvalósított helycseré­ben... Befejezésképp térjünk visssza a kiinduláshoz, hogy végső fokon nem a népek sza­badságvágya idézte elő az eu­rópai változásokat, hanem azok a két szuperhatalom köl­csönös megállapodásával szü­lettek meg. S hogy erre sor ke­­rülhetet, az Amerika érdeme. Ezzel szemben elterjedt Euró­pában egy jól hangzó, de hamis mítosz, ami szerint a közép­­kelet-európai népek nyerték meg Amerikának a III. világ­háborút, egyetlen puskalövés nélkül, s ezért az Egyesült Ál­lamoknak hálásnak kell lenni. Ezt történész létére gyakran hangoztatja Antall József mi­niszterelnök is. Fentebb már említettem, hogy ha a Szovjetunió ereje teljében lett volna, a népek szabadságtörekvéseit játszva letörte volna, mint ahogy elti­porta a berlini felkelést, a poz­náni lázadást, a magyar forra­dalmat, a Prágai Tavaszt és a Szolidaritást is. Minden enyhü­lés vagy liberalizálódás ellené­re még volt annyi ereje a közép­európai „puha” diktatúráknak is, hogy fellépjenek az ellen­zékkel szemben. (Gondoljunk csak a magyar március tizen­ötödikék brutális szétverésére, még a nyolcvanas évek végén is.) És hány ellenzéki volt Ma­gyarországon? Pár tucatnyi, alig több, mint ahány tagot a Horthy-korszakban az illegális kommunista párt számlált. A többi kilencmillió néhányszáz­­ezer megalkudott, beilleszke­dett, kompromisszumot kötött vagy a legjobb esetben fogcsi­korgatva hallgatott és várta jobb idők eljövetelét. A III. világháborút nem a közép-európai népek nyerték meg Amerikának, hogy ezzel óriási áldozatoktól kíméljék meg azt, hanem Amerika nyer­te meg egymaga az egész kom­munista világ ellen, mégpedig olyan áldozatok árán, amelyek­ben a föld egyetlen népe sem lett volna képes követni. Reagan elnökre sok mindent lehetett mondani, hogy szere­pet játszott, mert világéleté­ben színész maradt, hogy rossz volt a memóriája, mert már el­járt felette az idő, hogy orszá­gos ügyeket félre tudott tenni délutáni szunyókálása kedvé­ért, de azt nem lehet tőle el­vitatni, hogy a fegyverkezési spirál elindításával olyan ver­seny hajszájába kényszerítette bele a Szovjetuniót, amiből az csak vesztesként kerülhetett ki. Ez Reagan elvitathatatlan érdeme. Lehet, hogy közben az amerikai költségvetési deficit a csillagokig nőtt, de ha ezzel em­beréletek millióit és emberek szenvedéseit lehetett megmen­teni és megelőzni, akkor az nem volt túl nagy ár. Amerika alig­ha tartozik hálával a közép-eu­rópai népeknek, de azok annál többel adósai neki. És ha ezt számításba vesszük, ez kicsit válasz arra az elégedetlenségre és csalódottságra is, ami most Közép-Európát jellemzi, a várt amerikai dollármilliárdok elma­radása miatt. Az Egyesült Ál­lamok megadta a szabadságot és vele együtt a lehetőségeket is. Csak élni kell tudni velük. „Emelje föl a lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény, mely, midőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén.” KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1993. szeptember 5. Dr. Polgárdy Géza: A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL III. „esküszöm” szó, míg a fogadalom szövegében helyette a „foga­dom” szó található. A másik eltérés: az eskü szövege e mondat­tal fejeződik be: „Isten engem úgy segéljen.” Nos, ez a mondat az istentelen ateisták számára beiktatott fogadalom szövegében nem szerepel... S még merje ezek után valaki azzal rágalmazni az új, a szabadon választott, a szép és nagyszerű országgyűlést, hogy nem eléggé „liberális”! Dehogynem! Sajnos, túlságosan is az!) Az állampolgársági eskü szövege: „Én .... esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek. Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, ké­pességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” Az állampolgársági fogadalom szövege: „Én .... fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársa­ságnak hű állampolgára leszek. Alkotmányát és törvényeit tisz­teletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten meg­védem, képességeimnek megfelelően szolgálom.” Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom egymással egyenértékű. A magyar állampolgárság megszűnésének két útja van. Az egyik, amikor a magyar állampolgár kezdeményezi azt, a másik pedig, amikor a magyar állam képviseletében a hatóság kezdemé­nyezi. Az előbbi esetben lemondásról beszélünk, míg az utóbbi a magyar állampolgárság visszavonása. A külföldön lakó magyar állampolgár (csak ő, tehát a Ma­gyarországon élő nem) lemondhat a magyar állampolgárságáról a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatával három feltétel együttes fennállta esetén: — ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja, és — ha magyar bíróság előtt ellene nem folyik büntetőeljárás, ill. magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajt­hatósága már megszűnt, és — Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs. A felsorolt három feltétel bármelyikének hiányában a lemon­dás elfogadására javaslat nem tehető. Ha viszont a feltételek mindegyike fennáll, a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársa­sági elnöknek a lemondás elfogadására. Az állampolgárság le­mondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki; az állampolgárság ezen okirat kiállításának napján szűnik meg. Ha a lemondás feltételei hiányoznak, a belügyminiszter ezt határozatban állapítja meg, ellene a felülvizsgálat a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonása ugyancsak kizárólag külföldön élő személlyel szemben történhet meg, jelesül akkor, ha magyar állampolgárságot a jogszabályok megszerzésével (így kü­lönösen valótlan adatok közlésével, ill. adatok és tények elhall­gatásával) a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs viszont helye a visszavonásnak akkor, ha a magyar állampolgárság meg­szerzésétől tíz év már eltelt. Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a belügyminiszter határozattal állapít­ja meg; felülvizsgálat ez ellen ugyancsak a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonással történő meg­szűnéséről ugyancsak a köztársasági elnök dönt, a belügyminisz­ter előterjesztése alapján. A­­visszavonásról szóló határozatot a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar­ Közlönyben közzé kell tenni; az állampolgárság ettől, a közzététel napjától szűnik meg. Az magyar állampolgárság igazolása érvényes személyi iga­zolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bi­zonyítvánnyal történhet. Állampolgársági bizonyítványban — az érintett kérelmére — a belügyminiszter igazolja a magyar állam­­polgárság fennállását, megszűnését, ill. azt, hogy a bizonyítvány­ban megjelölt személy nem magyar állampolgár. Az állampolgár­­sági bizonyítvány kiállításától számított egy évig érvényes. Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen kereset­tel fordulhat a Fővárosi Bírósághoz az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész, valamint a gyámhatóság. Végezetül a legfontosabb tudnivalók az állampolgársági eljá­rásról. Az állampolgárság megszerzése iránti kérelmet, az állam­­polgárságról lemondó nyilatkozatot, az állampolgársági bizonyít­vány kiadására irányuló kérelmet magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon és személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési­­ fővárosban a kerületi — önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvveze­tőjéhez. Külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz. Az anyakönyvvezető nyolc napon belül, míg a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felter­jeszteni a kérelmet a belügyminiszterhez. Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személy adatait (név, lakcím, születés, házasságkötés adatai), a felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, kül­földre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Mellékelni kell ehhez a születési anyakönyvi kivonatot, a családi állapotot iga­zoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához meghatározott (előbbiekben felsorolt) feltételek fennállását igazoló okiratokat. Ha a kérelem hiányos, vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokira­tok bemutatására is felhívhatja. Az idegen nyelvű okiratot hite­les magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni. A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmező la­kóhelye szerint illetékes polgármesternek. Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a lakóhely szerint illetékes polgármester előtt, a letételre szóló felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. E határidőt a belügyminiszter — kére­lemre — meghosszabbíthatja. Ha az eskü vagy fogadalom letéte­lére a felhívás kézbesítésétől számított egy éven belül a kérelme­ző hibájából nem kerül sor, a honosítási, visszahonosítási hatá­rozat hatályát veszti. Szeretném remélni, hogy az új magyar állampolgársági tör­vény legfontosabb rendelkezéseinek ismertetésével segítséget nyújthattunk néhány honfitársunknak. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy választójoggal kizárólag magyar állampol­gárok rendelkezhetnek. A választójogi törvény a közeljövőben, az Országgyűlés őszi ülésszakán fog módosításra kerülni. Lehet­séges — szeretném remélni, hogy így lesz, az előterjesztés sze­rint — a külföldön élő magyar állampolgárokra is kiterjed majd. Ismertetésére ebben az esetben alkalmat fogunk találni, hogy szeretett honfitársaink minél előbb és minél pontosabban tájé­kozódhassanak. Addig is a legfontosabb: a magyar állampolgárság jogi ren­dezése mindazoknál, akiknél az nem egyértelmű, nem rendezett. (Vége) Miután áttekintettük a magyar állampolgárság honosítással ill. visszahonosítással történő megszerzésének eseteit, ki kell tér­nünk a hatásköri szabályokra. Először is: mindkét esetben az elő­terjesztett kérelemről (a belügyminiszter előterjesztése alapján) a köztársasági elnök dönt, aki a magyar állampolgárság megszer­zéséről honosítási, ill. visszahonosítási okiratot ad ki. A honosított (visszahonosított) személy a lakóhelye szerint il­letékes polgármester előtt (saját választása szerint) állampolgár­­sági esküt vagy állampolgársági fogadalmat tesz. (Kitér a tör­vény a cselekvőképtelen személyre is: az ő nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.) A honosított (visszahonosított) a magyar állampolgárságot az eskü, vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskü­tétel (ill. fogadalomtétel) napját a honosítási iraton fel kell tüntet­ni. Amennyiben a honosított (visszahonosított) az eskü vagy fo­gadalom letétele előtt elhunyt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, úgy a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának nap­ján szerzi meg. (Az állampolgársági törvény nem jogi jellegű kommentálása /bírálata/ nem tartozik e törvényt ismertetni kívánó cikk­soro­zatunk céljai közé. Most, az eskü, ill. fogadalom szövegének szó szerinti idézése előtt mégis megengedünk magunknak annyi luxust, hogy felhívjuk tisztelt Olvasóink figyelmét a két szöveg közötti két különbségre. Az eskü szövegében szerepel az Kérjük, hogy ellenőrizze a neve fölötti dátumot, mert az jelzi előfizetésének lejárati dátumát. Segíti munkánkat, ha külön felszólítás nélkül előre beküldi az előfizetési összeget. Köszönjük!

Next