Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1993 (100. évfolyam, 30-46. szám)
1993-09-05 / 30. szám
2. oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja Catholic Hungarians’ Sunday KIADÓHIVATAL - EDITORIAL OFFICE P.O Box 42067 Cleveland, Ohio 44142 Tel: (216) 243-2646 • FAX: (216) 243-7182 (USPS 291-640) Published weekly except Easter, 2 weeks August and Christmas by the Centrum Publishing, Inc., 6779-C Engle Road, Cleveland, Ohio 44130 ________Telefon: (216> 243-2646 « FAX: (216) 243-7182________ Alapította 1894. október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Boehm Papal Prelate-Pastor. EDITED BY THE EDITORIAL BOARD P.O. Box 42067, Cleveland, Ohio 44142 ____________Telephone: (216) 243-2646 » FAX: (216) 243-7182____________ POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY P.O. BOX 42067, CLEVELAND, OH 44142 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Két évre.............................:................$56.00 Egy évre............................................$30.00 Félévre .......................................$16.00 SUBSCRIPTION RATES: For two years.....................................$56.00 For one year.......................................$30.00 For six months.............. $16.00 SZERKESZTI A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG P.O. Box 42067, Cleveland, Ohio 44142 Telefon: (216) 243-2646 • FAX: (216) 243-7182 ADVERTISEMENT RATES: $6.00 per column inch 1—4 times; $5.50 per column inch 5—15 times; $5.00 per column inch more than 15 times; Va page $160.00; XA page $280.00; 1 full page $500.00 Second class postage paid at Cleveland, OH and additional offices. A lapban megjelent cikkek nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelősek. Nem kért kéziratokért és képekért nem vállalunk felelősséget és azokat nem küldjük vissza. Stirling György: A BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁS ANATÓMIÁJA II. Végiggondolva azt a kiábrándító tényt, hogy a közép-európai népek szabadságvágya önmagában nem lett volna elég a szovjet iga lerázásához, érdemes azt is felidézni, hogy a nyolcvanas évek elején, a diktatúra enyhülésekor milyen kevesen voltak a „szervezett” ellenzékiek, a szamizdatok körül csoportosuló „máskéntgondolkodók”. Tevékenységüknek alig kell visszhangja, a nép körében nem rendelkeztek sem gyökerekkel, sem kapcsolatokkal. Annyira elszigetelten működtek, hogy a hatalom 24 óra alatt könnyűszerrel ártalmatlanná "ettehette volna őket. Ha akarta volna. De nem akarta. És itt hadd idézzem a Pesti Hírlap egy olvasójának, Dr. Horváth László főorvosnak a lapban megjelent levelét, melyben érdekes adalékokkal szolgál a két pártdokumentum, ill. a felülről irányított (és nem alulról kezdeményezett) rendszerváltás kérdéséhez. „A kelet-európai változásokat — írja — a két szuperhatalom tudatosan készítette elő. A bizonyíték nem közvetlen ugyan, de minden kétséget kizáró. 1992. június 5-én délután a Kossuth Klubban Pozsgay Imre előadást tartott ,Magyarország amerikai szemmel" címmel. Megemlítette, hogy a Máltai Konferencia (1989. dec.) előtt meghívták Amerikába, ahol is Bush bizalmasan közölte vele, hogy nem sokára találkozik Gorbacsovval, s megegyeznek a szovjet csapatok kívánásáról Kelet-Európából. A térségben parlamentáris demokráciákat hoznak létre. E változás végrehajtásában számolni kívánnak vele, mint kommunista reformpolitikussal. Ő (Pozsgay) még hozzátette, hogy New Yorkban titokban tájékoztatta azt a pesti liberális csoportocskát, ami akkoriban Rajk-csoport néven volt ismeretes. Tudjuk, a jelenlegi ellenzéki liberális pártok vezető személyiségei tömörültek benne, így érthető, hogy a ,titok" birtokában az egykoron mindenható pártállam ,hivatalos ellenzéke" miért lehetett mind bátrabb, agresszívebb, sőt gyakran arcátlan, így érthető, hogy a hatalom miért nem lépett fel ellenük, így értjük meg az Ellenzéki Kerekasztal tanácskozásainak történetét." Eddig Dr. Horváth László hozzászólásának első része, amihez nem kell kommentár. De aki ezt elolvassa, megérti, hogy a kommunizmus utolsó éveiben miért nem érték el soha az egyébként igen gyors rendőrök az előlük szaladó Demszky Gáborékat, Kőszeg Ferencéket, Konrád Györgyéket, no meg az ifjabbik Rajk Lászlót, és miért csak tessék-lássék futottak utánuk, mintha lassított filmben szerepelnének. És megértjük azt is, hogy miért merték az akkori idők szamizdatosai „földalatti” újságjaikban rendszeresen közölni a kiadók, a szerkesztők és a munkatársak neveit és címeit, a nyomdák és elárusítóhelyek (butikok) címeivel együtt. Próbáltak volna illegális kiadványokat, vagy csak egy árva röpcédulát mondjuk 1947-ben ilyen körülmények között terjeszteni: két percen belül az Andrássy út 60 legmélyebb pincéjében találták volna magukat, gépeiket pedig bűnjelekként foglalták volna le. A röplapszóró, szamizdat-kötegeket cipelő liberális „ellenzékieket” szemelt ki a párt arra, hogy majdan a leszerepelt régi káderek helyére lépjenek és az egész üldözési komédia csak porhintés volt (mint az időnkénti házkutatás, újságelkobzás és pénzbüntetés is), ami arra szolgált, hogy a közönség megismerje a nevüket és bizalmat érezzen irántuk. Azt higyje, hogy ez az igazi ellenzék, holott ezek többsége régi párttag, meggyőződéses kommunista volt, csak éppen reformerré átfestve s legtöbbjük összekacsintott az őket hajkurászó rendőrökkel. Érdemes még idézni ehhez további részleteket is Dr. Horváth László leveléből, például ezt a pár mondatot: „Pozsgay az előadás utáni kérdésekre kifejtette, hogy a rendszerváltozás után most már két év telt el, az elszámoltatással elkéstünk, talán az Ellenzéki Kerekasztal idején szóba jöhetett volna, különben is, mit szólna most már a Nyugat... Kik ülték körül az Ellenzéki Kerekasztalt? A Pozsgay által vezetett MSZMP, liberális csoportok (a mostani SZDSZ, Fidesz) és a népi-nemzeti tábor (MDF). A nagy ,titkot a népi-nemzeti táboron kívül mindenki tudta. Ezek után érthető, hogy Pozsgay nem kezdeményezte a legparányibb le- és elszámoltatást saját pártja vezetői ellen, sőt a ,titok' tudatában igyekezett pártját a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozícióba hozni. Mit tett a ,titok' birtokában a liberális ellenzék? Végig asszisztált az előnytelen megegyezéshez, pedig a ,titok' tudatában az asztalra is csaphatott volna és sarokba szoríthatta volna a kommunista delegációt, olyan előnyös megegyezést kierőszakolva, amilyent csak akart volna. Nem ezt tette, mert hiszen a kommunistákkal együtt ők is érdekelve voltak politikai, gazdasági és családi kapcsolatok révén a népi-nemzeti tábor számára előnytelen szerződés megalkotásában. (Különböző paktumok, a köztársasági elnök személye, kétharmados parlamenti többség a döntésekhez, a felelősségre vonás elejtése, stb. S. Gy.)... Ezután jött a radikális kommunistaellenes választási kampány és az SZDSZ lett a legnagyobb ellenzéki párt! De a tömegek félrevezetése című színjátékot csak egyszer lehet eljátszani az országnak, mert ahogy a ,titok" kipattant, az események háttere magyarázatot nyert. Mindenki előtt világos lett, hogy a régi kommunista MSZMP utódja az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz, keresztülkasul össze van fonódva politikai, gazdasági és családi kapcsolatok révén." Mindez nem vet jó fényt az MDF, illetve a „népi-nemzeti” tábor hatalomra kerülésének körülményeire sem. A legjobb akarattal sem lehet semmiféle hősi, karakán kiállást igénylő momentumot felfedezni az Ellenzéki Kerekasztal mellett lefolyt tárgyalásokban, amelyek segítségével az ellenzék átvette a hatalmat az azt önként átadó kommunistáktól: közönséges kupeckodás folyt amellett az asztal mellett, hoci-nesze alapon, ki tud minél többet kizsarolni a másikból. És csak egy volt fontos az új, a feljövő garnitúra számára: hogy minél simábban, de bármi áron is a hatalom birtokába kerüljön. Ezt pedig el is érte. S azoknak látszik igazuk lenni, akik még ma is azt mondják, hogy 1990- ben nemhogy rendszerváltozás, de még rendszerváltás sem történt Magyarországon. Csak elitváltás. Az igaz, hogy egyetlen puska sem sült el, egyetlen pofon sem csattant. De a gerincesség legkisebb jelét is hiába keresnék ebben a kisstílű alkuk árán megvalósított helycserében... Befejezésképp térjünk visssza a kiinduláshoz, hogy végső fokon nem a népek szabadságvágya idézte elő az európai változásokat, hanem azok a két szuperhatalom kölcsönös megállapodásával születtek meg. S hogy erre sor kerülhetet, az Amerika érdeme. Ezzel szemben elterjedt Európában egy jól hangzó, de hamis mítosz, ami szerint a középkelet-európai népek nyerték meg Amerikának a III. világháborút, egyetlen puskalövés nélkül, s ezért az Egyesült Államoknak hálásnak kell lenni. Ezt történész létére gyakran hangoztatja Antall József miniszterelnök is. Fentebb már említettem, hogy ha a Szovjetunió ereje teljében lett volna, a népek szabadságtörekvéseit játszva letörte volna, mint ahogy eltiporta a berlini felkelést, a poznáni lázadást, a magyar forradalmat, a Prágai Tavaszt és a Szolidaritást is. Minden enyhülés vagy liberalizálódás ellenére még volt annyi ereje a középeurópai „puha” diktatúráknak is, hogy fellépjenek az ellenzékkel szemben. (Gondoljunk csak a magyar március tizenötödikék brutális szétverésére, még a nyolcvanas évek végén is.) És hány ellenzéki volt Magyarországon? Pár tucatnyi, alig több, mint ahány tagot a Horthy-korszakban az illegális kommunista párt számlált. A többi kilencmillió néhányszázezer megalkudott, beilleszkedett, kompromisszumot kötött vagy a legjobb esetben fogcsikorgatva hallgatott és várta jobb idők eljövetelét. A III. világháborút nem a közép-európai népek nyerték meg Amerikának, hogy ezzel óriási áldozatoktól kíméljék meg azt, hanem Amerika nyerte meg egymaga az egész kommunista világ ellen, mégpedig olyan áldozatok árán, amelyekben a föld egyetlen népe sem lett volna képes követni. Reagan elnökre sok mindent lehetett mondani, hogy szerepet játszott, mert világéletében színész maradt, hogy rossz volt a memóriája, mert már eljárt felette az idő, hogy országos ügyeket félre tudott tenni délutáni szunyókálása kedvéért, de azt nem lehet tőle elvitatni, hogy a fegyverkezési spirál elindításával olyan verseny hajszájába kényszerítette bele a Szovjetuniót, amiből az csak vesztesként kerülhetett ki. Ez Reagan elvitathatatlan érdeme. Lehet, hogy közben az amerikai költségvetési deficit a csillagokig nőtt, de ha ezzel emberéletek millióit és emberek szenvedéseit lehetett megmenteni és megelőzni, akkor az nem volt túl nagy ár. Amerika aligha tartozik hálával a közép-európai népeknek, de azok annál többel adósai neki. És ha ezt számításba vesszük, ez kicsit válasz arra az elégedetlenségre és csalódottságra is, ami most Közép-Európát jellemzi, a várt amerikai dollármilliárdok elmaradása miatt. Az Egyesült Államok megadta a szabadságot és vele együtt a lehetőségeket is. Csak élni kell tudni velük. „Emelje föl a lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény, mely, midőn a többi alszik, ég a sötétség éjjelén.” KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1993. szeptember 5. Dr. Polgárdy Géza: A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL III. „esküszöm” szó, míg a fogadalom szövegében helyette a „fogadom” szó található. A másik eltérés: az eskü szövege e mondattal fejeződik be: „Isten engem úgy segéljen.” Nos, ez a mondat az istentelen ateisták számára beiktatott fogadalom szövegében nem szerepel... S még merje ezek után valaki azzal rágalmazni az új, a szabadon választott, a szép és nagyszerű országgyűlést, hogy nem eléggé „liberális”! Dehogynem! Sajnos, túlságosan is az!) Az állampolgársági eskü szövege: „Én .... esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek. Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” Az állampolgársági fogadalom szövege: „Én .... fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek. Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.” Az állampolgársági eskü és az állampolgársági fogadalom egymással egyenértékű. A magyar állampolgárság megszűnésének két útja van. Az egyik, amikor a magyar állampolgár kezdeményezi azt, a másik pedig, amikor a magyar állam képviseletében a hatóság kezdeményezi. Az előbbi esetben lemondásról beszélünk, míg az utóbbi a magyar állampolgárság visszavonása. A külföldön lakó magyar állampolgár (csak ő, tehát a Magyarországon élő nem) lemondhat a magyar állampolgárságáról a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatával három feltétel együttes fennállta esetén: — ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja, és — ha magyar bíróság előtt ellene nem folyik büntetőeljárás, ill. magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága már megszűnt, és — Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs. A felsorolt három feltétel bármelyikének hiányában a lemondás elfogadására javaslat nem tehető. Ha viszont a feltételek mindegyike fennáll, a belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. Az állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki; az állampolgárság ezen okirat kiállításának napján szűnik meg. Ha a lemondás feltételei hiányoznak, a belügyminiszter ezt határozatban állapítja meg, ellene a felülvizsgálat a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonása ugyancsak kizárólag külföldön élő személlyel szemben történhet meg, jelesül akkor, ha magyar állampolgárságot a jogszabályok megszerzésével (így különösen valótlan adatok közlésével, ill. adatok és tények elhallgatásával) a hatóságot félrevezetve szerezte meg. Nincs viszont helye a visszavonásnak akkor, ha a magyar állampolgárság megszerzésétől tíz év már eltelt. Az állampolgárság visszavonására okot adó tény fennállását a belügyminiszter határozattal állapítja meg; felülvizsgálat ez ellen ugyancsak a Fővárosi Bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonással történő megszűnéséről ugyancsak a köztársasági elnök dönt, a belügyminiszter előterjesztése alapján. Avisszavonásról szóló határozatot a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben közzé kell tenni; az állampolgárság ettől, a közzététel napjától szűnik meg. Az magyar állampolgárság igazolása érvényes személyi igazolvánnyal, érvényes magyar útlevéllel vagy állampolgársági bizonyítvánnyal történhet. Állampolgársági bizonyítványban — az érintett kérelmére — a belügyminiszter igazolja a magyar állampolgárság fennállását, megszűnését, ill. azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár. Az állampolgársági bizonyítvány kiállításától számított egy évig érvényes. Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen keresettel fordulhat a Fővárosi Bírósághoz az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész, valamint a gyámhatóság. Végezetül a legfontosabb tudnivalók az állampolgársági eljárásról. Az állampolgárság megszerzése iránti kérelmet, az állampolgárságról lemondó nyilatkozatot, az állampolgársági bizonyítvány kiadására irányuló kérelmet magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon és személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési fővárosban a kerületi — önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez. Külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz. Az anyakönyvvezető nyolc napon belül, míg a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felterjeszteni a kérelmet a belügyminiszterhez. Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személy adatait (név, lakcím, születés, házasságkötés adatai), a felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Mellékelni kell ehhez a születési anyakönyvi kivonatot, a családi állapotot igazoló okiratokat, továbbá a kérelem elbírálásához meghatározott (előbbiekben felsorolt) feltételek fennállását igazoló okiratokat. Ha a kérelem hiányos, vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Az idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni. A honosítási okiratot a belügyminiszter megküldi a kérelmező lakóhelye szerint illetékes polgármesternek. Az állampolgársági esküt vagy fogadalmat a lakóhely szerint illetékes polgármester előtt, a letételre szóló felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. E határidőt a belügyminiszter — kérelemre — meghosszabbíthatja. Ha az eskü vagy fogadalom letételére a felhívás kézbesítésétől számított egy éven belül a kérelmező hibájából nem kerül sor, a honosítási, visszahonosítási határozat hatályát veszti. Szeretném remélni, hogy az új magyar állampolgársági törvény legfontosabb rendelkezéseinek ismertetésével segítséget nyújthattunk néhány honfitársunknak. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy választójoggal kizárólag magyar állampolgárok rendelkezhetnek. A választójogi törvény a közeljövőben, az Országgyűlés őszi ülésszakán fog módosításra kerülni. Lehetséges — szeretném remélni, hogy így lesz, az előterjesztés szerint — a külföldön élő magyar állampolgárokra is kiterjed majd. Ismertetésére ebben az esetben alkalmat fogunk találni, hogy szeretett honfitársaink minél előbb és minél pontosabban tájékozódhassanak. Addig is a legfontosabb: a magyar állampolgárság jogi rendezése mindazoknál, akiknél az nem egyértelmű, nem rendezett. (Vége) Miután áttekintettük a magyar állampolgárság honosítással ill. visszahonosítással történő megszerzésének eseteit, ki kell térnünk a hatásköri szabályokra. Először is: mindkét esetben az előterjesztett kérelemről (a belügyminiszter előterjesztése alapján) a köztársasági elnök dönt, aki a magyar állampolgárság megszerzéséről honosítási, ill. visszahonosítási okiratot ad ki. A honosított (visszahonosított) személy a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt (saját választása szerint) állampolgársági esküt vagy állampolgársági fogadalmat tesz. (Kitér a törvény a cselekvőképtelen személyre is: az ő nevében az esküt vagy fogadalmat a törvényes képviselője teszi le.) A honosított (visszahonosított) a magyar állampolgárságot az eskü, vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel (ill. fogadalomtétel) napját a honosítási iraton fel kell tüntetni. Amennyiben a honosított (visszahonosított) az eskü vagy fogadalom letétele előtt elhunyt, vagy olyan állapotba került, amely megakadályozza az eskü vagy fogadalom letételében, úgy a magyar állampolgárságot a honosítási okirat kiállításának napján szerzi meg. (Az állampolgársági törvény nem jogi jellegű kommentálása /bírálata/ nem tartozik e törvényt ismertetni kívánó cikksorozatunk céljai közé. Most, az eskü, ill. fogadalom szövegének szó szerinti idézése előtt mégis megengedünk magunknak annyi luxust, hogy felhívjuk tisztelt Olvasóink figyelmét a két szöveg közötti két különbségre. Az eskü szövegében szerepel az Kérjük, hogy ellenőrizze a neve fölötti dátumot, mert az jelzi előfizetésének lejárati dátumát. Segíti munkánkat, ha külön felszólítás nélkül előre beküldi az előfizetési összeget. Köszönjük!