Katolikus Ösvény, 1938 (4. évfolyam, 1-31. szám)
1938-01-01 / 1. szám
V. évf. 1. (157.) sz. 1 56306 ÁRA 10 FILLÉR KATOLIKUS ÖSVÉNY Miskolc, 1938 január 1 Előfizetési ára: így évre...............................P 5.20 félévre.....................................P 2.00 egyedévre..........................P 1.30 TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Máv-telep 28. Telefon: 10—7». Boldogabb esztendőt Az idő parttalan óceánjában ismét elmúlt egy esztendő. 1937 már a múltté, a történelemé. Bár a mulandóság mindig megfekszi ükünket, kérlelhetetlenül elénk lebbenti porszemnyi epigonvolunkat, mégsem búcsúzunk fájó szívvel az elmúlt évtől. Nem fáj a szívünk, mert sokkal több bánatot, keserűséget, nélkülözést, rettegést, nyugtalanságot visz magával, mint örömet, békét, nyugalmat, kedves emlékeket. így hát könnyű szívvel vesszük le íróasztalunkról a létünk év porlepte naptárát, hogy helyébe tegyük az újat, melyen ott díszeleg az 1938-as évszám. . 1938! Az új esztendő felé mindig ruganyosabb léptekkel indulunk, új reményekkel, új vágyakkal, új tervekkel. És bár az utóbbi évek mindegyike csak csalódást hozott számunkra, kevesebb örömet és több gondot, a bennünk élő, örök optimizmust mégsem tudta elnyomni. Hiszünk a Gondviselés örök utaiban, mely a szenvedésekre elhozza a jutalmat, a boldogságot is. A most előttünk álló újesztendőbe azonban különösen és boldog reménykedéssel indulunk mi maroknyi magyarok. Hiszen ez az év szentév lesz! Az ezeréves magyar történelem egyik legfényesebb fedezetét jelenti majd. Szétszaggatott, drága hazánk fényben fog tündökölni, az Eucharisztia világokat beragyogó fényében és 900 esztendő árnyát, ragyogását, szenvedését, dicsőségét markolja egybe a Szent István jubileum. Egy esztendőn át, a keresztény világ érdeklődésének középtorgiábanfogunk álla^ú. Népek, nemzetUS^^^j/^^SSL ránk a világ végi^^fcárákhogy országunk szívében, a magyar fővárosban múlják be hódolatukat a világot teremtő, kormányzó és megváltó Krisztus Királynak. Bár az uj esztendő horizontján is sötét fellegek tornyosulnak az emberiség fele felé, ágyuk, harcikocsik, gépfegyverek néznek egymással farkasszemet népek gyűlölködő önzésében, ennek az évnek mégis boldogabbnak, jobbnak kell lenni számunkra. Kegyelmi áradás lesz itt, eucharisztikus tűzfolyam, mely égeti a szennyet, a rutát, a gyűlöletet és meggyujtja a szeretet áldozatainak szelíd tüzeit. Ebben az esztendőben perihélionban, Napközelben fogunk élni. A világ élő tabernákulumává változik hazánk. Kell tehát, hogy a mindenható Isten is kegyesebben tekintsen ránk és égiek, földiek ölelkezésében boldogabb legyen életünk. Az uj esztendő küszöbén azonban ne csak vágyak, és remények gyuljanak bennünk a jobb, szebb és boldogabb élet után, hanem elhatározások is a jobb ember, jobb társadalom kialakítására. Az életet emberek élik és ammk jó vagy rosszvolta nem utolsó sorban függ attól, hogy mikép élik azt. Legyünk tehát tökéletes keresztények, tökéletes katolikusok, a kétezeréves krisztusi eszmék bátorszavú hirdetői, életünkkel, szavunkkal, példánkkal álljunk és dolgozzunk az élet bármelyik porondján, akkor Szebbé varázsoljuk magát az életet. Az isteni kegyelem és az emberi akarat összefogása alkotja az élet legszebb csodáját: a tökéletes embert és tökéletes emberi életet. 1938-ban az isteni kegyelem eucharisztikus bő áradása meg lesz, ehhez kétség nem férhet. Adjuk még hozzá jóakaratunkat és akkor hiszem, hogy az új esztendő nemcsak egy nemzetközi attrakció hordozója lesz, nem is csak egy fényes történelmi dekórum, hanem jobb, szebb, boldogabb esztendő, amit már oly régen várunk, oly régen óhajtunk! (schj A szent királynál nagyobb magyar nem volt !— — A magyar Püspöki Kar jubileumi pásztorlevele — — Amikor nemzetek szemünk előtt lesznek és vesznek s földi hatalmasságok, melyeken népek sorsa nyugodott, úgy tűnnek el a történelem süllyesztőjében, mint titokzatos nyári éjszakán a hulló csillagok, öröm és remény elzarándokolni azon nagyok emlékéhez, aki soha el nem járt tekintéllyel intenek felénk a múlt ho__ Jból s mint állócsillagok ragyognak a nemzet és emberiség egén utamutatni s nyomasztó gondok közt bizalmat kelteni. A magyar égen ily soha nem halványuló fénnyel ragyogó csillag első nagy királyunk, Szent István, kinek ünneplésére szólít főpásztori szózatunk, az ő megdicsőülésének kilencszáz éves fordulóján. ..! Hódolni hívjuk a nemzetet a szent király emléke s országos körútra induló szent jobbja elé, mert mindazt, ami nemzeti életünk maradandó értéke, az ő nagy lelke virága s az ő rendületlen hitének sugallata. Egyházi életünk szervezetét az ő szent