Katolikus Ösvény, 1939 (5. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
S KATOLIKUS ÖSVÉNY Ui mnénty&élnek fd. Vannak gyerekek, akik elfelejtettek játszani. Elnéztem, amikor csoportos kirándulásokra vittük őket: enni-innivalójuk volt, a nap melegen sütött és a tiszta vízmedencében ragyogó kék ég tükröződött. Messze maradtak a munka, a hajsza, a szidalmak, szabad levegő és egy szabad nap minden öröme simogatta körül őket És az arcuk mégis komoly volt, lényük összehúzódva figyelt. Hiába hívták őket a hintára, a labdához, a felcsapódó, frisshullámú vízbe, komoly arccal, indokolás nélkül nemet intettek és bizalmatlan, kedvetlen tekintettel néztek körül, a játék, az ujjongás számára egy pillanatra nem oldotta fel komorságukat. Vannak fiatalok, akik elfelejtetek örülni. Megingathatatlan rosszindulattal szemlélik a világot, minden megnyilvánulásra, minden kínálkozó lehetőségre van egy keserű, kiábrándult mondásuk. Szüntelen elégedetlenségük vég nélküli, panaszáradatban állandósul, a bizalom mintha végleg kiveszett volna a lelkükből. Nyugtalan és lecsillapíthatatlan ellenségeskedésükben bármi történik, minden kevés, minden csak kijátszás, megcsúfolás. Bármi történik, ami kicsit kedvezőbb, ami jobbra fordította életüket, vagy ami enyhületet adna folytonos, türelmetlen a lázadásban, már nem szerez örömet, minden elsikkad a sok csalódásban. Vannak emberek, akik elfelejtettek remélni. Olyan száraz, olyan kiúszott a lelkük, mint a Szahara homokja, amit hiába öntözöl, hiába gondozol, nem fog rajta zöld sarj kihajtani. Itt hiába minden vigasztalás, a biztató szavak hamar elakadnak, amikor egy ilyen lélekből rátűz a szemek tükrén egy keresztültekintő a vigasztalóra. Az életösztön tartja, itt már csak az életet, valami állati ősi igenlés, mert a gondolást, az érzés, a lélek minden rezdülése a pusztulás, a felborulás felé sodorja a reménytelen végzet kényszerítő vastörvényét formálja ki előtte. Hideg lakás, munkanélküli ácsorgás, a nyomorba belehalt feleség és éhező, síró gyermek árnya bujkál az üres tekintet melett, amely a reménység szavára tétova közönnyel, néma, dermesztő hallgatással felel. „A mélyből jöjjön, ki magasra készül” énekli a költő. Mi megjártuk a mélységet, megbűnhődtük a múltat és most valami olyan adventot éltünk, amilyenre még nem emlékszünk, hogy lett volna valaha a világon a mi életünkben. A játéktéren gubbasztó gyermekek, a koravén fiatalok és az elfásult emberek országában úi reménységek korszakát értük meg. A bérlisták, a fizetéscsökkentések évei után a tisztviselők előlépésről, fizetésjavításról beszélnek és nem azt számolgatják, miről mondjanak le majd elsejétől, hanem azt, hogy a sok hiányból, ami még mindig van, mit tudunk a pár pengővel majd pótolni A munkás tavaly, amikor az első szabadságát kapta, jóformán nem is tudott mihez kezdeni vele, annyira szokatlan volt ez az állapot, hogy egészségesen, különös ok nélkül otthon maradhat az örökös robotból — most már tervez, számítgat, mit is csináljon majd a nyári szabadság alatt. És bár még pontosat, összeget, részleteket nem, tud a családi munkabérről — sok munkás annyira tudatlan ezen a téren, hogy családos létére elbocsátástól fél — mégis már a házbért, a tejet, a ruhaszükségletet valamivel kevésbé gondterhelten számolgatja, mert talán pár pengővel több jut ezekre. A zsellér arról álmodik, hogy is lenne, ha pár hold földet sikerülne vennie. Elhelyezkedett ez is, az is, munkaalkalmak híre, sikerült vállalkozások története jár szájrólszájra ott, ahol eddig csak elbocsátások, kudarcok és rosszul végződött próbálkozások témája járta. És a levegőt, a közszellemet valami friss, új áramlat járja át, az igazság, a becsületes akarás mintha hódító, diadalmas útra indult volna. Nem tudunk szebb és igazabbnak érzett szimbólumot találni ennek megmagyarázására, mint azt, hogy a visszakerült Felvidék hozta mindezt. Az ország nagyobb lett, többen lettünk, nagyobb lélekzetet vehetünk és azokról a tájakról friss, fenyőillatos, üdítő levegő áradt a magyar élet áporodott, tűrhetetlenné vált légkörébe. Azt hitték felszabadult testvéreink, hogy a magyar hazához csatlakozásukkal a mennyország nyílik meg előttük; mi is azt vártuk és hogy a csatlakozás megtörtént, fáj, hogy minden reménységük és és minden reménységünk nem teljesedett, de ujjongó lélekkel látjuk, hogy így, velük, együtt, az uj lélekkel ki fogjuk harcolni és meg fogjuk munkálni a boldog jövendőt. Ez az alapmotívum, ez a kedete, a legfőbb indoka a reménységnek. Annyi megaláztatás és kudarc után végre sikerült nekünk valami. Ezt a tényt nem tudjuk elfelejteni, nem tudunk napirendre térni és ott melegíti a gondolat a lelkünket belülről. Az a területsáv, az az egymillió magyar sokkal többert hozott, mint amit a statisztikák és számoszlopok mutatnak: visszahozta a jobb jövő birodalmát, reménységét. Nem állítjuk azt, hogy már minden rendben van, hogy most már rózsás színü jövőképet látunk magunk előtt. Olyan problémák és feladatok vetődtek fel az új események során, amelynek napról-napra égetőbben, egyre kínzóbban sürgős volta lehűti a könnyelmű öröm hevülését és az elbizakodottság kisértését messze űzi. Hirdetjük igenis, hogy Férfi és női ruha és kabátszöveteket, selymeket, fehér,nemű anyagokat, vászon, damaszt ágy- és asztalneműeket vásároljon keresztény üzletben! PÉNZES GÉZÁNÉ BIZOMÁNYI ÜZLETE SZÉCHENYI U. 19. (Weidlich-udvar) Versenyképes árak, versenyképes minőség, a legolcsóbb és legfinomabb anyagokból.