Katolikus Ösvény, 1943 (9. évfolyam, 1-43. szám)
1943-01-03 / 1. szám
Szax. évf. 1. (512.) 87. Miskolc, 1943. január 3. 56306 ARA 10 FILLER iO$. V.Í0 mvai’jr.v Előfizetési ára : Egy évre ...........................4.— P Félévre................................2.— P Negyedévre......................1.— P Megjelenik minden vasárnap TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Máv. telep 28. Telefon : 23-33. Uj esztendő hajnalára virradtunk. A régit eltemettük. Elmerült a múlandóság parttalan óceánjában. De nem siratjuk. Nem hívjuk vissza, hiába lettünk egy esztendővel öregebbek. Nehéz, verejtékes, küzdelmes, kemény próbatételekkel teletűzdelt háborús év volt. Az Idők végtelen Urának mégis bensőségesen mondtunk köszönetet és zengtünk hálaadást. Mert Tőle kaptuk e segítséget, a kegyelmet, hogy végig tudtuk csinálni. Hogy izmaink meg nem roppantak, vállunk össze nem roskadt, életünk meg nem semmisült. Elrabolt ugyan tőlünk sok mindent. Kényelmet, nyugodt megélhetést, drága magyar vért és soksok drága magyar életet. Leszűkítette kenyerünket, leolvasztotta zsíradagunkat, sötétségbe burkolta estéinket és éjszakáinkat. De mégis itt vagyunk és élünk. Otthonainkban és műhelyeinkben, gyárainkban és irodáinkban, iskoláinkban és földeinken munkálhatjuk a boldog holnapot. Megmaradtak templomaink és oltáraink, lelkünkben pedig él a hitnek lángja, mellyel imádkozhatjuk a szebb és békésebb jövendőt. Ezért kell megköszönnünk hálatelt lélekkel a letűnt 1942-ik esztendőt is. De vajjon mit hoz az új? Naptárainkat mindig a jövő némi bizonytalan érzésével tesszük ki asztalunkra. Vájjon hogyan forgatjuk végig lapjait és egyáltalán a végére jutunk-e? Hiszen oly törékeny ez az egész földi lét! De ki csodálkoznék rajta, ha 1943 első reggelén, amikor soha nem sejtett démoni erővel tombol a háború és pusztítás ördöge az egész világon, ez a bizonytalanság érzet csak fokozódik bennünk és meg-megremeg a lelkünk a jövő kutatásában? Mit hozol nekünk 1943? Hozod-e a már annyira várt igazságos békét és nyugalmat az emberi szíveknek? Vagy még nagyobb borzalmakat zúdítasz a világra és bennünket is még nagyobb próbatételek elé állítasz? Nem tudjuk! De ne is kutassuk! Csak egy a fontos, hogy lelkünkben a hitnek lángja Staosz még magasabbra lobogjon. Remegő kezünk pedig ragadja meg jó erősen a magasságokból felénk nyúló gondviselő atyai kezet. Aztán induljon csak nyugodtan, bátran, biztos léptekkel a jövendő, 1943 felé. Erősek leszünk, akármi is vár ránk. Kibírjuk, bármilyen megpróbáltatás settenkedik felénk. Mert velünk lesz az Isten! S ha Isten velünk, ki ellenünk? így kívánjunk nyugodtan egymásnak, Isten áldotta boldog új esztendőt! (sch.) Kevesebb egyletet! Az egylet a pap munkásságának segítője, ne hátráltatója legyen Szervezkedjünk — ez ma a jelszó. És tegyük mindjárt hozzá: nagyon helyes jelszó. (Lásd a világháborút, mely világosan mutatja a szervezés fontosságát.) A gondolat, természetesen nem új, hanem ősrégi — majd olyan régi, mint az emberiség maga. Az Egyház szerzetesrendjei — nem egyebek ezek, jól megszervezett társaságoknál —, kongregációs és egyéb egyletes múltra tekinthetnek vissza. hosszú Sőt az Egyház maga is éppen azért tökéletes, mert isteni szervezettségének köszönheti évezredes fennmaradását. De a jóból is megárt a sok. Az óriási szervezés gyakran már a legteljesebb zűrzavar és szervezetlenség képét mutatja. A jószándékú lelkipásztor szervez és szervez — egyre csak szervez. „Beszervezik az ifjakat és az öregeket, a férfiakat és a nőket, lányokat és a legényeket. Az így a beszervezett tömegeket új alszervezetekre osztja. Gombamódra szaporodnak az egyletek s végül maga a szervező, bűvészinas módjára, megborzad a felidézett szellemektől, melyek most már nyugodni sem hagyják. Egyletről egyletre jár — a munka alatt szinte összeroskad. Segítőtársak után kutat s végül — vélt segítőiből új egyletet szervez. (Bár mondanivalóm teljesen akadémikus jellegű s így nem a helyi viszonyok bírálata a célom, mindenki, aki csak egy tekintetet vet pl. a miskolci női és leány-