Katolikus Szemle 9. (1895)
5. szám - Brösztel Lajos: Telegdi Miklós élete (Második, befejező közlemény)
és volt érsekének, Oláh Miklósnak példáját követve, a papok közt a fegyelmet helyreállítani igyekezett. E czélból beutazta az egyházmegyét, meglátogatta az egyes plébániákat. Jól tudta azt, hogy az egyház külső szervezetében különösen két intézmény van hivatva a papság körében a vallásos buzgalmat éleszteni, a visszaéléseket kiirtani és a meglazult fegyelmet helyreállítani, ú. m.: a zsinatok és egyházi látogatások; zsinatot azonban nem tarthatván, az utóbbi eszközhöz folyamodott. És nem eredménytelenül. Sok orvosolni valót talált, különösen, midőn Turócz és Liptó megyékben végezte kánoni látogatását. Tapasztalta egy részről, hogy a papok közül sokan elpártoltak a kath. vallástól, másrészről pedig, hogy számosan vannak, kik minden hivatás és főpásztori küldetés nélkül, sőt felszenteletlenül, végzik a nép vallási oktatását és a szentségek kiszolgáltatását. Telegdi azokat, kik fel voltak szentelve, atyailag intette, hogy térjenek vissza az egyház kebelére és annak ősi szabályaihoz; azokat pedig, kik nem voltak papok, felszólította, hogy vagy szűnjenek meg bitorolni e tisztet vagy pedig hagyják el az esztergomi megye területét. Azonban ezek több földesúrnak, különösen pedig Révai Ferencznek biztatására, nem hajtottak Telegdi szavára. Ekkor Telegdi a királyhoz fordult, aki meg is tiltotta, hogy a földesurak fel nem szentelt lelkészeket tartsanak, de a rendelet végrehajtás nélkül maradt. Telegdi nem tűrhetvén tovább e visszaéléseket, a hívatlanul működőket az egyházmegyei ügyész által a szt. szék f elé idéztette, hogy megbüntessék őket, ezek azonban többszöri idézésre sem jelentek meg. Telegdi most karhatalmat vett igénybe ellenük, és Ochtman Benedeket, Biliczer Györgyöt, Schimkó Venczelt és másokat elfogatott s mindaddig nem bocsátá őket szabadon, míg esküvel nem ígérték, hogy míg felszentelve nem lesznek, egyházi teendőket gyakorolni