Katolikus Szemle 20. (1906)
2. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Pámer László: Czenstochówa, a lengyel pálosok kolostora
azután egyetlen más szerzet sem dicsekedhetett. Rendházaik szellemi életünk gócpontjaivá váltak, melyekben a tudományosság mindig tisztán nemzeties, hazafias szellemben jegecesedett. Hírnevük pedig világgá ment s a külföld kulturális államai egymás után nyitották meg előttük kapuikat, hogy áldást hozó tevékenységük szintereivé legyenek. Így hívta a pálosokat 1382-ben Orosz-Lengyelországba László, Opulia (Oppeln) hercege, Nagy Lajos királyunk kegyelméből a Szarmaták és Roxolánok ura, hogy az általa a czenstochówai halmon építendő templomban őrei legyenek a Boldogasszony csodás kegyképének, amelyet a Vörös-Oroszország területén létezett Belz várából hozott volt oda. Két évvel később ott állott a fényes, karcsútornyú bazilika s a hatalmas páloskolostor a czenstochówai halmon, melyet azóta a híres kegykép előtt végbement gyakori csodák folytán «Jasna Gorá»-nak, «Fényes Halom»-nak neveztek el s amelynek sok viszontagságon keresztül hű őrei voltak a Magyarországból odatelepített pálosok még azon időben is, midőn II. József eltörlő rendeletével halálos csapást mért az egyetlen magyar eredetű rendre a jogara alatt álló országokban. Hazánkból, az anyakaptárból rajzottak Czenstochówába a pálosok, hogy a szív égi és földi emelkedettségének, a vallásosságnak és hazafiasságnak élő mintaképei, lelkes bajnokai és hirdetői legyenek. Az anyakaptár lakóit irgalmatlanul kiölte a részvétlenség, a fölvilágosodást fitogtató abszolutizmus; a kibocsátott raj azonban csodálatos módon ép maradt még a szabadsággyilkos orosz zsarnokság uralma alatt is. S megtörtént az a hihetetlen dolog, hogy a magyar szerzetet mi magyarok csak az orosz földön, Czenstochówában mindmáig fönnálló anyakolostorból vagy a tőle függő krakkói lengyel kolostorból telepíthettük vissza hazánkba, ahol egykor bölcsője állott és századokon át kegyeltje volt szegénynek, gazdagnak egyaránt. «A pálos rend, mely már magyar származása miatt is méltán kelthet nálunk érdeklődést, oly sok és oly nagy érdemeket szerzett nemzetünk művelődésében, hogy örömmel és pietással kellene fogadnunk minden hírecskét, mely róla szól.» Örömmel írjuk alá Sulyok K.emne szavait, melyeket a pálosokról szóló egyik lelkes tárcacikkében olvastunk.2 Örömmel tapasztaljuk azonban azt is, hogy napjainkban ismét élénkebb érdeklődés mutatkozik pálosaink 1 V. ö. Dedek, Kolostorból kolostorba. Budapest, 1897. 8—11. 1. 2 «Magyarország» 1902-iki évfolyam, június 27. «Egy magyar szerzet®, Sulyok .- A tárcacikket az erdélyi «Közművelődés» is közölte 1902. júl. 19-én.