Katolikus Szemle 22. (1908)
9. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A japán társadalom szervezete (Harmadik befejező közlemény)
A JAPÁN TÁRSADALOM SZERVEZETE. (Harmadik befejező közlemény.) Japán 1858-tól, midőn föltárult, a külföld számára, gyökeresen átalakult, sőt azt lehetne mondani, hogy bizonyos tekintetben teljesen megszűnt. Az öreg elhalt, született helyébe fiatal. A hajdani népe helyébe új lépett. A régi eszméket modern gondolkozás váltotta föl. A munka és kereset, vágyak és törekvések, mind más ma, mint tegnap volt. Mások elsősorban az életcélok és a lét ambíciói, más maga az élet és annak megszámlálhatlan alakulásai. A régi társadalom is megszűnt régen. A hajdani egyensúlya kizökkent örökre. Az osztályok harca kitört itt is, mint a világ többi részein. Az elégedetlenség nőttön nő. Senki sem tudja magát helyzetébe beletalálni. Mindenki többet akar, amíg a több birtokába jut, ami azonban még kevésbé látszik boldogítani, mint a kevés. Itt is a pénzért küzd és harcol kicsi és nagy, a pénzért áldoz föl mindent a szegény és gazdag. Az ősi társadalmi megelégedés egyik főbiztosítéka épen a pénz hiányában rejlett. A pénznek nem kölcsönöztek értékén felüli becset. A megélhetés ennek következtében olcsó maradt. Az árak minden téren alacsonyak voltak. Mert ne higyjük, hogy e nép bármikor is nélkülözött. Ellenkezőleg, mint fentebb láttuk, mindene megvolt, ami szükséges. Sőt részesült mindazon élvezetekben, szórakozásokban, melyeket az emberek megkívánnak. Mert ha a társadalom mély lélektani ismerettel szervezte intézményeit és, mint említettük, a Mikádó és tarka udvarától elkezdve a Daymiok tornyos várnépe, az utolsó Samuraiig tudott megelégedést nyújtani, úgy viszont az alsó néposztály sorsát sem hanyagolta el. Sőt talán azt lehetne mondani, hogy épen a legszegényebbek élete volt aránylag a legszabadabb, legváltozatosabb és legkellemesebb.