Katolikus Szemle 22. (1908)

7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A japán társadalom szervezete (Első közlemény)

A JAPÁN TÁRSADALOM SZERVEZETE. (Első közlemény.) A család képezi, a jelenben csak úgy, mint a múltban, Japán társadalmának nemcsak alapkövét, de annak védbástyáját is. És talán alig van kérdés, melyet illetőleg hiányosabb, sőt mondhat­nám tévesebb fogalmakkal bírna a külföld, mint épen e nép családi kötelékeit és családi életét illetőleg. A nippon házasságot mint lehetőleg laza, sőt minden mé­lyebb erkölcsi érzést nélkülöző intézményt ismertették­­az első utazók. Mások még tovább mentek és úgy tüntették azt föl, mint egyszerűen hosszabb-rövidebb időre kötött kölcsönös megegye­zést. Nem-e természetes, ha az általános fogalmak a japán frigyet illetőleg lehetőleg homályosak és hamisak. Innét magyarázható, hogy a mikádó népének családi köte­lékei, otthona, sőt élete komolyabb megfigyelés és mélyebb tanul­mány anyagát csak újabban képezi és nagyon sokáig egyszerűen úti mese vagy operetteszövegek tárgyának tekintették. Annak igazi jelentőségét és teljes horderejét talán azért nem ismerték föl, mert nagyon mélyen gyökerezik a nép szívében. Ázsia fiai ősidőktől fogva patriarkális hajlamokkal bírtak. Ebben a szellemben alakultak és fejlődtek. Úgy társadalmi mint politikai létüket a vérbeli kötelékek fűzték össze. Családok képez­ték a különböző nemzetségeket; a nemzetségek csoportosulásából lettek az országok. A családfő volt a ház ura, a nemzetségé vezére, az országé uralkodója. És mindannyi — az atya gyermekeinek, miként a feje­delem népének — korlátlanul parancsolt. Zsarnoki és pártfogó sze­repe volt mindannyinak. Hajthatatlan szigort és viszont határta­lan jóindulatot kellett egyidejűleg tanúsítania, ha meg akart hivatásának felelni. Ázsia összes népeinél ezt a fölfogást tapasztalhatjuk. Néhol

Next