Katolikus Szemle 24. (1910)
9. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A spanyol képzőművészet. I. Szobrászat
SPANYOL KÉPZŐMŰVÉSZET. (Első közlemény.) SZOBRÁSZAT. /. A nemzet plasztikai érzéke. A spanyol nemzet plasztikai érzékének kifejezése mindekkoráig nagyon gyér érdeklődést kelt. A spanyol nép szobrászatát, pár műkritikus kivételével, alig ismerik. Legjelesebb művészeik neve csaknem teljesen idegen. Még akik Ibéria félszigetét be is utazták, műgyűjteményeit meglátogatták, templomait fölkeresték, alig emlékeznek néhány szoborműre és alig tartották meg egy-két szobrász nevét. A hiba elsősorban magukat a spanyolokat illeti. Nincs egy múzeum, amelyben a nemzet plasztikai tevékenysége kimerítőleg ismertetve lenne. Nem létezik gyűjtemény, mely áttekintést nyújtana a spanyol szobrászok mesteralkotásait illetőleg. Lenyomatok is csak elvétve készültek. A legérdekesebb emlékek az ország különböző részeiben lévén elszórva, nehezen hozzáférhetők, avagy úgy el vannak rejtve, hogy a figyelmet mindekkoráig kikerülték. Az általános tájékozatlanság közepett legföljebb a fából faragott és színezett alakok tesznek kivételt. A túlzott realitással fölfogott, nem egyszer ruházattal és természetes hajjal ellátott egyházi műveket, az úgynevezett Estofado-szobrokat, ha másutt nem, a látogatott körmeneteken látta az idegen és egy-egy nevet, mint Montanes, vagy Roldan, ilyen alkalmakkal ismerhetett meg. Kik előzték meg Montanest, vagy Roldant, milyen plasztikai műveket létesített a nép, mielőtt e sajátszerű irányt megalkotta, erről sejtelme sincs; pedig épen ez az, ami fontossággal bír. Kik voltak a spanyol szobrászat útmutatói és úttörői, azzal óhajtanék ezen alkalommal foglalkozni. Spanyolország plasztikai tevékenységére és plasztikai műveire szeretnék némi világot vetni.