Katolikus Szemle 24. (1910)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyolok képzőművészete. Építészet
felső rétegeinél egyaránt. A múltban úgy, mint jelenben változatlanul. A faj kevert. A pyrenei félszigeten átvándorolt népek: kelták, föníciaiak, rómaiak, gótok, vandálok vagy mórok mind otthagyták kisebb-nagyobb számmal emlékeiket. A déli partvidéken nem egy virágzó föníciai telep maradványaira akadunk. Merida hosszú időn át Lusitánia Augustus által alapított fővárosa volt. A gót királyok Covadonga környékén elsősorban Pelayo sírjával hirdetik uralkodásukat. Már művészetre vall napjainkig egész Andalusia. Századokon át uralták ez emberek a félszigetet. A rómaiak 500 éven át birtak gyarmatokkal. Az arabok pedig csak 1492. évben hagyták el végképen a hatalmas elődjeik által lakott félszigetet. Mindannyi hódító letelepedett, nemzetséget alkotott, egyszóval gyökeret fogott. Mi lett fiaikból ? Mi a száz- és százezernyi leszármazottakkal? Hova kerültek mindez emberek gyermekei? Csupán a Mudejarokról tudjuk, hogy már atyák fiai. De a kelták, föníciaiak, gótok, latinok vére összefolyt megkülönböztethetlenül, itt-ott nyilatkozva meg, egy-egy váratlan pillanatban tárva elénk valamely atavisztikus örökséget, így magyarázható a sok ellentét is, amelyet e nép mai napig elénk tár. Az egyik szikár és csontos, mint a skandináv; míg a másik alacsony és hajlékony, mint a latin. Van kinek haja fekete, mint a holló szárnya és bőre sötét, mint az arabsé; míg a másik kenderszőke és arca fehér, mint a teutonoké. Mert ha sokat őriztek meg a déli hódítók tulajdonaiból, az északi népeknek nem kevésbé látható nyomait viselik. A külsőnél a belső vonások még teljesebb mértékben öröklődtek át. Mert legyen bár a spanyol délszaki és vérmérséklete heves, mint a napkelet gyermekeié, jellemében a gótok és vandálok erejéből, szívósságából nem kis mértékben őrzött meg. De épen e merev és rikító ellentét kölcsönzi fő vonzóerejét. A vad, majd finomult szokatlan keveréke a spanyol temperamentum fő varázsa. A nemzet műérzéke, művészi fölfogása, műalkotásai e sajátos egyéni és közös vonásokat tárja elénk. Minden egyes alkotások megannyi különböző lelkiállapot megragadó kifejezései. Számtalan, folyton változó belső érzés közvetlen kifejezése. A spanyolok képzőművészetének ismételve rovták hibául.