Katolikus Szemle 24. (1910)

9. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A spanyol képzőművészet. I. Szobrászat

SPANYOL KÉPZŐMŰVÉSZET. (Első közlemény.) SZOBRÁSZAT. /. A nemzet plasztikai érzéke. A spanyol nemzet plasztikai érzékének kifejezése mind­ekkoráig nagyon gyér érdeklődést kelt. A spanyol nép szobrá­szatát, pár műkritikus kivételével, alig ismerik. Legjelesebb mű­vészeik neve csaknem teljesen idegen. Még akik Ibéria félszigetét be is utazták, műgyűjteményeit meglátogatták, templomait föl­keresték, alig emlékeznek néhány szoborműre és alig tartották meg egy-két szobrász nevét. A hiba első­sorban magukat a spanyolokat illeti. Nincs egy múzeum, amelyben a nemzet plasztikai tevékenysége kimerítőleg ismertetve lenne. Nem létezik gyűjtemény, mely áttekintést nyúj­tana a spanyol szobrászok mesteralkotásait illetőleg. Lenyoma­tok is csak elvétve készültek. A legérdekesebb emlékek az ország különböző részeiben lévén elszórva, nehezen hozzáférhetők, avagy úgy el vannak rejtve, hogy a figyelmet mindekkoráig kikerülték. Az általános tájékozatlanság közepett legföljebb a fából faragott és színezett alakok tesznek kivételt. A túlzott realitással fölfogott, nem egyszer ruházattal és természetes hajjal ellátott egyházi műveket, az úgynevezett Estofado-szobrokat, ha másutt nem, a látogatott körmeneteken látta az idegen és egy-egy nevet, mint Montanes, vagy Roldan, ilyen alkalmakkal ismerhetett meg. Kik előzték meg Montanest, vagy Roldant, milyen plasz­tikai műveket létesített a nép, mielőtt e sajátszerű irányt meg­alkotta, erről sejtelme sincs; pedig épen ez az, ami fontossággal bír. Kik voltak a spanyol szobrászat útmutatói és úttörői, azzal óhajtanék ezen alkalommal foglalkozni. Spanyolország plasztikai tevékenységére és plasztikai műveire szeretnék némi világot vetni.

Next