Katolikus Szemle 25. (1911)

6. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyol képzőművészet. II.

SPANYOL KÉPZŐMŰVÉSZET. (Második közlemény.) XIII. Cinquecento. A cinquecento más áramlatot hozott. A XVI. század világot átalakító újításai, habár lassabban is, Ibéria félszigetén is el­terjedtek. A korszakot alkotó eszmék áthatották az egész nemzetet. A renaissance hatalmas változásokat létesített. Ország és népe gyökeresen átalakult. Elhalt sok, ami régi volt és született számtalan újítás. Más lett a felfogás, megváltoztak a célpontok, eltérő irányba folyt a létért való küzdelem. Megváltozott egyszó­val az egész világnéz­et. A műtörténelem e nagy betűkkel följegyzett korszaka, mely világszerte a művészetek újjászületését hirdeti és a legkiválóbb művészeket hosszú sorozatokban ekkor jegyzi föl. Spanyolország­ban csak a fényes század vége felé jut delelő pontjára és teljes kifejezésre tulajdonképen csak a következő században jut. A spanyol cinquecentisták jóllehet komoly, sok tudással bíró, törekvő művészek voltak, de a festészet zenitjére fölemelkedni sohase voltak képesek. A legtöbb egyszerűen követte az új irányt és festett a készen kapott szabályok szerint. Még akinek volt is tehetsége, önállóságig sohase fejlődött. Az átlagos piktor pedig festett a divatos biablon­okban, mint ahogyan mindenkor a múlt­ban vagy jelenben a középszerűségek szinte gyári gyorsasággal szállították a nagyközönség által épen felkapott ízlésben telemázolt vásznakat. E korszak legelső festője, Pedro Cam­pana. Első időszámí­tás szerint, amennyiben 1503-ban született és egyszersmind élén is áll e csoport embereinek. Hogy Németalföldön született és eredetileg Kempeneernek hívták, megbocsátjuk neki és mit sem gátolja, hogy spanyolnak nevezzük. Nem származott-e maga a legnagyobb német festő, Albert Dürer Magyarországból ?

Next