Katolikus Szemle 25. (1911)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Spanyol képzőművészet. III.
SPANYOL KÉPZŐMŰVÉSZET. (Harmadik közlemény.) XVI. A Borgiák műpártolása. Sevilla után Valenciát tekinthetjük a vidéki festészet második gócpontjának. Fekvése a tenger partján, szembe Olaszországgal, a legrégibb idők óta szoros összeköttetésbe hozta a két népet. Valencia tehetséges fiai könnyen átvitorláztak Civita Vecchiába vagy a toscan partokra. Az összeköttetés még csak szorosabb lett az innét származó Borgia-család szereplése alatt. Spanyol és olasz művészek, írók, tudósok folytonos összeköttetésben maradtak. Ha a korai valenciai iskola a toscan primitív mesterek, elsősorban a sienai irány befolyására vall, a XVI. századtól kezdve Leonardo da Vinci lángeszméje befolyásolja. Ferrando de Almedina Valencia egyik legünnepeltebb festője tovább volt Leonardo mellett, mint tanítványa. Ferrando de Leonos hasonló irányban fejlődött. A székesegyház és a jól rendezett képtárban találjuk teljes számmal mind e mesterek alkotásait. Vicente Joanes Macip és Pablo de San Leocadio neveivel találkozunk mindannyi helybeli festő között a leggyakrabban. Termékeny ecsettel birt úgy az egyik, mint a másik. Macip-ot legjobban megismerjük apró, színes, tetszetős képeiről. Nem kevésbbé jellemzetes vonás az oltárképeinél kifejezést nyerő mély buzgalom. San Leocadio, ki korának talán legünnepeltebb tehetsége volt, rendesen nagy retaberkat festett. Komoly tudás, őszinte érzés és a legnemesebb ambíció jellemzik műveit. De ő is mind a legtöbb társa, korának és vidékének határain túl alig volt képes általánosabb érdeklődést kelteni. Szakembereken kívül ki foglalkozik vagy ki ismeri Valencia mestereit? Van mégis két egyéniség, kiknek tevékenysége általános feltűnést keltett és két név, melyet minden irányban egyaránt ismer.