Katolikus Szemle 27. (1913)
8. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Afrika kulturája
AFRIKA KULTÚRÁJA. Föníciai telepítvények. Afrika legújabb római leletei méltán keltik föl nemcsak a régészek, de az egész művelt közönség figyelmét. Az utolsó évek ásatásai egész táborokat, municipiumokat hoztak napvilágra. Sőt a legtöbb esetben még ásatásokra se volt szükség, mert a páratlan műemlékek ottan állottak elveszve a sivatagban. Mindössze föl kellett azokat keresni a lakatlan, ismeretlen régiókban. Róma afrikai birtokainak kiterjedése óriási volt. Tripolist, Tunist, Algirt, sőt Marokkót is magába zárta és nyugati határa az Atlanti-tenger volt. E mérhetlen területen minden irányban virágzó gyarmatokat létesített, népes városokat alapított és hatalmas várakat emelt. Ipar és kereskedelem sehol élénkebb nem volt, mint Afrika északi kikötőjében. A világot uraló Impérium mesés gazdagságának legdúsabb forrásai itten eredtek. A császárság utolsó századai alatt a társadalmi élet súlypontja is mintha az afrikai partvidékre terelődött volna. A legkiválóbb polgárok terjedelmes birtokokat vásároltak és az év nagy részét itten töltötték. Mások hivatalos állásokat foglaltak el és mint kormányzók, felügyelők, végrehajtók működtek és végezetül mind nagyobb volt azoknak a száma, kik teljesen az új világrészben telepedtek le. Itália földje túl lévén népesedve, a városok túlszaporodva, a fiatal nemzetség örömest nézett tágasabb, szabadabb működési kör után. A kultúra nyomon követte a vállalkozó bevándorlókat. Mesteremberek, kereskedők, építészek, szobrászok, festők elözönlötték a fejlődő birodalmat. Kiki megfelelő munkateret és bő keresetet talált, így emelkedtek mintegy varázslatra nagyszabású városok, mint Bulla Regia, Lambaesa, Simitta, Saldae, Chrysa és annyi más, melyeknek még romjai is világos tanúságot nyújtanak a hajdani jólétről, fényről.