Katolikus Szemle 27. (1913)

8. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Afrika kulturája

AFRIKA KULTÚRÁJA. Föníciai telepítvények. Afrika legújabb római leletei méltán keltik föl nemcsak a régészek, de az egész művelt közönség figyelmét. Az utolsó évek ásatásai egész táborokat, municipiumokat hoztak napvilágra. Sőt a legtöbb esetben még ásatásokra se volt szükség, mert a párat­lan műemlékek ottan állottak elveszve a sivatagban. Mindössze föl kellett azokat keresni a lakatlan, ismeretlen régiókban. Róma afrikai birtokainak kiterjedése óriási volt. Tripolist, Tunist, Algirt, sőt Marokkót is magába zárta és nyugati határa az Atlanti-tenger volt. E mérhetlen területen minden irányban virágzó gyarmatokat létesített, népes városokat alapított és ha­talmas várakat emelt. Ipar és kereskedelem sehol élénkebb nem volt, mint Afrika északi kikötőjében. A világot uraló Impérium mesés gazdagságának legdúsabb forrásai itten eredtek. A császárság utolsó századai alatt a társadalmi élet súly­pontja is mintha az afrikai partvidékre terelődött volna. A leg­kiválóbb polgárok terjedelmes birtokokat vásároltak és az év nagy részét itten töltötték. Mások hivatalos állásokat foglaltak el és mint kormányzók, felügyelők, végrehajtók működtek és vége­zetül mind nagyobb volt azoknak a száma, kik teljesen az új világ­részben telepedtek le. Itália földje túl lévén népesedve, a vá­rosok túlszaporodva, a fiatal nemzetség örömest nézett tágasabb, szabadabb működési kör után. A kultúra nyomon követte a vállalkozó bevándorlókat. Mes­teremberek, kereskedők, építészek, szobrászok, festők elözönlötték a fejlődő birodalmat. Kiki megfelelő munkateret és bő keresetet talált, így emelkedtek mintegy varázslatra nagyszabású városok, mint Bulla Regia, Lam­baesa, Simitta, Saldae, Chrysa és annyi más, melyeknek még romjai is világos tanúságot nyújtanak a hajdani jólétről, fényről.

Next