Katolikus Szemle 29. (1915)
2. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A keleti féltekén. I.
A KELETI FÉLTEKÉN. (Első közlemény.) A tengeri lelkipásztorkodás és vándor munkáspatronage, mely immár a nyugati féltekén megvalósult, a kelet kikötőiben és óceánjain még teljesen hiányzik. A vándormozgalom pedig hova-tova kiterjed az egész világra. Ázsia fiai csakúgy, mind Európáé, kenyereket tömegesen keresik tengerentúli világrészekben. Magából Indiából több százezer munkás dolgozik a Csendes-Tenger szigetein, a malai államokban avagy Afrikában. Ezen emberek nagy része a Malabar partvidékről és a déli tartományokból származik és számosan katholikusok. Hogy a szülőföldtől való elszakadás milyen káros befolyással van vallásos életekre, az könnyen érthető. Évenként emelkedik az egyház kebeléből e módon elszakadtak száma. Hosszas vándorlásaikból visszatérve nagyon sokan teljes közönybe, hitetlenségbe sülyednek. A kelet nagy kikötőiben, hol e vándorelem tömegesen megfordul, szükséges elsősorban a védelem és istápolás intézményét életbe léptetni. Mert ne feledjük, hogy egyes gócpontokon, mint Port-Saíd, Colombo, Singapore, Hong-Kong vagy Shankhai, évente több százezer katholikus munkás, tengerész, halász, utazik át és tartózkodik hosszabb-rövidebb ideig, kiknek legnagyobb része teljesen magára van hagyatva, kitéve minden veszélynek és kísértésnek. Utam célpontja e kikötők voltak. A helyszínen akartam a helyzetet megismerni, tanulmányozni. Ha mást nem, legalább a tengeri lelkipásztorkodásnak eszméjét igyekeztem elterjeszteni, népszerűvé tenni, így kezdtem meg működésemet Amerikában, sőt Európában is. Több mint egy évtizede, első fellépésem alkalmával ezt az új gondolatot óhajtottam megértetni és álta-