Katolikus Szemle 29. (1915)
3. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A keleti féltekén. II.
A KELETI FÉLTEKÉN. (Második közlemény.) Malaka félsziget felé. Ismét a nyilt tengeren. Az első valóban meleg, nyirkos, tropikus reggel. Colombo szigetének körvonalai ottan úsznak az éjszaki láthatáron. Hajónk lekerül a nyugati partok mentén és aztán egyenes irányban haladunk keletre. A szigetvilág képe még jó darabig elkísér. Hegyei merészen emelkednek ki, körvonalaik változatosak és magasságuk jelentékeny, míg végre az egész Colombo hegyláncaival együtt beleolvad a párás láthatárba. Csaknem öt napig hajózunk, míg a Malaka földszorost elérjük-Öt végtelennek tetsző nap. Az idő szinte tűrhetetlen. A hőség tikkasztó. Emellett az égbolt párás, a légkör felleges. A legcsekélyebb mozdulat fárasztó. A lélekzés is nehezünkre esik. És az egész lét tehernek tűnik. Mindent szürke szemüvegeken át látunk. Milyen csodálatos az éghajlat befolyása! Milyen döntő behatással bír az időjárás az emberi szervezetre! Ugyanazon dolgokat mennyire eltérő módon látjuk különböző körülmények között. Penangba, mint rendesen, nagyon korán érkezünk. Úgy hogy a kirakodáshoz mindjárt az első világosságnál hozzálátnak. Több utas is elhagyja a hajót. Nagyjára németalföldiek, kik Sumátrába hajóznak át. Innét minden irányba van közlekedés. A kikötő tömve van kisebb-nagyobb hajókkal. Látok német és osztrák peninsular, hollandi, francia és egyéb társaságok zászlait lobogni. Penatig tulajdonképen egy halmos, erdős, virágos szigeten emelkedik. Valódi kert e bájos szigetvilág. Földje termékeny, népe munkás. Minden jólétet árul el. Amerre tekintünk, viruló a tájék. Körültünk minden mosolyog.