Katolikus Szemle 30. (1916)

6. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Szibérián át. II.

málhákkal, elemózsiával. A jelenet hasonló a nagy tranz­atlantikus gőzösök indulásához. Látszik, hogy mindenki hosszú útra távozik. A búcsúzásoknak se vége, se hossza. Ki sír, ki ken­dőjét lobogtatja végső Istenhozzádot intve. Mélyen kondul a jelzőharang másodszor, utoljára. Sietve szállok fel a tágas szalonkocsiba. Aztán éles fütty jelzi az indu­lást Peking felé... 6. IX. 902. Vasúton rendesen jól alszom. Ma éjjel a minden kénye­lemmel berendezett fülkémben még a rendesnél is nyugodtabb éjszakám volt. Zillben tovább állunk. Mindenki reggelizni siet. A vonat zsúfolva, az étterem tömve. Az állomás előtt egyen­ruhás egyén szólít meg. Mint régi ismerőst keres fel. Beszél útitervemről. Nagyon jól van értesülve. Mint említi, Peterhofban egy fogadás alkalmával találkoztunk volt. 8 órakor érkezünk Moszkvába. Villámlik és mennydörög. Megvárom míg a zivatar elvonul. Ismeretlen ismerősöm kike­resi a legjobb isvoszsikot (helybeli bérkocsi) és megalkuszik egész napra a kocsissal. Aztán szerencsés utat kívánva távozik. Nevét nem tudtam megjegyezni, egyébként a kerületi kormány­zóság elnöke. Az udvari nászon volt Péterváron és most szék­helyére tér vissza. A kocsisom lova cammog. De nem bánom, legalább van időm mindent jól szemügyre venni, bár nincs sok néznivaló. Leg­alább itten a pályaudvar táján. Földszintes házak, kertek, deszka­palánkok felette vidékies jelleggel birnak. A híres koronázási Moszkva helyett azt hihetném, hogy utat tévesztve Nagykörösre vagy Kecskemétre érkeztem. A szürke csak sántikál tovább. A kis cséta döcög. A kocsis szundikál. Csak lassan haladunk. Végre mégis elérjük az emeletes házak zónáját. Az utcák ha nem is kövezve, de kavicsozva vannak. Tehát Kecskemétről Nagyváradra kerültem. A Slavienska-bazár előtt végre elfeledem az érkezés rossz benyomását és megbocsájtom az első csalódásokat. A szemben elnyúló utca olyan csillogó, olyan eleven, olyan orientális, vagy mondjuk, olyan barbár, olyan káprázatos. A kábító utca végét lőréses fal zárja el. A nagy falat tornyok díszítik. Szemben kapu. A kapu felett szentkép. Az ósdi ikon előtt pár lámpás pislog. A megváltó kapuja. Kocsisom leveszi kalapját. Háromszor keresz­tet vet jobbról-balra. A rejtelmes Kremlbe érkeztünk.

Next