Katolikus Szemle 30. (1916)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Szibérián át. III.
SZIBÉRIÁN ÁT. (Harmadik közlemény.) 10. IX. 902. Hajnalra kiderült. Az ég boltja ragyogó, mintha egy óriási türkiszből lenne kifaragva. Kék egész nagyságában árnyalatlanul. Nem tarkázza egy bárányfelhő és nem fátyolozza köd. A határtalan steppe méltó kupolája. Közepette szerény falu épül. Mindössze egy sor ház, jobban mondva viskót tákoltak össze az újonan érkezett telepítők. A sor végén kútágas, mellette hosszú vájú. A határ dombján pedig egy vihartól megtépett szélmalom. Milyen ismerős környék. Mintha nem is járnék ezer versenyire hazulról, hanem ottan sétálnék valahol az ürgeváros végén. Megkérdem, hogyan hívják a nyomorúságos fészket. Kakasváros a felelet. Tehát még az elnevezés is analógiát mutat. A nép gondolatmenetében is megvan a rokonság. Majd ismét folytatjuk az utat a végtelen rónaságon át. Sima mint a deszka és változatlan. Egyszerű és egyhangú. Legalább idegen szemre nézve. Nekem, mint ismerősnek, ezer árnyalatot mutat, megszámlálhatatlan félhangokban beszél. Leteszem a tollat és félre rakom könyveimet. Nézem a tájat és el tudnám nézni egész estig. Mentül tovább nézem, annál mélyebben jön varázsa kifejezésre. Petropawlowskban állunk csak hosszasabban a mai nap folyamán. Nyugati Szibéria egy főkereskedelmi központja. Újabban rohamosan emelkedik. Alig egy évtized alatt kivitele öt millió rubelről huszonötre emelkedett. Petropawlowskot Szibéria Chicagójának nevezik. A környék nyájai és gulyáinak nagy része itten kerül vásárra. Közép-Ázsiából pedig nagy mennyiségben érkezik bőrnemű és egyéb nyers termény. Az alku rendesen cserealakban történik. Erre a célra bazárszerű áruházak vannak berendezve. Ezekbe tolong és lármáz fel Ázsia vándornépe és kalmárja.