Katolikus Szemle 31. (1917)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum
ződik is, annyi áldozattal jár, oly mérhetlen értékeket emészt el és annyi emberéletbe kerül, hogy eredményében a nemzetekre nézve pótolhatlan veszteséget jelent. Az általános pusztítás nyomai megmaradnak mindenkorra. Az anyagi károknál még elszomorítóbbak az erkölcsiek. Az elpazarlott milliárdok, elhamvasztott városok, feldúlt vidékeknél kétségkívül nagyobb jelentőségű a szellemi veszteség. Az általános művelődésen ejtett sebek, a népek lelkületének lealacsonyítása, eldurvítása örökre pótolhatlan marad. A polgárság, bátran állíthatjuk, irtózott is a hadjárat rémségeitől. A nemzetek zöme nem kivánt sem revanche-i, sem tengeri hatalmat. Érdekeik sokkal közvetlenebbek voltak és a munkás, iparos, kézműves elem elsősorban magasabb bért és rövidebb munkaidőt követelt. A földmíves, a szántó, vető, arató népesség, amely legközvetlenebbül van a szülőföldhöz csatolva és leghiggadtabban itél, eleve borzadt minden háborús gondolattal és világosan felfogta mindazon veszteségeket, melyeket az ígért jobb árak sem pótolhatnak. A tőzsde más állásponton foglalt helyet. A tőzsde pedig döntő hatalom. A nagy nemzetközi pénzcsoportok más nézetet vallottak. A nyereség biztosítása jött elsősorban tekintetbe. A megszámítható haszonnal szemben minden más érték háttérbe szorult. Legyen bármi drágán megfizetve, legyen az erkölcsi veszteség bármennyire lesújtó, a tőzsde mindaddig míg a számadásokon többleteket mutathat fel, még ha e többletek fölötte illuzárisak is, sajátságos megelégedéssel gyönyörködik úgynevezett pozitív eredményeiben, az állítólag fényes sikerekben. A népeknek mennyiben van mindez üzletekből tényleges hasznuk, nehéz lenne még a legügyesebb nemzetgazdásznak is meghatározni. A statisztika csillogó tételei sem képesek a közvéleményt kielégíteni, ha az éhezőknek nem tud kenyeret nyújtani. A legfényesebb pénzműveletekből a népekre háruló előnyöket meghatározni hiú feladat lenne. Érthető tehát, ha olyan sokszor és sokfelől hajlik e mondás: a tőzsde a tőzsdéért. A pénzharácsolás, megőrzés, befektetés, egy egész külön tevékenységet és mondhatnék életcélt képvisel. Megvannak szabályai, mint ahogyan megvan külön felfogása, közössége, érzülete, fogalma, minden más alapokon áll. A külvilágra szinte értelmetlen, titokzatos szervezet, melyről joggal mondják, az államban államot képez.