Katolikus Szemle 31. (1917)

5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: Ante bellum

ződik is, annyi áldozattal jár, oly mérhetlen értékeket emészt el és annyi emberéletbe kerül, hogy eredményében a nemzetekre nézve pótolhatlan veszteséget jelent. Az általános pusztítás nyomai megmaradnak mindenkorra. Az anyagi károknál még elszomorí­tóbbak az erkölcsiek. Az elpazarlott milliárdok, elhamvasztott városok, feldúlt vidékeknél kétségkívül nagyobb jelentőségű a szellemi veszteség. Az általános művelődésen ejtett sebek, a né­pek lelkületének lealacsonyítása, eldurvítása örökre pótolhatlan marad. A polgárság, bátran állíthatjuk, irtózott is a hadjárat rémsé­geitől. A nemzetek zöme nem kivánt sem revanche-i, sem tengeri hatalmat. Érdekeik sokkal közvetlenebbek voltak és a munkás, iparos, kézműves elem elsősorban magasabb bért és rövidebb munkaidőt követelt. A földmíves, a szántó, vető, arató népesség, amely legközvetlenebbül van a szülőföldhöz csatolva és leghig­gadtabban itél, eleve borzadt minden háborús gondolattal és világosan felfogta mindazon veszteségeket, melyeket az ígért jobb árak sem pótolhatnak. A tőzsde más állásponton foglalt helyet. A tőzsde pedig döntő hatalom. A nagy nemzetközi pénzcsoportok más néze­tet vallottak. A nyereség biztosítása jött elsősorban tekintetbe. A megszámítható haszonnal szemben minden más érték hát­térbe szorult. Legyen bármi drágán megfizetve, legyen az erkölcsi veszteség bármennyire lesújtó, a tőzsde mindaddig míg a száma­dásokon többleteket mutathat fel, még ha e többletek fölötte illuzárisak is, sajátságos megelégedéssel gyönyörködik úgyneve­zett pozitív eredményeiben, az állítólag fényes sikerekben. A népeknek mennyiben van mindez üzletekből tényleges hasznuk, nehéz lenne még a legügyesebb nemzetgazdásznak is meghatározni. A statisztika csillogó tételei sem képesek a közvéleményt kielégíteni, ha az éhezőknek nem tud kenyeret nyújtani. A legfényesebb pénzműveletekből a népekre háruló előnyöket meghatározni hiú feladat lenne. Érthető tehát, ha olyan sokszor és sokfelől hajlik e mondás: a tőzsde a tőzsdéért. A pénzharácsolás, megőrzés, befektetés, egy egész külön tevé­kenységet és mondhatnék életcélt képvisel. Megvannak sza­bályai, mint ahogyan megvan külön felfogása, közössége, érzü­lete, fogalma, minden más alapokon áll. A külvilágra szinte értelmetlen, titokzatos szervezet, melyről joggal mondják, az államban államot képez.

Next