Katolikus Szemle 31. (1917)
3. szám - Könyvismertetések és birálatok - Téli műkiállítások
itt volt kiállítva. Itt függött több rendbeli tájképével Kléh János kertrészlete fölülmúlhatatlanul friss virágzó hónapos rózsáinak pompázatos színharmóniájával, Bruck Miksa remek interieurje az Orth kastélyból, amellyel kis aranyérmet nyert. Egyéb interieur festőink közül még Koszkol Jenőt említjük föl, aki most különösen a budapesti papnevelő intézet, a régi pálos klastrom könyvtárának festményével vált ki. Vajda Zsigmond Ingresre emlékeztető A forrás című képe túlságosan iskolás hatást gyakorolt. Halmi Arthur az amerikai milliomosok arcképfestője női képmásán a régi angol portréfestők hatása alatt dolgozott. Jóval több közvetetlenség áradt Borúth Andor Lilaruhás hölgy című arckép tanulmányáról. Merő festőiség s a tónusokban csupa leheletszerű finomság volt Czencz János Merengője. Szlányi Lajos Napfényes fenyvesével méltán érdemelte ki a Rökk-díjat. Egyéb körmöci tájképei is változatlanul friss erőben mutatják brilliáns festőkészségét. Pentelei Molnár János, akinek bravúros csendéletképei hatása alatt festőink körében egész iskola keletkezett, porcelánagarával most is az anyag csalódásig hű visszatükröztetésére törekszik; gyümölcscsendéletén viszont XVII. századbeli hollandiai hagyományokból merít. Nagy aranyérmet nyert Rippl Rónai József feleségét ábrázoló arcképével, amely jellemzésénél fogva a mester sajátos, nem minden keresettség nélkül való előadásmódjával is kiváló mű, de felfogásában és ez utóbbi oknál fogva túlságosan zord. Derűsebb a szélesen megfestett kettős arckép, mely szüleit ábrázolja. Jórcképekkel szerepelt még Kunwald Cézár és Hermán Lipót, finom zsáneralakokkal Mérő István, Knopp Imre, Herrer Cézár és Glatz Oszkár. A Képzőművészeti Társulat téli kiállításán kívül még az Ernst-múzeumban rendezett két tárlat és tartalmánál, valamint tanulságainál fogva egyaránt Homicskó Athanáz hagyatéka érdemel behatóbb figyelmet. A Képzőművészeti Társulat téli kiállításán bemutatott heverő aktján kívül Ferenczy Károly külön kiállításának, amelyet két fiával és leányával együtt rendezett, ismét egy ugyanilyen akt volt a főműve, amelyet azonban itt fekete bársony háttérrel festett meg. Ferenczynek ez talán már hatodik ilyfajta s a többitől csak a hátteréül szolgáló kárpit színével különböző munkája. Az első és második akt tanulmány előtt még nagy várakozással voltunk az iránt, hogy mi kerekedik ebből. Az újabbak azonban már bizonyos megállapodottságot mutatnak, amelyet szinte egy-