Katolikus Szemle 32. (1918)
6. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A világküzdelem keleti harcterein. II.
A VILÁGKÜZDELEM KELETI HARCTEREIN. (Második közlemény.) V. Anatolián át. Az út a legtávolabbi harcterekig Alepon át vezet. A vándorlás ez idő szerint legjobb esetben is közel egy hétig tart. A két alagút a Taurus és Amanus láncain keresztül még nem készült el, így ki hogy tud, lóháton, kocsin, vagy gyalog teszi meg a pár kilométert. A tisztek számára automobilok is állanak rendelkezésre, míg pár hónap múlva, mint hírlik, az egyenes közlekedés megnyílik. Német tisztek irányítják az egész terhes forgalmat. A rend így kifogástalan. Fellépésük határozott, talán túlhatározott, semhogy népszerűek lehetnének. Parancsoló hangjuk még akkor is dörög, midőn a parancs felesleges és vak engedelmességre találnak. Anatólia kevés szorgalommal a Török birodalom leggazdagabb, legtermékenyebb pontja lehetne. Jellege sok tekintetben Andalúziára emlékeztet. Halmos, változatos, talaja veres, agyagos. Növényzete főképen gesztenye, platán, olaj és eperfákra szorítkozik. Az olajpréselés és selyemtenyésztés a két legjövedelmezőbb kereseti forrás. Szőlő és gyümölcsfélék is teremnek, kivált a partvidékeken. Délen az éghajlat rendkívül enyhe és a subtrópikus pálma, narancs, citrom, datolya és gyapotfélék is megteremnek. A nép szorgalmas és ragaszkodjék bár elavult gazdasági módszereihez, gazdag terméseket biztosít. Észak-Anatólia viszonyai minden tekintetben eltérők. A terület hegyes. Az éghajlat zord. A népesség részben nomád. Pásztoréletet folytat a fensik lakosság a mai napig. Angóra vidékének juh- és kecskenyájai megérdemlik nagy hírnevüket Akadnak, habár ritkábban, ménesek sőt csordák is, de aránytalanul csekély számmal. Újabban külföldi társaságok igyekeznek gazdasági telepeket létesíteni. Az elért eredmények minden tekintetben sok