Katolikus Szemle 32. (1918)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A világküzdelem keleti harcterein. I.
A VILÁG KÜZDELEM KELETI HARCTEREIN. (Első közlemény.) I. Az örmény fensikon. A kelet mindenkoron megmagyarázhatatlan varázzsal vonta magára a népek tekintetét. A múltban mint jelenben nagy jelentőségű események színhelye volt úgy Ázsia, mint Afrika. Az emberiség bölcsőkora óta egymást követték a mozgalmas cselekvések. Egyszer békében munkálva, alkotva, majd ádáz csatákban pusztítva, gyilkolva haladt népe kijelölt útjain. Ma háború jegyében áll az oriens, miként az occidens. A harci láz mint csillapíthatlan járvány terjedt nemzetről nemzetre, előbb közönyös, csaknem ismeretlen országok sorsa mindjobban érdekel. Aszerint, hogy bajtársaink, avagy az ellenséggel sorakoznak, figyeljük meg lépéseiket és igyekszünk a legtávolabbi harcok tereit emlékünkben felidézni. Kétszeresen örvendek tehát, hogy alkalmam volt e földeket és lakóit megismerni. Több ízben felkerestem mind e tájakat. Mezopotámiát, a Jement, Arábiát, Egyptomot, Tripoliszt, Tuniszt, a Földközi-tenger szigeteit régen beutaztam. A Balkán és Kisázsiába pedig még ezen év folyamán is visszatértem, hogy a hadikórházakban elszórt honfitársainkat meglátogassam. Kisázsia emberemlékezet óta a történelem egyik legmozgalmasabb szintere volt. Földrajzi fekvése három tenger mentén arra látszott utalni. Az emberiség nagy harcai szüntelen változatos területein folytak le. Szumirok vagy asszírok, perzsák és görögök mérkőztek a világuralomért e tájakon. Részletes feljegyzéseket nem bírunk e több mint félmillió kilométer kiterjedésű földrészről. Mindössze megőrzött töredékekből, fennmaradt emlékekből nyerünk némi áttekintést, így maradt meg az utókor számára a hatalmas Kresus uralkodásának emléke. Minden jel arra mutat, hogy a népesség felette változott a hódítások során. Ha egykoron a perzsák és seldsukok voltak túlsúlyban, későbben a