Katolikus Szemle 36. (1922)

5. szám - Könyvismertetések és birálatok - Mihályi Ernő: Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei

e két évszázadban hihetőleg egy-két százra rúghatott. Németország sem tagadhatja meg a francia vezetést. Ott azonban korán elterjedt az okleveles gyakorlat, korán találunk nagy iskolákat. De ezek is a nyugatról diktált újítások után indulnak, noha a gyakorlatnak azért önálló, sok tekintetben otthon fejlődött vonásokat adnak. Nálunk ellenben a magyar helyesírás a XI. század végétől a XIII. század közepéig francia szabályokat követ. Még a germán eredetű keresztnevek írásában sem a félnémet, hanem a franciás alakokat találjuk okleveleinkben. Wattenbach és Oiry szerint 50—100 évnyi idő alatt jutottak el a nyugati formák keletre. Ezzel a véleménnyel szemben Hajnal a palaeo­gráfiai részben, amelynek helyes megállapításait a XXIII táblán közölt írásmutatványok igazolják, sikeresen bizonyítja be, hogy ugyanazon emberöltő ugyanazon írást írta úgy Franciaországban, mint Ausztriában és Magyarországban. Három korszakra (1100—1180., 1180—1240. és 1240—1280.) és ezeken belül kisebb csoportokra osztja az írásokat s ezek alapján állítja párhuzamba a nyugati és keleti példákat. Meg­győzően mutatja ki, hogy az írásnak ezez évtizedről-évtizedre fejlődő korszakában általános és tömeges egyezések vannak a legtöbb apró újítás feltűnésében is. Hajnal széleskörű és alapos tanulmányának eredményeit német nyelven is közli kivonatosan: Die Erneuerung des Schreibwesens. Ein Beitrag zur Schriftgeschichte, mint függeléket. Teljes elismerés illeti Hajnalt érdekes, sok tekintetben úttörő munkájáért, amellyel a magyar tudományos világot megörvendeztette és a budavári tudományos társaságot, amely bőkezűségével ezt az értékes tanulmányt közkincsünkké tette. Lukcsics József dr. Pigler Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. 1922. Ki­adja a Budavári Tudományos Társaság. 87­­., 20 tábla. 4°: Ára 450 . Rövid időn belül már az ötödik könyvet jelenteti meg e művel a Budavári Tudományos Társaság mecénása. Pigler könyvében a filoló­giai módszer társul a legaprólékosabb elemzésre támaszkodó esztétikai módszerrel. «Levéltári anyag» címen közölt (57—87. 1.) programmok, rendelkezések, árajánlatok, szerződések, levelek alapján adja elő a pápai öreg templom művészi felépítésének, kifestésének, oltárokkal, szobrokkal stb. való berendezésének történetét. De ez csak alkalom a szerzőnek arra, hogy a régi és modern olasz, francia, német és hazai művészet­történelmi irodalomra, valamint éles szemére, megfigyeléseire támasz­kodva, elmondhassa kritikáját a XVIII. századi magyarországi művé­szetről. Találunk benne finom összevetéseket a hellenisztikus művészet és a barokk kor művészete között. Megcsendül nála a magyar talajból, a mai Csonkamagyarország termő talajából kisarjadt magyar barokk.

Next