Katolikus Szemle 36. (1922)
8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Tordai Ányos: Horváth János: Petőfi Sándor
teljessé teszi: az irodalmi hagyományt összeegyezteti az élő nyelvszokással, másrészt naiv költői stílt teremt. III. (A lírai személyiség forrongása.) Reakció. Az élmények túlzása, a tényleges viszonyok miatt kielégíthetetlen költői becsvágy, szerelmi életének három csalódása, a kritika támadásai. Byron és Shelley hatása sötét pesszimizmusba hajtják. Lelki meghasonlását hangulatlírába (Felhők), tárgyi alakba (Az őrült), a múltba visszamerülő életszemléletbe (Tündérálom) és romantikus elbeszélésbe (Salgó) vetíti ki s megszabadulván a kóranyagtól, mint a szabadságnak és a szerelemnek a lelki konvulziókban megtisztult rajongója új lírai tartalmat vár az élettől. IV. (A lírai személyiség első korszaka.) Vágya mind a két irányban teljesül. Szendrey Júlia a szerelmi élmények személyes lírikusává avatja. Szerelmi verseinek anyagán, műformáin rajta immár a személyes bélyeg. A politikai gondolat szintén személyes lírában ömlik ki: mint szerelmi költészete, cselekvő líra ez is. Szembefordulás, tagadás, gúny és akaraterő. Cselekvő ösztönének a hazafias ódák legszemélyesebb megnyilvánulásai. Ezekben költő-apostoli hitvallást tesz. E két motívumtól független szabad ihletek forrásozzák tárgyas líráját, alakrajzait és tájrajzait, tökéletessé vált és igaz önarcképeit, életbölcsessége finomult lelki éleményeit. Ez idei elbeszélő-költeményeiben és prózájában átviszi a lírai személyességet a lírán kívüli területre is. V. (A lírai személyesség második korszaka.) A szerelmi élet teljesülése után megéri a politikai élmények valósulását. Kész költői egyéniség, teljesen kialakult lírai jellem már, de csak másfél esztendő jutott eredetisége korlátlan kifejtésére. A változott viszonyok ellenére is fenntartja forradalmi eszményeit, egy időre ellentétbe jut a nemzeti közvéleménnyel, de a költő és a nemzet szabadságharcra való szent elszántságban újra találkoznak. Azonosul a nemzettel s tud ünnepi ihlettel szólni. Előbb király verseiben ismét érvényesül a szerepjátszás, most meg annál erősebben hangzik a cselekvő részvétel vágya. Az ellentétek tárgyi kivetítése: Az apostol. Az apa és férj küzd benne a tettrekész honfival. A szerelem csalogánya és a viharmadár egy fészekben. A legszemélyesebb különállás és a lángoló nemzeti szolidaritás lobogó fáklyája aludt ki a segesvári csatatéren. Ez eredmények közt sok olyan igazság van, amelyeket az esztétika Gyulaitól kezdve rég elhelyezett már kincstárába, de egyetlen sincs, amelyen az újság ízét nem éreznék. És itt van Horváth János egyik nagy érdeme, tudásának és önálló kutatásának bizonyítéka, mert úgy indul el, mintha senki sem írt volna eddig Petőfiről, semmit sem olvasott volna róla. Levetkőzteti pőrére teljesen a költő testét-lelkét s nem szorulva mások eredményeire, veti saját boncolóasztalára. Ezért aztán más színben tűnik föl minden eddigi tudásunk: alapot kap és teljes fény esik rá. A másik meglepő és minden tiszteletet érdemlő kiválósága