Katolikus Szemle 36. (1922)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Tordai Ányos: Horváth János: Petőfi Sándor

teljessé teszi: az irodalmi hagyományt összeegyezteti az élő nyelv­szokással, másrészt naiv költői stílt teremt. III. (A lírai személyiség forrongása.) Reakció. Az élmények túl­zása, a tényleges viszonyok miatt kielégíthetetlen költői becsvágy, sze­relmi életének három csalódása, a kritika támadásai. Byron és Shelley hatása sötét pesszimizmusba hajtják. Lelki meghasonlását hangulat­lírába (Felhők), tárgyi alakba (Az őrült), a múltba visszamerülő élet­szemléletbe (Tündérálom) és romantikus elbeszélésbe (Salgó) vetíti ki s megszabadulván a kóranyagtól, mint a szabadságnak és a szerelemnek a lelki konvulziókban megtisztult rajongója új lírai tartalmat vár az élettől. IV. (A lírai személyiség első korszaka.) Vágya mind a két irány­ban teljesül. Szendrey Júlia a szerelmi élmények személyes lírikusává avatja. Szerelmi verseinek anyagán, műformáin rajta immár a személyes bélyeg. A politikai gondolat szintén személyes lírában ömlik ki: mint szerelmi költészete, cselekvő líra ez is. Szembefordulás, tagadás, gúny és akaraterő. Cselekvő ösztönének a hazafias ódák legszemélyesebb megnyilvánulásai. Ezekben költő-apostoli hitvallást tesz. E két motívum­tól független szabad ihletek forrásozzák tárgyas líráját, alakrajzait és táj­rajzait, tökéletessé vált és igaz önarcképeit, életbölcsessége finomult lelki éleményeit. Ez idei elbeszélő-költeményeiben és prózájában átviszi a lírai személyességet a lírán kívüli területre is. V. (A lírai személyesség második korszaka.) A szerelmi élet telje­sülése után megéri a politikai élmények valósulását. Kész költői egyé­niség, teljesen kialakult lírai jellem már, de csak másfél esztendő jutott eredetisége korlátlan kifejtésére. A változott viszonyok ellenére is fenn­tartja forradalmi eszményeit, egy időre ellentétbe jut a nemzeti köz­véleménnyel, de a költő és a nemzet szabadságharcra való szent el­szántságban újra találkoznak. Azonosul a nemzettel s tud ünnepi ihlet­tel szólni. Előbb király­ verseiben ismét érvényesül a szerepjátszás, most meg annál erősebben hangzik a cselekvő részvétel vágya. Az ellentétek tárgyi kivetítése: Az apostol. Az apa és férj küzd benne a tettrekész honfival. A szerelem csalogánya és a viharmadár egy fészekben. A leg­személyesebb különállás és a lángoló nemzeti szolidaritás lobogó fák­lyája aludt ki a segesvári csatatéren. Ez eredmények közt sok olyan igazság van, amelyeket az eszté­tika Gyulaitól kezdve rég elhelyezett már kincstárába, de egyetlen sincs, amelyen az újság ízét nem éreznék. És itt van Horváth János egyik nagy érdeme, tudásának és önálló kutatásának bizonyítéka, mert úgy indul el, mintha senki sem írt volna eddig Petőfiről, semmit sem olva­sott volna róla. Levetkőzteti pőrére teljesen a költő testét-lelkét s nem szorulva mások eredményeire, veti saját boncolóasztalára. Ezért aztán más színben tűnik föl minden eddigi tudásunk: alapot kap és teljes fény esik rá. A másik meglepő és minden tiszteletet érdemlő kiválósága

Next