Katolikus Szemle 38. (1924)
4. szám - Költemények - Tóth Tihamér: Juba Adolf: Érettségiző fiamnak a nemi életről és életfeladatairól. Apáknak és fiaknak
113 könyvismertetések és bírálatok. Riedl megállapításait oly plasztikusaknak, talpraesetteknek és véglegeseknek érezzük, mikép lépten-nyomon az az érzésünk, hogy rájuk maga a legfőbben érdekelt, Petőfi is, ha róluk tudomást vehet róla, azt mondaná: «Igen, ezt akartam, ezt cselekedtem». Nem lesz olvasó, ki ne találna gazdagodást, bőséges új részletekre figyelmeztetést e műben, melynek minden lapja rávall a legfinomabb, legelmésebb, legeredetibb magyar elmék egyikére, aki képességei birtokában bízvást ráadhatta volna magát az irodalom helyett az élet művészi ábrázolására, a szorosan vett teremtő műalkotásra is. Képeinek esztétikai szépségein ezúttal is átüt olykor az élettapasztalatok keserűsége és szarkazmusa, egy-egy odavetett megjegyzésben, így a pacsirtáról szólva Petőfi költészetében ezt írja: «Petőfi mintegy igénytelen, de kitűnő és szabadságszerető kollégát lát a pacsirtában, akit (ami különben kollégák közt nem szokás), szeret és bámul». Riedl műve nem végleges befejezettségű. Sikabonyi Antal, aki a Kisfaludy-Társaság megbízásából a Riedl hagyatékában talált idevágó kéziratokat összeállította, szerencsésen végezte nem kis feladatát. Talált szép számmal teljesen elkészült fejezeteket is, a többiben azonban a hűséges tanítvány megsejtéseire volt utalva. A töredékességet, a hiányt és hevenyészettséget merőben nem küszöbölhette ugyan ki, elérte mégis azt, hogy a ránkmaradt drága anyagnak így is minden lapját helyénvalónak érezzük, a legkisebb jegyzetig. Bevezető cikkéből kiemeljük két megállapítását. Az egyik, hogy a ránkmaradt szövegben «a legpongyolább oldalakat is megszépíti mindenütt az igazság ereje»; a másik, hogy Riedl Petőfivel «néhol annyira vele érez, hogy szinte nem tudjuk : Riedl beszél-e hozzánk vagy Petőfi». Ez pedig körülbelül a legnagyobb fok, ameddig egy géniusz magyarázója emelkedhetik. Riedl Petőfi-monográfiája e félig kész formájában is méltón csatlakozik élete remekéhez, Arany-könyvéhez. Fogyatkozásait csak az firtathatja, akinek nincs érzéke a mai magyar élet tragikuma iránt, melyből Szépség-ország angyali lelkű remetéjének, Riedlnek is épen eléggé kijutott élete alkonyán. Várdai Béla: Érettségiző fiamnak a nemi életről és életfeladatairól. Apáknak és fiaiknak írta: Juba Adolf dr., orvosegyetemi magántanár, iskolaorvos. Budapest, 1924. Mai Henrik és Fia kiadása. 72 l. A serdülő ifjúság ébredező nemi ösztönének helyes úton tartása mindenkor nehéz problémájuk volt a komoly nevelőknek, de sohasem nehezebb, mint napjainkban. Régebben inkább csak a fiziológiai érés éveiben természetszerűleg nyiladozó szexuális hajlam lefékezéséről volt szó; a mai érzékies élet ezernyi csábítása azonban már jóval a pubertás éveit megelőzőleg, már a 10—12. évük körül oly mocskos áradatot zúdít a fiatal lelkekre, hogy annak pusztítása nyomán koraérettek, esz-