Katolikus Szemle 44. (1930)
3. szám - Könyvismertetések és birálatok - Mihályi Ernő: Czakó Elemér és Györgyi Kálmán: A magyaros izlés
ból folyó kötelességek eltérőségének voltak természetes következményei. Végül a temperamentum, a tanultság és a fegyelmezettség különböző mértéke szintén erősen színezte a két kiváló egyéniség egymáshoz való viszonyát. Esterházy és Pázmány viszálya főbb vonásaiban eddig sem volt ismeretlen előttünk. De eddigi tudásunk inkább csak egyes elszigetelt tények ismeretére szorítkozott; az események távolabbi háttere és mélyebb összefüggése jóformán egészen homályban maradt előttünk. Hajnal István nagy értékű akadémiai székfoglalójában épen ezt a homályt akarja eloszlatni. És ez jórészben sikerült is neki. A rendelkezésre álló gazdag anyag alapján, melynek javarészét az Esterházy hercegi és az Országos Levéltár, továbbá a bécsi Staatsarchiv aktáiból gyűjtötte, olyan sokoldalú és kimerítő rajzát adja a nehéz problémának, mint eddig egyetlen elődje sem. Előadásában nem marad a felszínen, hanem iparkodik minél mélyebbre hatolni. E tekintetben különösen értékes Esterházy politikájáról és egyéniségéről írott fejezete, melyben szemléletes módon fejti föl a nagy nádor sokrétű egyéniségét és világít rá sokszor szeszélyesnek látszó eljárásának rejtett rugóira. De szerzőnk nem szorítkozik csupán Esterházy és Pázmány viszályának ismertetésére, hanem mintegy annak igazolásaképen, hogy itt valóban nem pusztán személyi motívumok játszottak közre, részletes rajzát adja a nádor azon további küzdelmeinek is, melyeket nagy ellenfelének halála után kellett vívnia fölfelé és lefelé s melyek ismételt lemondását vonták maguk után. Különösen behatóan foglalkozik a központi kormányzat szervei és az országgyűlési ellenzék ellen folytatott szívós és idegőrlő csatározásaival. Előadásának e túlnyomóan kiadatlan forrásokra támaszkodó része kiválóan alkalmas rá, hogy a nádor heroikus egyéniségét még rokonszenvesebb színben tüntesse föl. A nagy szorgalommal és felkészültséggel megírt székfoglaló értekezés tehát tárgyánál, anyagánál és művészi előadásánál fogva egyaránt értékes gyarapodását jelenti történetirodalmunknak. Ezért szívesen ajánljuk mindazok figyelmébe, akik behatóbban érdeklődnek XVII. századi történetünk problémái iránt. Balanyi György, Czakó Elemér és Györgyi Kálmán: A magyaros izlés. Kiadja a Könyvbarátok Szövetsége Budapesten. 220 l. 95 színes, 590 fekete képpel és magyarázó szöveggel. Ára 20 P. Minden nép szorgos gonddal keresi s büszkén emlegeti azokat a szépségeket, amelyek saját lelkéből sarjadtak ki s amelyekkel az egyetemes művészetet gazdagította. Mi nem dicsekedhetünk ugyan a gót, renaissance vagy a barokk stílus örök szépségeinek kitermelésével, de viszont azt se kell szomorúan megállapítanunk, hogy a körülöttünk hullámzó germán, román, szláv tengerben felszívódott volna a magyar