Katolikus Szemle 44. (1930)

3. szám - Könyvismertetések és birálatok - Mihályi Ernő: Czakó Elemér és Györgyi Kálmán: A magyaros izlés

ból folyó kötelességek eltérőségének voltak természetes következményei. Végül a temperamentum, a tanultság és a fegyelmezettség különböző mértéke szintén erősen színezte a két kiváló egyéniség egymáshoz való viszonyát. Esterházy és Pázmány viszálya főbb vonásaiban eddig sem volt ismeretlen előttünk. De eddigi tudásunk inkább csak egyes elszigetelt tények ismeretére szorítkozott; az események távolabbi háttere és mélyebb összefüggése jóformán egészen homályban maradt előttünk. Hajnal Ist­ván nagy értékű akadémiai székfoglalójában épen ezt a homályt akarja eloszlatni. És ez jórészben sikerült is neki. A rendelkezésre álló gazdag anyag alapján, melynek javarészét az Esterházy hercegi és az Országos Levéltár, továbbá a bécsi Staatsarchiv aktáiból gyűjtötte, olyan sokoldalú és kimerítő rajzát adja a nehéz problémának, mint eddig egyetlen elődje sem. Előadásában nem marad a felszínen, hanem iparkodik minél mé­lyebbre hatolni. E tekintetben különösen értékes Esterházy politikájáról és egyéniségéről írott fejezete, melyben szemléletes módon fejti föl a nagy nádor sokrétű egyéniségét és világít rá sokszor szeszélyesnek látszó eljárásának rejtett rugóira. De szerzőnk nem szorítkozik csupán Esterházy és Pázmány viszá­lyának ismertetésére, hanem mintegy annak igazolásaképen, hogy itt valóban nem pusztán személyi motívumok játszottak közre, részletes rajzát adja a nádor azon további küzdelmeinek is, melyeket nagy ellen­felének halála után kellett vívnia fölfelé és lefelé s melyek ismételt lemondását vonták maguk után. Különösen behatóan foglalkozik a köz­ponti kormányzat szervei és az országgyűlési ellenzék ellen folytatott szívós és idegőrlő csatározásaival. Előadásának e túlnyomóan kiadatlan forrásokra támaszkodó része kiválóan alkalmas rá, hogy a nádor heroikus egyéniségét még rokonszenvesebb színben tüntesse föl. A nagy szorgalommal és felkészültséggel megírt székfoglaló érte­kezés tehát tárgyánál, anyagánál és művészi előadásánál fogva egyaránt értékes gyarapodását jelenti történetirodalmunknak. Ezért szívesen ajánljuk mindazok figyelmébe, akik behatóbban érdeklődnek XVII. századi tör­ténetünk problémái iránt. Balanyi György, Czakó Elemér és Györgyi Kálmán: A magyaros izlés. Kiadja a Könyvbarátok Szövetsége Budapesten. 220 l. 95 színes, 590 fekete képpel és magyarázó szöveggel. Ára 20 P. Minden nép szorgos gonddal keresi s büszkén emlegeti azokat a szépségeket, amelyek saját lelkéből sarjadtak ki s amelyekkel az egye­temes művészetet gazdagította. Mi nem dicsekedhetünk ugyan a gót, renaissance vagy a barokk stílus örök szépségeinek kitermelésével, de viszont azt se kell szomorúan megállapítanunk, hogy a körülöttünk hullámzó germán, román, szláv tengerben felszívódott volna a magyar

Next