Katolikus Szemle 44. (1930)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Balanyi György: Hajnal István: Esterházy Miklós nádor iratai. I. Kormányzattörténeti iratok. Az 1642. évi meghiusult országgyűlés időszaka. (1640 december - 1643 március.)

sokrétű egyéniségén átszűrődve és szertesugározva kap színt és hatóerőt. Kortársai közt nincs egy sem, kinek élettörténete annyira egy volna a nemzeti élet egyetemének történetével, miként az övé. Minden rávonat­kozó parányi adatközlés egyben köztörténeti tudásunk gyarapodását és színesebbé válását jelenti. Ilyen körülmények közt a magyar történetírás minden barátja számára örvendetes meglepetést jelent a nagy nádor késői leszármazott­jának, a fiatal Esterházy Pál hercegnek fejedelmi elhatározása, mellyel megindította dicső őse államiratainak kritikai közreadását. A nagyszabású, nálunk egyedül álló kezdeményezés korszakalkotó jelentőségét egyelőre nem is tudjuk áttekinteni. Csak annyi bizonyos, hogy a monumentális mű nyomán a harmincéves háború korabeli Magyarország külső és belső történetének tömérdek vonatkozása egészen új, az eddiginél hasonlíthatatlanul valószerűbb és életteljesebb megvilágításba kerül és számos, idáig csak homályos körvonalaiban sejtett problémája kielégítő megoldást nyer. De ezen általános termékenyítő és felfrissítő hatásán kívül magasabb tudománypolitikai szempontból is örömmel kell üdvözöl­nünk a fiatal herceg nagylelkű elhatározását, mivel általa akadémiánk egyik érdemes vállalkozása, a magyar országgyűlések története jelenté­keny lépéssel közelebb jut a teljes megvalósuláshoz. A kiadó herceg a nagy mű gondozását és tudományos színvonalon tartását Hajnal István egyetemi magántanárra bízta, aki már eddig számos jelét adta történetírói rátermettségének. Nagy terjedelmű akadé­miai székfoglalóját, melyben Esterházy lemondásának okait és körül­ményeit derítette fel, csak nemrégiben volt alkalmunk ismertetni e folyó­irat hasábjain. Hajnal mint szerkesztő természetesen nem érte be az Esterházy-levéltár gazdag anyagának átbúvárolásával. Hiszen az így nyert kép, a kiadó minden gondossága ellenére, szükségképen egyoldalú és hiányos lett volna. A hercegi gyűjtemény mellett okvetlenül tekin­tetbe kellett tehát venni a többi nagy lelőhely adatait is. E tekintetben főleg az Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a bécsi Staats­archiv és a Hofkammer hatalmas gyűjteményei bizonyultak bővizű forrásoknak.­Az itt talált tömérdek kiegészítő anyag tette lehetővé a kiadó számára a tárgyalt mozzanatok legtöbbjének hiánytalan végigkísérését. Külön kell szólnunk a könyv anyagának kiszemeléséről. Hajnal ugyanis nem élülről, hanem hátulról kezdi a kiadást. Ez az oka, hogy a bevezető kötetben a nádor utolsó erőfeszítéseinek drámai rajzát kap­juk. Első tekintetre fonáknak tetszik ez a visszájára fordított sorrend. De ha jobban utána gondolunk a dolognak, lehetetlen igazat nem adnunk a kiadónak: az 1642. évre tervezett országgyűlés története valóban min­den más eseménynél alkalmasabb a kor jellegének megismerésére. A soha össze nem ült országgyűlés vajúdásaiban az egész szomorú korszak tragikus ütköző­pontjai csomósodnak. Egyfelől magunk előtt látjuk az udvart, mely valósággal megbűvölve, siketen és vakon csügg a nyugati

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék