Katolikus Szemle 44. (1930)

8. szám - Könyvismertetések és birálatok - Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzura történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig

kötelességet teljesítünk tehát, mikor a tudomány nevében meghajtjuk elismerésünk zászlaját az áldozatkész főúr és a lelkes tudós előtt, akik fejedelmi bőkezűségekkel és önzetlen fáradozásukkal lehetővé tették ennek a szép és sok reménnyel kecsegtető vállalatnak megindulását. Balanyi György, Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzura történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig. Budapest, 1928. A Szent István Akadémia kiadása. 57 l. Minden állam gyakorolta más és más szempontból, más és más mértékben a cenzúrát. Nálunk a szerző Luther iratainak terjedése ellen tett királyi intézkedésnél látja először feltűnni II. Lajos korában. A Luther szellemében írt könyvek ellen a küzdelmet Zápolyai János époly eréllyel folytatja, mint I. Ferdinánd. Miksa már csak a kálvinista és unitárius könyveket üldözi, de törekvéseit az 1572-i országgyűlés már csak az unitáriusok ellen támogatja. Az eljárást eddig csak a megjelent könyvek ellen indították meg. Miksa 1574-ben életbe lépteti az előzetes cenzúrát is, amikor a Bánffyaknak megtiltja, hogy engedélye nélkül bármit is kinyomassanak. A cenzúra végzése tulajdonképen a vallás és erkölcs védőinek, a püspököknek a hatáskörébe tartozott. Lipót Szelepcsényi prímást nevezi ki állami cen­zorrá, aki a tisztség gyakorlásával Szentiványi Márton jézustársasági atyát bízza meg. Ennek halála után ismét csak utólagos cenzúra működött, míg III. Károly 1720-ban a cenzorságot a nagyszombati egyetem kancellárjára nem ruházta. 1730-ban azonban a politikai tárgyú művek felülvizsgálata a helytartótanács feladata lett, míg a hittudományi és erkölcsi irányú művek elbírálása minden egyházmegye területén az illetékes püspök jog­hatósága alá tartozott. A külföldről behozott könyvek ellenőrzésére Mária Terézia két pozsonyi jézustársasági atyát nevezett ki királyi cenzorokká s részletes utasítással is ellátta őket. A megkívánt jelentés részletessége bonyolulttá és késedelmessé tette az ügyek intézését olyannyira, hogy a királynő rövidesen kénytelen volt egyszerűsíteni az eljárást. Mária Terézia fokozatosan enyhíti a régi szabályt a protestáns szellemű könyvek tekintetében, sőt a kor vallásilag egyebekben is liberális felfogása is elnézésben részesül, még­pedig ugyanakkor, amikor politikai szempontból kicsinyeskedve, kérlelhetetlen szigorúsággal jártak el. E jelen­ség a magyar cenzúrának a bécsi alá való rendelésével, illetőleg a szabad­elvű Van Swieten befolyásának a magyar téren való érvényesülésében találja magyarázatát. A királynő már 1754-ben kiadja a parancsot, hogy minden könyvet előzetes cenzúrára Bécsbe kell küldeni. Nemsokára ismét visszanyeri a pozsonyi cenzúrai hivatal ügykörét, de önállóságából állandóan veszít s ezen mit sem változtat, hogy a cenzúra 1766-ban a hely­tartósághoz került vissza. A magyar cenzúra köteles volt a bécsi dönté­seihez igazodni, viszont a magyar döntéseit a királynő a bécsi cenzúra

Next