Katolikus Szemle 51. (1937)

3. szám - Tanulmányok - Kozáky István: Új kisérletek a gral-probléma megoldására. I.

Szellemét sötét tompaság üli meg. E fokozatot libával is szimbolizálták. S Wolfram tényleg emlegeti költeménye elején a szarkalelkű embereket, akiknek lelke nem fogja fel a misztériumokat. A grálvárból távozó Parzi­valnak egy apród azt kiáltja utána, hogy oly ostoba, mint a liba, mert nem fogta föl, amit látott. És amikor az Artus-udvarban való visszatérte előtt egy sólyom a magasban repülő vadlibát megsebzi és benne természetesen Parzival lelki tompaságát is, három vércsepp hull Parzival elé a hóba, é­s Parzival most először esik abba a szemlélődő állapotba, amely az önkívü­lethez, a grál-szemlélethez hasonlít. Az alchimisták szerint a másik lelki fokozatot a páva jelképezi. Akinek szeméről leesett a tudatlanság sötét fátyla, az először pillantja meg a világ sokszínűségét. S valóban, amikor Parzival először döbben rá az átkot mondó Kundry szavaiban a világot mozgató sokféle rossz létezésére és következményeire, de még nem tudja, hogy a rossz is voltaképpen őt, a leendő grálkirályt szolgálja a csúf Kundry képében, akkor a költő hangsúlyozza, hogy Kundrynak pávatollakkal éke­sített kalapja van. A következő alchimista lelki fejlődési fok a hattyú. Az emberi lélekben, szinte hattyúdalszerűen, először szólalnak meg a szférákból jövő inspirációk és az emberi lélek az e világ sokszínű dolgaitól elfordul, azoknak hattyúdalát énekli el. Tudjuk, hogy a gráflovagokat «Schwannit­terek»-ként jellemzi Wolfram is és nyomában a többi gráfköltő. Végül a leg­tökéletesebb lelki fokozatot a pelikán jelzi, azt az embert jelképezve, aki az emberiséget szinte saját vérével táplálja, amikor tökéletesen megvilágoso­dott öntudatának tartalmát másokra sugározza. Itt az ember a «pie peli­cane» Krisztusnak lesz mása, akit a szent ostya képében minden nagypén­teken egy galamb hoz le a grálkőre, hogy annak varázserejét megújítsa. A Szentlélek galambja ez ; a grál végső ereje tehát a Szentlélek megjelené­sében van. Felrefiz, akinek a grál előtt való megjelenése teszi Parzival grál­szemléletét véglegessé, ebből a tökéletes világból születik : anyja Belakane, a pelikán. De e tökéletességi fokot az alchimisták a főnix-madárral is jelké­pezték. Treviizent első tanításában Wolfram is kifejezetten állítja, hogy amiként a főnix­madár egy titokzatos kő segítségével égeti el magát, hogy azután poraiból még sokkal nagyobb fényben keljen új életre, úgy a gráf­szemlélet embere is megszerzi a megújhodásnak ezt a csodás lelki erejét.­ De lássuk tovább, milyen előkészítő folyamatokon kell még átesnie Parzivalnak az első grál-kaland előtt ! A csillagképekben halad tovább. A lemondás ősi szimbólumának, a skorpiónak csillagképében lép Kondwiramurnál Bel­apeire-be, a lemondás országába. Amint vissza akar térni anyjához, akit már holtan a föld takar, amint tehát voltaképpen a «föld-anyához» akar jutni, azaz nem is a grált keresi, akkor jelenik meg előtte a tavon horgászó «Halászkirály», a «vízöntő» és «halak» egyesített csillagképe, hogy a grálvárba hívja. Parzival oly lelki­állapotban pillantja meg a grál várat és oly tudatalatti módon reagál a grál szemléletére, hogy állapota inkább az alváshoz hasonlít. A gráljelenet víziója a három tűzhellyel, amelyek közül a beteg Halászkirály a középső előtt fekve fogadja vendégét, a középkori alchimista szimbólumoknak egész sorát tárja elénk. Wolfram v. Eschenbach határozottan hangsúlyozza, hogy Perceval látogatása a grál várban a Saturnus kulminációs idejével esik egybe és hogy a vérző lándzsa a Saturnus jelképe, amely planéta delelésekor Amfor­tasnak, azaz Infirmitasnak szenvedései állandóan megújulnak. Saturnus a költemény egyéb helyein is érezteti hatását tavaszi hóesésben. A három tűzhely, valamint a beteg király, a grálkirályné 24 szűzből álló kísérete égő gyertyatartókkal, a 24 misztikus lelkierő jelképével, mindez olyanná teszi­ ­ V. ö. A. Szent Tamás Summa Theologica Pars I. Quaestio LXXVII. 4.

Next