Katolikus Szemle 51. (1937)

3. szám - Tanulmányok - Kozáky István: Új kisérletek a gral-probléma megoldására. I.

és ilymódon tényleg átéli önmagában is Amfortas szenvedését és miután Trevrizenttől megtudja a grál titkainak lényegét, csak akkor éri el a tudo­mányok legnagyobbikát : a világos éntudattal párosult önkifejtőzést. A grál-kő csodálatos hatása tehát az, hogy realizálja a bensőnk­ben titkon élő lelki folyamatokat ; a grál szemlélete nem más, mint a kül­világba helyezett önmagábanézés. Miként már hangsúlyoztam, Stein magyarázza így a grál-hatásnak itt vázolt folyamatát. Megállapításaiban Ernst Uehli «Eine neue Gral­suche» című művére támaszkodik.­ Ami az állatkör 12 csillagképét illeti, ezeknek belevonása a grál misztériumának megfejtésébe a legújabb grál­kutatóknak nem alaptalan kísérlete, mert hiszen a költemény több helyén is hirdeti a költő, — például Kundry két követségében is, Trevrizent tanításában is, — hogy Perceval útja a planéták körein és a csillagképe­ken vezet keresztül. A csillagok járásával párhuzamos az emberi sorsok sokasága : «mit der sternen umbereise wart ist gepüfel aller menschlicher art ...» és miután Kundry felsorolta a planéták arab neveit, azt mondja, hogy Perceval grál-keresésének végső célja a planéták köreinek messzi­ségében világít: swaz der plánéten reise umblouft, ir schin bedecket, des sint dir zil gestecket ze reichen und zerwerben. Stein grál-magyarázatával éles ellentétben áll Wolfgang Golther­nek az a véleménye­, hogy történelmileg kimutatható «grál-áramlatokról» szó sem lehet, a minden szóba való belekapaszkodás és a féktelenül szim­bolizáló magyarázkodás a vértelen «szellemtörténet» vizenyőjébe vezeti le a tudományos kutatás tiszta folyását. Mert a művek alapján nyilván megállapítható, hogy az egész grál-históriát a két francia költő, Chrestien de Troyes, Robert de Boron és nyomukban Wolfram v. Eschenbach találta ki. A nagyszámmal elterjedt francia grál-regények kompilátorai pedig tovább bonyolították. A grál-értelmezésben támadt zűrzavart elsősorban az előbb említett két francia költő okozta. Művüket ugyanis nem fejez­ték be, illetve nem dolgozták ki végig tervüket s ezért kortársaikat és az utókor költőit valósággal rákapatták az általuk megkezdett történet szabad továbbfejlesztésére. Mindamellett Golther említett két igen alapos, értékes, főleg igen tudományos és reális utakon haladó grál-könyvében nem egyszer kénytelen elismerni azt, amit Stein annyira — kétségtelenül túlzottan — hangsúlyoz, hogy Wolfram tervének kidolgozásában igen élénken érezhető egy egységesen elgondolt misztikus tervnek szimbolizáló hatása. (Folytatjuk)­ ­ Stuttgart, 1921. 2 Parzival und der Gral in der Dichtung des Mittelalters und der Neuzeit. Stuttgart, 1925. és Parzival in der deutschen Literatur. Berlin, 1929 ; Stoff- und Motivgeschichte der deutschen Lit. 4.

Next