Katolikus Szemle 51. (1937)

3. szám - Tanulmányok - Kozáky István: Új kisérletek a gral-probléma megoldására. I.

Wolfram és korának felfogása szerint a grált csak véletlenül lehet meglátni, a grál-látomásért küzdeni hiábavaló, a grál-kereső akkor bukkan rá a grálvárra, mikor nem is gondol rá és nem is akar odajutni. A grál-szem­lélet mégis fontos előkészítő lelki folyamatok megtörténtéhez van kötve. Parzivalnak először a planéták és csillagképek szféráit kell megjárnia. Walter Johannes Stein­ nek igen érdekes, de kissé túlzott és mindent agyon­magyarázni akaró, néha egyes szavakon elrágódó, nem mindenütt az ere­deti forrásokra támaszkodó gráf-tanulmányai részletesen kimutatja, hogy mint szakad el Parzival otthonától, ahol minden kettősen van elrendezve, tehát az ikercsillagzatot jelképezi. A vad erdőben vadászgató, a «nyilas» szférájában élő «enfant terrible» eljut a vértezett lovagok irányítása mellett, a Mars és Venus planéta körein keresztül, a faragatlan gyerekesség tapasztalatlanságának sötétjén áthatolva az Artus-udvar fényébe. A szűz csillagképében esik át a Jeschute- és Sigune­kalandon. Jeschutét akaratlanul gyanúba keveri. Sigune vőlegénye, Schio­natulander, Parzival egykori örökségének védelmében esik el. Sigm­étól tudja meg a vad gyermek az igazi nevét és tőle hallja először, hogy a Perce-val szó annyit jelent, mint «középen keresztül*). Útja tehát a szellemi sötét­séget középen kettészeli és a világos­ látás teljes sugármezejébe vezet. Való­ban, a «szűz» csillagképével való első találkozás és az emberrélevés első öntudata a valóságban is egybeesnek. Parzival ezután a Vörös Lovag legyő­zésével férfiúvá érik, mert abban, akinek vörös fegyverzetét az anyjától kapott komikus ruházatra ölti, először kerül öntudatlanul a fiatalos vér brutális törvényeivel ellentétbe. A «mérleg» csillagképének jegyében tanulja meg Gurnemanstól a helyes mértéket, különösen a kérdezésben. Leveti tehát gyerekes szokásait, nem hivatkozik többé anyja útmutatásaira. Parzival grálkereső útjának rejtett háttere nevelési probléma: «Der reine Tor» — így fejti meg Görres (1813), tévesen ugyan, a Parzival nevet (nyomában Wagner is). Az a kérdés tehát, hogy «a tisztalelkű balga» mi­képpen lesz a férfieszmény remeke? Ősi germán probléma ez, amely a mon­dák Siegfriedjében és Grimmelshausen «Simplicissimus»-ában is megteste­sült. Stein rámutat arra,­ hogy Parzival fejlődésének a bolygók és csillag­képek köreiben haladó folyamata ősi keleti világnézetnek középkori alkal­mazása. Hiszen Aquinói Szent Tamás Summája is számol a világegyetem egyedeinek és rendszereinek kölcsönhatásán alapuló egységes világszem­lélettel,­ amely az emberi élet, a mikrokozmosz megnyilvánulásait a világ­mindenség szféráinak befolyása alá helyezi. Ugyanebből a világszemlélet­ből indultak ki az alchimisták, akiknek tudománya nagyrészt lelki erők­nek, képességeknek, lelki hatalomnak titkos, mágikus úton való elsajá­tításában állott. E hatalom kulcsát az arisztotelesi ötödik elemben, a holdfölötti világ «quinta essentia»-jában keresték. Az alchimisták az emberi lélek fejlődésének négy fokozatát különböz­tették meg. Az első fokozatban az ember olyan mint a holló, vagy a szarka. 1 Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral. Bd. I. Das neunte Jahrh. Stuttg. 1928. Orient-Occident Veri. 121 1. kk. a I. m. 130. 1. 3 Schütz Antal, A bölcselet elemei Szent Tamás alapján. Bp. 1927. 154. 1. Summa Theolo­gica Pars I. Quaestio XLV. 1 ; LXVI. 2—3 ; LXVIII. 1—4 ; CIII. 2 ; CXV. 3—4 ; CXVI. 1.

Next