Katolikus Szemle 52. (1938)
6. szám - Tanulmányok - Egyed István: Politikai nemzet és népi nemzet
vagy öntudatlan, erős vagy gyenge, az emberiségre értékes vagy értéktelen volta szerint marad a nép nép, vagy emelkedik nemzetté. Nép és nemzet ezek szerint folyó, mozgó jelenségei az emberiség életének. Népek lesznek nemzetek, nemzetek visszaesnek a népi sorba. Országló, nemzeti létre oly népeknek van joguk, amelyeknek országló ereje, ellenállhatatlan hatalma van. Nem a vérségi kapocs és nem a nyelvegység a lényeges a nemzeti létre ; a lényeg az ember sajátossága, értékessége, öntudata és külső ereje. A nemzet egy az öntudattal, önirányzó erős akarattal, országlással, állammal. Ahol egy nép más népeket szellemi vezetése alá hozni bír, az oly összetételű államban az állam jellegét a vezető néptől nyeri. KÖZISMERT, hogy a világháború előtt Magyarországon a nemzetiségi politikára nézve két irányzat érvényesült. Amiképen a hatvanhetes és negyvennyolcas kérdés tekintetében, továbbá az államosítás és autonómia viszonyára nem tudott határozott állásfoglalás kialakulni, úgy nem alakult ki egységes meggyőződés a nemzetiségi kérdés kezelésére sem. Eötvös és Deák mérsékelt irányzatával szemben csakhamar érvényesült egy imperialista irányzat is (Tisza Kálmán, Bánffy Dezső stb.). A helyzetet bonyolította, hogy a nemzet nagy része a nemzetiségi kérdést is az Ausztriához való viszony szempontjából nézte és szerette volna, ha Ausztriával szembe egy nyelvében és szellemében egységes magyar nemzet lett volna állítható. Nincs itt helyünk arra, hogy foglalkozzunk a háború előtti magyar nemzetiségi politika jelenségeivel és hibáival. Mégis jellemzésül ideiktatjuk Tisza Istvánnak érdekes sorait : «A 9—10 millió magyarnak először is úrrá kell lennie saját hazájában. Egyesítenie, politikailag irányítania, államéletébe beolvasztania kell e hazának majdnem oly számos nem magyarajkú polgárait, hogy mint egységes politikai nemzet irányító befolyást gyakorolhasson egy 40 millió lakossal bíró nagyhatalom politikájára.)) Tisza szerint nekünk kérlelhetetlen szigorral és következetességgel kell ragaszkodnunk a magyar állam nemzeti jellegéhez és a politikai magyar nemzet egységéhez ; baráti kezet csak annak nyújthatunk, aki a magyar politikai nemzet tagjának érzi magát. De viszont ezekkel szemben el kell mennünk az engedékenység végső határáig; nem szabad rossz néven vennünk, ha ragaszkodnak nyelvükhöz, vallásukhoz és kultúrájukhoz, meg kell előttük nyitni az érvényesülés útját, hogy elnyomottaknak sohasem érezhessék magukat. Az igazi testvériség álláspontján kell velük szemben viselkednünk, gondolkodnunk és éreznünk. Amiképen nem bocsátkozhatunk a háború előtti nemzetiségi politika részletesebb tárgyalásába, a képen nem kívánunk foglalkozni azokkal sem, amelyek a háború után bírálják és jórészben gáncsolják a háború 10. szerző tanulmányát : A nemzetiségi kisebbségek kérdése. Magyar Kultúra, 1922 szeptember, 513—521. 11. 2 Tisza István: A helyzetről. Kiadja «Az Ujság» szerkesztősége. 22. lap ; Nemzeti politika (gróf Tisza Istvánnak 1910 telén elmondott beszédei). 50. és 51. lapok.