Katolikus Szemle 54. (1940)
1. szám - Szemlék - Jánosi Gyula: A magyar királykoronázások története
bensőség az eseményekben. Talán a „Két fogoly” óta bensőség — valóságérzés, életérzés — bontakozik ki a regények hangulatából. Ebben a regényben főleg a vagonéletrajza megkapó. Más Zilahy-jellegzetesség : a regényalakok életvilágában megnyílnak a múlt távlatai, az emlékezés rejtélyei. Nőalakjai végig emlékükben őrzik az életük vívódásait : szeretnek, de valami titkolt asszonyi magányban is otthonosak. Ahogy az új regény Erzsébet gondolatának rejtekútjait feltárja, annak módjában a Zilahy-regények legjobb lehetőségeire ismerünk. S még egy Zilahy-érdekesség, amit követői is utánozni tudnak : egyéniesség az alakok külsőségeinek elképzeltetésében. Mindezt nem lehet nagyraértékelni s a félmegoldásokat nem lehet elhallgatni. Amikor Erzsébet sorsa javul, abban inkább véletlent érzünk, mintsem életet, írói életszemléletet. Bántó, ha Zilahy valahogy is katolikumhoz ér, de regényében nem csupán ezek a részek tanúskodnak az átélés felületességéről. Végül — jellemző, hogy ezúttal sem látta szükségesnek a regény erkölcsi megszilárdítását. Várjon eljut-e a felfedezésre, hogy mélymagyarságot — nem önkényesen értelmezett, de valóban erősebb és mélyebb szellemű magyarságot — középosztályregényeinkbe a magyar élet erkölcsi tartalma hozhat? Laszlo István A MAGYAR KIRÁLYKORONÁZÁSOK TÖRTÉNETE Bartoniek Emma könyve(A Magyar Történelmi Társulat kiadása.) 180 L X Napjainkban, amikor egyik napról a másikra új államok alakulnak szemünk JLN láttára, viszont évszázados hagyományokra támaszkodó államalakulatok tűnnek el, fontos szerepe van a történelmi öntudatnak. Ezt láthatjuk abból is, hogy az új alakulatok igyekeznek újításaikat történelmi múltra építeni. Gondoljunk csak Mussolini Rómájára, mely külsőségeiben is igyekszik kifejezni, hogy a régi Róma hagyományaira akar támaszkodni (fasces). Az események váratlan fordulata következtében történeti előzmények nélkül kialakult szlovák állam is most utólag lázasan keresi önálló államéletének történeti előzményeit. Nekünk, magyaroknak, ezen az általános lélektani szükségszerűségen kívül, mely szereti az eseményeket a történeti fejlődés gyökérszálaival felruházni, még különösen is szükségünk van történeti öntudatra. A magyarság, mint Hóman mondja, kelet és nyugat határmesgyéjén mindegyre nehéz sorsot áll. Politikai, hatalmi, kulturális, népi, vallási erők ütközőpontjában állunk itt Európa szívében, ezért nagy szükségünk van erős történelmi öntudatra. Ezt a történelmi öntudatot nagyban fogja fokozni, ahol még nincs meg, ott kialakítani, a nemzet erejébe vetett hitet pedig növelni Bartoniek Emma királykoronázásokról írt könyve. A könyv címében a királykoronázást említi, valójában legnagyobb részében a koronázás legfontosabb aktusáról, a koronával való felékesítésről és ezzel kapcsolatban a Szentkoronáról szól. Természetesen felvilágosítást nyújt egyéb koronázási jelvényeinkről, a koronázás szertartásáról, az egyes koronázási szertartások eredetéről, azok történeti fejlődéséről, a koronázással legszorosabban összefüggő trónöröklés kérdéséről is. Mindezt széleskörű tudására, biztos tájékozottságára támaszkodva, mély kultúrtörténeti távlatokba beállítva adja elő a szerző. Ehhez járul még élvezetes stílusa. Az említett körülmények miatt tud Bartoniek Emma a történettudomány szigorú keretei közt megmaradva is, szinte regényszerű érdeklődést kelteni. Az érdeklődés középpontjában a Szentkorona áll, amely már Szent István korában, az Intelmekben felöleli az egész királyi hatalmat. Mivel a király és az állam ebben a korban egybeesik, azért a korona jelképezi az államot is. A Szentkorona eszméje lényegében tehát már Szent István korában megvan, így lesz azután ez a szent klenódium a magyar állam szimbóluma, minden jog forrása, az ország integritásának jelképe, nehéz időkben a nemzet reménye. Mindezen felül sok érdekes kultúrtörténeti ismeretet is szerezhetünk Bartoniek Emma könyvéből. Csak egyet-kettőt említünk : Az első nacionalista koronázás a Habsburgkorban, 1608-ban, II. Mátyás koronázása volt; ekkor szerepelnek a nemzeti színek is először a koronázáson. Sok érdekes adatot találunk arra vonatkozólag, hogy az országgyűlések tárgyalási nyelve a magyar volt, csak a törvényeket szerkesztették latinul. Színes képeket olvashatunk a koronázással kapcsolatos népünnepségekről.