Katolikus Szemle 55. (1941)

4. szám - Szemlék - Tóth László: Justh Zsigmond naplója

JUSTH ZSIGMOND NAPLÓJA Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta Halász Gábor. (Budapest, Atheneum kiadása.) 429. l. A fiatalon, alig 31 éves korában elhúnyt Justh Zsigmond is osztozik azoknak az íróknak sorsában, akik életükben írásaikkal kevéssé vonták magukra a figyel­met, megértésre, méltánylásra csak egy későbbi nemzedéknél találtak. Justh Zsig­mond társadalmi regényei és elbeszélései is, ma már nem csupán irodalmi értékük miatt, hanem mint a korra jellemző társadalomrajzok jelentősek. Justh Zsigmond számára gondtalan életet biztosító anyagi helyzete, előkelő származása és társa­dalmi kapcsolatai, széleskörű, kifinomult műveltsége olyan helyzetet teremtettek, aminővel a korabeli magyar írók közül senki se rendelkezett. Egyaránt otthonos volt Párizs és Budapest szellemi és születési arisztokráciájában és hivatását mint író és ember úgy fogta fel, hogy az ország e két vezető rétegét egymáshoz közelebb hozza. Éles, analitikus szemlélete, amely műveiből is minduntalan kiütközik, a magyar társadalom bajainak mélyenjáró megfigyelőjévé teszi. Látja az arisztokrácia szellemi és fizikai fáradtságának jeleit, látja, hogy ez a születésnél, előjogainál, vagyoni helyzeténél fogva vezetésre hivatott réteg mindjobban elveszti kapcsolatát az élet valóságaival, ezért kell szellemi megújhodásra találni az irodalommal, a tudo­mánnyal és a művészetekkel való, nem csupán felszínes kapcsolata révén. Az alap pedig, amire építenie kell a jövő társadalmát, nem a középosztály sokrétű és szellemi meg erkölcsi alapjaiban nagyon is laza rétege, hanem a magyar nép egészséges, erős, munkát és művelődést szomjazó, arra képes rétege legyen, így látta ezt Justh Zsig­mond 1890 körül, ezért társadalomszemlélete ma valóban érdeklődést keltően hat. Justh Zsigmond társadalomszemléletéhez, amelyet eddig csak szépirodalmi műveiből és társadalmi vagy irodalmi tárcáiból ismerhettünk, nagyértékű alap­vetéssel szolgálnak most megjelent naplói, amelyek az irodalmi értékükön túl kor­történetileg is becses források. Egy 1888-iki párizsi utazás és az 1890-iki tavasz magyarországi élményeit foglalják írásba a közzétett naplók. Justh ezeket a nyilvá­nosságnak szánta, de közlésre alkalmas átdolgozásukban nyilván korai halála akadá­lyozta meg. Halász Gábor most kegyeletes kézzel, a naplók irodalmi és társadalom­történeti jelentőségének finoman megírt méltatásával bocsájtotta közre, s ezzel nemcsak az irodalomnak, de a történettudománynak is értékes szolgálatokat tett. A két napló két oldalról mutatja be éles vonásokkal Justhot, így együtt pedig egységes képet nyerünk írójukról. A párizsi napló jegyzetekben Justh, az író lép előtérbe. Párizsi barátai és ismerősei is az irodalom és a művészet világából valók, élükön Tainenel, Sully­ Prudhommemal, meg Sarah Bernhardttal, akik mellett a félszázad előtti Párizs egész írói és művész világa felvonul az éleslátású, finom meg­figyelő, művelt magyar világfi naplójában. A harmadik köztársaság Párizsa ez, sokrétű társadalmával, a Bourbonokhoz, a Bonapartékhez húzódó társadalmi rétegeivel, irodalmi szalonjaival, amelyekbe könnyűszerrel találnak bebocsájtást a Párizst járó külföldi művészek és írók is. Justh nagyszerű jellemzést ad erről az anyagi jólét biztosította élvezetekben elmerült Párizsról. Amit Sarah Bernhardtról és családjáról, Munkácsyékról, Taineről ír, azok valóban elragadó arcképek, amelyek finom lélekrajzzal, jellemző erővel vannak írva. A magyar naplórészlet Justhoz a magyar társadalom bajainak élesszemű meg­figyelőjét és reformátorát mutatja. A fiatal magyar arisztokrácia és a fiatal magyar írók , ezek Justh baráti köre, ezek naplójának hősei. Őket akarja a szellem közös nevezőjén egybefoglalni, ami itt a társadalmi és vagyoni különbségek élesebb volta miatt korántsem megy olyan könnyen, mint Párizs kozmopolita alkatú és magasabb átlagos életszínvonalon mozgó társadalmában. Justh az arisztokráciához tartozó­nak érzi magát és magán érzi annak fáradtságát, legszűkebb rokoni és baráti köré­nek tagjain egy új életszemlélet, új társadalmi átvégződés szükségességét látja. Harminc fiatal arisztokrata barátjával angol mintára vitatkozó kört, Debating Societyt alakít, ahol irodalmi témákról, s főleg közgazdasági kérdésekről vitatkoz­nak. Justh fáradhatatlanul küzd az arisztokrácia és írók, meg a művészvilág szellemi közösségének megteremtésén. A Műbarátok Köre Justh fáradozásának eredménye volt. Magyarországi napló jegyzeteit valami belső, izgalommal teljes aggodalom fűti szemben a párizsi jegyzetekben megnyilatkozó gondtalan vidámsággal. Itthon látja a bajokat, belülről ismeri az embereket, éppen ezért tudja, hogy nehéz a társadalom reformja. Az analitikus jellemzés igazi művészetével rajzolja meg Justh magyar

Next