Katolikus Szemle 56. (1942)
9. szám - Szemlék - Balanyi György: Bezerédi Bezerédj Zoltán: A jövő útja - Balanyi György: Egy középkori káptalan története
SZEMLÉK BEZERÉDI BEZERÉDJ ZOLTÁN: A JÖVŐ ÚTJA (Szintetizmus.) Budapest, 1942. 143 l. Előre kell bocsátanunk, hogy a címben írott könyvben egészen fiatal, még a húszas évek legkezdetén álló ember munkájával, igazi versacrummal állunk szemben. Ezt azonban nem gáncsként, hanem dicséretként mondjuk, mert a szerző olyan mélyenszántó kérdésekkel foglalkozik benne, melyek egy érett bölcsnek is becsületére válnának s olyan lehiggadt és kiegyensúlyozott formában, mely ismét csak hosszú tudományos eszmélődésnek szokott eredménye lenni. Alaptémája napjaink legégetőbb világnézeti és társadalmi kérdése, a szélsőséges individualizmus és kollektivizmus kiegyenlítése. Abból a tételből indul ki, hogy a két szélsőségnek, mint tézisnek és antitézisnek kell valamilyen magasabb szintézisének lenni, mely feloldja, illetve megnyugtató harmóniába fogja össze a kínzó ellentéteket. Szerinte a kívánatos szintézis nem lehet más, mint az ellentétek összeegyeztetésének útja: az Egyensúly és Harmónia világának megteremtése, mely ismét teljes emberré teszi az embert. Ezért nevezi rendszerét szintétizmusnak. És el kell ismernünk, hogy okfejtése az általános emberi problémák és a magyar sorskérdések kiteregetésében egyaránt gazdag áradású és sodró erejű. Gondolatai egy kezdő írónál szokatlan bőségben és — ez ismét becsületére legyen mondva — meggyőző logikával áradnak. Hogy munkájában sok a fiatalos magabízás és a valóság figyelmen kívül hagyása, azon nincs mit csodálkoznunk. Annyi bizonyos, hogy A jövő útja gondolkodó és nyitott szemű ember műve, akitől még sokat várhat tudományos irodalmunk. Balanyi György EGY KÖZÉPKORI KÁPTALAN TÖRTÉNETK özépkori intézményeink legtöbbjének történetét csak halvány és elmosódó körvonalakban tudjuk rekonstruálni. És ebben a tekintetben nincs különbség egyházi és világi közületeink közt: a rendelkezésünkre álló források egyformán vékony erekben csörgedeznek mindkét kategória számára. Az időnkint ránkszakadó szörnyű megpróbáltatások nemcsak az emberéleteket tizedelték meg, hanem a korok életéről beszélő írott forrásokban s kőbe, márványba és ércbe rögzített emlékekben is jóvátehetetlen pusztítást vittek végbe. Ezért van, hogy a magyar középkor, főleg az Árpádkor tanulmányozója minduntalan áthidalhatatlan örvényeket lát megnyílni maga előtt, tátongó hasadékok elé kerül, melyeket legjobb akarattal sem tud kitölteni. A legtöbb esetben kénytelen tehát lemondani az előadás hiánytalan teljességéről és szerényen megelégedni a nagy fáradsággal összeböngészett adatok többé-kevésbbé laza összetűzésével. A csanádi székeskáptalan történetírójának is keservesen kellett tapasztalnia ennek a megállapításnak igazságát. Pedig Juhász Kálmán igazán megtett mindent munkája teljessége érdekében. Azon kevésszámú szerencsés történetíróink közé tartozik ő, akik fiatal fővel megválasztották munkaterületüket és amellett rendületlenül ki is tartottak. Mióta a szerencsétlen trianoni béke az országhatárokon túlra vetette, becsületes igyekezettel vetette magát a csanádi egyházmegye múltjának felderítésére. És ezt legtöbb tollforgató paptársával ellentétben nem műkedvelő buzgósággal, hanem a hivatott történetíró teljes tudományos és módszeres felvértezettségével tette. Ennek megfelelően nem elégedett meg a nyomtatott kútfőkben található adatok összegyűjtésével, hanem szorgalmasan átbúvárolta a hazai és külföldi nagy gyűjtemények okleveles és kéziratos anyagát is, így A csanádi püspökség történetével, melyből magyar kiadásban eddig négy, német kiadásban pedig két kötet jelent meg, sikerült olyan alkotást nyújtania, mely minden elismerést megérdemlő gyarapodását újabban bizony nagyon elvékonyodott egyháztörténelmi irodalmunknak. A székeskáptalan középkori történetéről írott munkája szorosan csatlakozik nagy monográfiájához. Megírásában azonban még nagyobb nehézségekkel kellett megküzdenie, mint a püspökség történetében. Hiszen a káptalan már 1552-ben megszűnt és működésének emlékeit szanaszét hordták a történeti élet nagy viharai. Jellemző, hogy a nagy kiterjedésű püspökség területén a középkorból egyetlen káptalani kiadvány vagy más emlék a káptalan múltjáról nem maradt reánk. Azokat mind az egyházmegye területén kívül eső levéltárakból és gyűjteményekből kellett összehalászni. Juhász K. : A csanádi székeskáptalan a középkorban. (1030—1552.) Csanádvármegye Könyvtár, 38. Makó, 1941. 163 l.