Katolikus Szemle 7. (1955, Róma)
4. szám - AZ EGYHÁZ ÉLETE - Dám Ince: A Hunyadi-Kapisztrán év megnyitó ünnepségei
HUNYADI - KAPISZTRÁN ÉV MEGNYITÓ ÜNNEPSÉGEK Jövőre ötszáz éve, hogy a két nándorfehérvári hős, a «két János», Kapisztrán és Hunyadi, a keresztény Európa biztonságáért kivívott győzelem után, az ostrom alatt fellépett pestis következtében Európa és a magyar nemzet vértanúinak koronáját elnyerte. Hunyadi 1456 augusztus 11-én, Kapisztrán 1456 október 23-án. Haláluk évfordulóján a kereszténység kegyeletének adóját XII. Pius pápa, a Ferencrendét, amelyhez Kapisztrán, szerciárius viszonylatban Hunyadi is tartozott, a szerzet egyetemes főnöke, szülővároskájáét, Capestrano és az Abruzzók népe, a magyar nemzet háláját pedig a világ szabad népei közt élő magyarság rója le. A PÁPA APOSTOLI LEVELE A jubiláris esztendőt a Szentatya apostoli levele nyitja meg. Mintegy az egyetemes kereszténység nevében fordul Kapisztrán Szent János szerzetének, a Ferencrendnek egyetemes főnökéhez, s ezzel megjelöli személyében az ünnepségek fővédnökét. Hiszen Kapisztrán Szent János élete és működése nem szorítkozik egy egyházmegye, még csak Itália keretébe sem. Egyformán igényt tart az ünneplésre a mai Ausztria, Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia népe, úgy látta jónak a Pápa, hogy a Ferencrendre bízza az ünnepségek szervezését. A Ferencrend az érdekelt országok mindegyikében nagy hagyománnyal rendelkezik, s így alkalmas arra, hogy a különböző nemzetek s mozgalmak szellemi egységét a Kapisztránkérdésben biztosítsa. — Az Egyház Fejének történelmi levele így hangzik:. Kedves Fiúnknak, Lopinski Ágostonnak. Szent Ferenc Rendje egyetemes Rendfőnökének, XII. Pius Pápa. Kedves Fiúnk, üdvözlünk s apostoli áldásunk Reád! Mennél vadabb hullámok hányják századok folyamán Péter isteni hajóját, annál jobban tapasztaljuk, hogy velünk az ég segítő kegyelme. Ez az igazság, amelyre különben « a történelem, az idők tanúja, az igazság fénye, az élet mestere » (CICERO, De prat., II, 9) is tanít, jut eszünkbe, amikor arra gondolunk, hogy Kapisztrán Szent János, Isten dicsőségére és a kereszténység üdvére végbevitt számos jeles tett után, 500 esztendővel ezelőtt szent halállal az égbe költözött. Abban a zavaros korban, u.i. ez történt, némelyek gonosz eretnekséggel kísérelték szétszaggatni az Egyház varratlan köntösét; egyes európai fejedelmek, hatalmi vágytól ösztökélve, időnkint viszályokba keveredtek s gyakran vakmerően az Egyház jogaiba is belelábaltak; a Kelet felől előrenyomuló seregek pedig már Középeurópa országait fenyegették háborús veszedelemmel és pusztulással. S ami ennél is rosszabb: olyanok is akadtak, akik a népek annyi viszontagság között megzavart erkölcsi érzékét a keresztény vallás tanításaitól eltérítették. Miért is a jámborság sokakban lelohadt, s mi több: eretnekségek garázdálkodtak különböző helyeken s veszedelembe sodorták a lelkek örök üdvét. Kapisztránói Szent János, Krisztus győzhetetlen bajnoka, a maga tehetségéhez mérten, egész életén keresztül és ezeknek a bajoknak kiirtásán fáradozott, s főként abban játszott szerepet páratlan erélylyel és töretlen állhatatossággal, hogy a katolikus vallás támadóit ártalmatlanná tette, megteremtette az egyetértést a fejedelmek és népek között, az erkölcsöket pedig az evangélium erejében megújította. Különös figyelmet érdemel, hogy Sziénai Szent Bernardinnal egyetemben - ő vezette be azt a jámbor szokást és üdvös gyakorlatot: főként nagyböjtben és útjövet idején, a városok és falvak nyilvános terein tartottak szentbeszédet a népnek, hogy így, akit csak lehet, megtanítsanak a katolikus vallás igazságaira, s hol nyájas szavakkal, hol pedig eréllyel mindenkit rávegyenek a szentségek felvételére és az életnek a keresztény erkölcsökhöz illő megjavítására. Amikor boldog emlékű elődünk, IV. Jenő, ennek a feladatnak megvalósítására « apostoli hitszónokokat » nevezett ki, János készséggel szegődött az első csapatba, az isteni ige hírnökeként és az erényes élet magvetőjeként járta be Rómát, Aquiát, Szienát, Firenzét, Bolognát, Ferrarát, Milánót, Veronát, Vicenzát, Mantovát, Páduát, Velencét, Bresciát s számos más várost. Azonban nemcsak Itáliában termette az üdvösség bő gyümölcseit, hanem Ausztriában, Magyar-, Német-, Lengyelországban, Burgundiában és Flandriában is, — úgyannyira, hogy annak idején, miután bel elődünk, VIII. Sándor, 1690-ben ünnepélyesen szentté avatta Jánost, többen azt javasolták, hogy hivatalosan is Európa Apostolának nevezzék. Amikor ő, az isteni igazság hírnöke és az erényes élet serkentője, a városokhoz és falvakhoz közeledett,a papság és a városi elöljáróság, valamint királyok és kíséretük ereklyékkel és feszülettel mentek eléje, mint angyalt fogadták, énekeltek s gyakran ismételgették: «Áldott, ki az úr nevében jön! ». Nem meglepő tehát, hogy egy másik elődünk, i.e. III. Kalliszt, János ennyi munkáján, sok utazásán, számos kezdeményezésén elcsodálkozott, s "» Isten győzhetetlen hírnökének, már életében szinte vértanúnak » nevezte őt. Továbbá, amikor a római pápák, életszentsége mellett, a közügyek lebonyolításában tanúsított bölcseségét is észrevették, nem egy esetben s nem egy fejedelemhez küldték követségbe, hogy az ellentéteket a köz javára elsimítsa és helyreállítsa a békét. Ilyen küldetésben járt Nápolyban, Milánóban, Burgundiában, Flandriában, Szicíliában; fáradozása sohasem volt eredménytelen. Az Egyház évkönyveiben az is ragyogó fénnyel tündöklik, amit a keresztes vitézek toborzásával végzett azok ellen, akik a keresztény Európába betörtek. Főkép azonban az, amit kérő, meggyőző s lelkesítő szavaival mívelt annak a világra szóló győzelemnek kivívása érdekében, amely 1456-ban Nándorfehérváron megszületett. Kedvelt Fiunk! Amint kitűnik, számos okból készül az egész Ferences Család a keresztény vallás .