Katolikus Szemle 7. (1955, Róma)
4. szám - AZ EGYHÁZ ÉLETE - Dám Ince: A Hunyadi-Kapisztrán év megnyitó ünnepségei
át többször is az Alpokon; különleges küldetésekben fordul meg Franciaországban, Belgiumban és Németalföldön; bejárja Ausztriát, Német-, Magyar-Cseh-, Morva-, Lengyel-, Görögországot, Palesztinát és a mai Jugoszlávia országait. Épp Nándorfehérvárnál írja nagyszerű hőskölteménye utolsó, legdicsőbb lapját. Amikor u.i. minden remény veszendőben arra, hogy sikerül gátat vetni a muzulmánok középeurópai, majd itáliai betörésének, egyedül Isten segítségébe veti törhetetlen bizalmát, s csaknem egymaga toborozza össze azt a kicsiny, de derék keresztes néphadsereget, amelynek élén 1456 július 14-én a Dunán, 22-én pedig Nándorfehérvár falai alatt, szétveri a túlsúlyban lévő ozmán hadat. A kortársak ítélete szerint is csodálatos nándorfehérvári vállalkozás, miközben meghiúsítja az izlám terjeszkedését a kereszténység központja felé, dicsőséggel pecsételi meg Kapisztrán Szent János földi sorsát. Újlakon (Szerém megye) a háború nyomán kitört pestisbe esik s a győzhetetlen hős 1456 október 23-án lezárja szemét. Az egész kereszténység siratta halálát s « Europa Apostolát» gyászolta benne. János végső földi megdicsőülése 1690-ben történt, amikor nevét VIII. Sándor pápa a szentek sorába iktatta. Negyven különféle tárgyú írásműve, leveleinek százai, beszédeinek ezre, a jámborság és tudás mindmegannyi emléke, tanúsítja, hogy nemcsak a tántoríthatatlan tettrekészség híre koszorúzza nevét, hanem a nagyhatású egyházi íróé is. A keresztény és szerzetesi tökéletesség elveitől ilyen ragyogóan ihletett, a lelkek vezetésében, az Egyház, a pápaság, a keresztény világ védelmében ily erőfeszítő apostolkodásban feláldozott élet megérdemli, hogy visszaidézzük halála 500 éves fordulójának előestéjén. Dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápánk Quo asperioribus fluctibus kezdetű (Kapisztrán Szent János 5. centennáriuma alkalmából 1955. okt. 4.-én kiadott) levelében megállapítja, hogy napjaink sokban hasonlítanak ahhoz a viharos, kritikus helyzetekben vergődő, nem mindig jószándékú törekvéstől fűtött századhoz, amelyben Kapisztrán Szent János élt és működött, újfajta ellenségek fenyegetik ma a kereszténységet, új tévelyek mételyezik a lelkeket. Az Egyház fejét és tanítóhivatalát nyíltan támadó ellenségnek nagyszerűen kezére játszik azon sokaknak tétlensége, akiknek élete a megfogadott és vallott elveknek gyakorlati tagadása. Miért is ma éppúgy, mint annak idején, tevékeny apostoli buzgalomra kell szert tennünk, hogy újraépíthessük az igazi keresztény lelkületet mindazokban, akik szent kötelességükről megfeledkezve élnek; hogy megvédhessük a hitigazságokat; hogy síkra szállhassunk a pápáért, az Egyházért és az egyházi tanítóhivatalért. Kapisztrán Szent János fényes magatartása mintaképünk és bátorítónk ebben a szent harcban. Mindenekelőtt életszentségre int mindannyiunkat: ez pótolhatatlan előfeltétele minden gyümölcshozó apostolkodásnak. . János, aki ebben a városkában, Capestranóban láttál napvilágot, tiszteletre méltó ereklyéid előtt kérünk, járj közbe Istennél, virágozzék újra a módszered szerint edzett apostolság szelleme! Segítsd a mennyből a te Abruzzód népét, mely ma városodba jött, hogy megemlékezzék arról a napról, amelyen elköltöztél e siralomvölgyéből, — tőlünk, akik még harcolunk! Áldd meg Itáliát, valamint azokat a nemzeteket, amelyekben Isten követeként jártál s végrehajtottad vállalt feladataidat! Esdd ki a mennyei Atyától, hogy a kereszténység ellenségei ne hódítsanak teret a Vasfüggönyön túl — azokon a tájakon, amelyeken, bátor küzdelem és fényes győzelem után, hősként elestél! CAPESTRANO ÜNNEPE Ma is mutogatják azt a házat, amelyben Kapisztránunk 1386 június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén napvilágot látott. Német származású atyja Anjou Lajos nápolyi király hadseregében szolgált, majd a király halála után (+ 1384) Capestranóban telepedett le, s házasságot kötött egy gazdag helybeli család leányával, a hagyomány szerint Johannával. Jánosunkat tanulmányai s közéleti sikerei Perugiába s egyéb városokba sodorják, szerzetbelépése után pedig Aquilához nő szíve, márcsak azért is, mert itt őrzik mesterének, Sziénai Szent Bernardinnak testét. Bernardin szenttéavatása is Kapisztrán munkájának gyümölcse, a sírja fölé épült nagyszerű bazilika pedig Kapisztrán kegyeletének emléke. Épp ezért Capestrano és Aquila egyformán igényt tart Kapisztránra. A jubileumi ünnepségekben azonban békésen megosztoznak: Capestrano a megnyitó, Aquila a záróünnepségek s a velük kapcsolatos kultúrhét színhelye. A Perencrend egyetemes rendfőnökének, az olasz egyházi és világi, valamint a német, lengyel, horvát és magyar nemzet képviselőinek jelenlétében ünnepélyes keretek közt nyitották meg Capestranóban, a városka nagy szülötte, Kapisztrán Szent János halála 500 éves fordulója alkalmából meghirdetett «Kapisztrán-évet». F.é. október 22-én d.e. pompás gépkocsi-oszlop kíséretében vitték Szent János ereklyéit Aquilából Capestranóba. Az ereklyék közt volt az a feszület, amelyet útjain magával hordozott s amely hihetőleg Nándorfehérváron nála volt továbbá az a Jézus Nevének monogrammjával ékesített tábla, amelyet szentbeszédei alkalmával a szószékre helyezett, a hívek áhítatába ajánlott s amelynek mását minden házra kiszögeztette; valamint miseruhájának egy-két darabja. Az Aquilától 45 km.-re fekvő Capestranóban Ft. Lopinski Ágoston, a Ferencrend egyetemes rendfőnöke szentmisét mondott, s gondolatokban gazdag beszédben méltatta Szentünk érdemeit s erényeinek időszerűségét, életének korunkra vonatkozó tanulságait. Este az olasz kivilágítási technika leleményes pompája, tűzijáték, pásztortüzek káprázatos fényénél, mozsárágyúk dörgése közepett vitték a sziklacsúcsra épült város körben kígyózó utcáin az ereklyéket. A főtéren a kiváló szónok hírében álló P. Bonaventura Mariacci, ferences, drámai erővel ecsetelte Kapisztrán rendkívüli egyéniségét s jelenítette meg a nándorfehérvári ütközet magyar vitézeivel kivívott győzelmét. Másnap, ugyancsak a főtéren, a kormány kiküldötte, Lorenzo Natali, országgyűlési képviselő, hivatalosan is megnyitotta a Kapisztrán-évet. A kiküldött Szentünk igazságszeretetét és életszentséggel párosult apostoli lelkü-