Katolikus Szemle 9. (1957, Róma)

3. szám - Fáj Attila: Az Ember tragédiájának sorsa

az, hogy a Rákosi-rendszer közel tíz évig vonakodott színre hozni, és a budapesti Nem­zeti Színházban történt nagysikerű premier­jére csak a sztálinista irányzat bukása után, közvetlenül a forradalom előtti napokban ke­rült sor. Önkéntelenül felmerül a kérdés: melyik volt az a költői mű, mely legmeggyőzőbb mű­vészi erővel képviselte a magyarság mai hely­zetben elfoglalt álláspontját? Véleményét arról, ami körülötte, érte és ellene történt és történik? Meg kell állapítani, hogy semmiesetre sem a forradalmi időket megelőző hetekben szétkapkodott Irodalmi Újság és Hétfői Hírlap novellái, krokijai, tanulmányai. Ezeket a cikkeket nagyobbára kommunista írók, költők, esztéták írták egyrészt azért, hogy elveszett írói hitelüket visszaszerezzék — és ilyenkor nem riadtak vissza írásaik predatá­lásától sem (ez a predatálás élesen elválasz­tandó az előbb említettől) — másrészt hogy a pártot megmentsék a további gyalázattól. Az ilyen művek végén legtöbben a MDP-t éltették és a « tiszta » szovjet demokráciát magasztalták. Nem jelentettek tehát szakítást a kommunista vonalvezetéssel, hiszen annak nagyobb dicsőségére sürgették az eddigi vo­nalvezetés reformját. Bár ezek a reformer tö­rekvések a Petőfi nevéről elnevezett irodalmi körökből indultak ki és tagjai Petőfi forra­dalmi szelleme örököseinek tekintették ma­gukat, nem sok közük volt a lánglelkű magyar lírikushoz. Petőfi nem a « tiszta» osztrák­magyar monarchia nagyobb dicsőségére állt 1848 március idusán a forradalmi ifjúság élére. Véleményünk szerint a magyarság mai helyzetben elfoglalt álláspontját és világnéze­tét a forradalom előtti hetekben ismét felújí­tott klasszikus magyar dráma, Madách Imre Ember Tragédiája tükrözte. Ezt a « drámai költeményt» hosszú ideig száműzték a Nemzeti Színház színpadáról, mivel a benne lévő eszmei tartalom éles ellentétben áll nemcsak a sztálinizmussal, hanem az egész kommunista ideológiával. Budapesten volt Madách Imréről elnevezett tér, sőt két színház is az ő nevét viselte, mégsem merték színre vinni a legnagyobb magyar Westdrama-t, pedig a közel száz évvel ezelőtt írt re­mekművet már valamennyi kultúrnyelvre lefordították és külföldön is többször bemu­tatták. A mű alapgondolata, hogy az első ember­pár, Ádám és Éva a Paradicsomból való kiűzés után egy őserdei lugasban elalszik és végigálmodja az egész emberiség történetét. Mint a monumentális álom főszereplői vé­gigpróbálják az összes nagy emberi­­tö­rekvéseket és keresik az emberi élet értelmét. Ádám a tudatos kereső, a « kétes szellemőr » Lucifer vezetésével állandóan új utak, új célok után kutat, de egy sem elégíti ki. Nem boldogul sem az egyiptomi társadalmi for­mában, melyben mindenki egyért, a fáraóért dolgozik. Nem elégíti ki a hellén demokrácia sem, ahol Miltiadesként a közösségért küzd és a közösség szolgálatát tekinti életcéljának. Rómában teljesen az élvezeteknek adja magát, majd kiábrándulva belőle a keresztény vallás propagálását tűzi ki feladatának. Ádám­ Tankréd előtt feltárul a keresztesháborúk árnyoldala és szakítva a vallásért vívott küzdelemmel mint életcéllal, a tudományok területén keresi az élet értelmét. A mega­lázott és lenézett tudós Ádám-Kepler az ész által forradalmasított világba álmodja magát, de mint Danton-Ádám keserűen csalódik a szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavában. Talán az erős egyéniség az, aki a tömegeket helyes irányba tudja vezetni, és a szabad ver­seny jelszava kell, hogy irányadó legyen az egészséges közösségi és gazdasági életben? Nem, a kapitalizmus ugyanolyan embertelen, mint a francia forradalom volt. A londoni jelenetben Ádám végigpróbálja az abban rejlő összes lehetőségeket és undorral fordul el tőle. Még egy reménysége van az öregedő Ádámnak: az egyén és társadalom, a hit és tudás, a forradalmi lendület és a közösség javára fordított szabad kezdeményezés szin­tézise — a kommunizmus. Madách ugyan a Fourier-féle falanszter formái közt mutatja be a kommunista világnézet paradox voltát, de tartalmilag mélyen a szovjet rendszer belső ellentmondásait feszegeti. A Föld már kihűlőben van és ez a körülmény kínos anyag és energiatakarékoskodást tesz szükségessé. A mintaállamot tudósok hideg tervgazdálko­dása igazgatja, a családi életet teljesen felszá­molták, a tudósok a természetet korlátlanul le akarják igázni és ezért önvédelemből a fan­táziadús, nagy egyéniségeket lélektelen, gé­pies munkára kényszerítik. Michelangelo

Next