Katolikus Szemle 35. (1983, Róma)

3. szám - EGYHÁZ A VILÁGBAN - András Imre: Kompromisszumos javaslat a bázisközösségek ügyében

KOMPROMISSZUMOS JAVASLAT A BÁZISKÖZÖSSÉGEK ÜGYÉBEN A Szentszék és a magyar állam között rendszeresített rutintár­gyalásra Budapestre érkezett Luigi Poggi érsek levelet vitt Dr. Lékai László bíborosprímásnak Casaroli bíboros államtitkártól. Az 1983 április 30-án kelt levélben — amelynek magyar fordítását előző szá­munkban közöltük — a bíboros államtitkár II. János Pál pápa meg­bízásából állást foglalt a magyar hierarchia és a P. Bulányi György piarista atya és a vezetése alatt álló bázisközösségek közötti konflik­tusban, mellyel kapcsolatban a magyar püspöki kar több felterjesz­tést intézett Rómába. Ez a konfliktus 1976 tavasza óta jelentkezik nyíltan — amikor is Dr. Lékai László személyében a magyar egyház hosszú idő után teljes jogú egyházfőt kapott — és rengeteg belső energiát emésztett fel. A hazai és külföldi megfigyelők azt remélik, hogy a legfelsőbb egyházi helyről érkezett útmutatás hozzásegít majd a probléma megoldásához. Annál is inkább lényeges ez, mert a magyar hatósá­gok több lelkipásztori probléma megoldását mindaddig megtagad­ták, amíg ez az állam által « az egyház belső ügyének­­ tekintett konfliktus nem rendeződik az állam számára is elfogadható módon. Az említett bázisközösségekkel szemben — a személyes jellegű viszálytól eltekintve — a hierarchia kifogásai a következők: a bázis­közösségek az egyház tanításával nehezen összeegyeztethető tanokat hirdetnek, továbbá megtagadják a helyi egyház vezetőinek, a püs­pöknek kötelező engedelmességet. A püspöki kar már korábban a Hittani Kongregációhoz tett fel­terjesztésében kérte P. Bulányi György tanításának kivizsgálását. Ez azonban csaknem leküzdhetetlen technikai akadályokba ütközik. A kifogásolt írások tömegét, mely sehol nem jelent meg nyomtatás­ban, tehát privát jellege van, a vizsgálathoz szükséges volna vala­melyik, a kongregáció által használatos hivatalos nyelvre lefordí­tani. Ez azonban olyan szellemi-anyagi erőfeszítést kívánó kásahegy­feladat, mely nem áll arányban az ügy jelentőségével. Casaroli bíboros kompromisszumos megoldást kereső levele ezért kifejezetten elvonatkoztat a doktrinális kérdéstől és csak a püs­pökökkel szemben kötelező engedelmesség kérdésében keres meg­oldást. A levél, miután összegezi a magyar hierarchia eddigi felter­jesztéseit ez ügyben, és összefoglalja az egyházi bázisközösségek működésére vonatkozó egyházi megnyilatkozásokat, II. János Pál pápa felhatalmazásából a következő négy pontban összefoglalt üze­netet adja át a magyar főpásztoroknak: 1. A Szentszék, osztozva a magyar püspöki kar gondjaiban, « mindazt, amit ezekről a bázisközösségekről határoztatok, jóváhagy­ja és tekintélyével megerősíti, mert elsősorban az a törődés vezeti, hogy a magyar egyház egysége megőriztessék. » 2. Buzdítja a magyar főpásztorokat, hogy « minden erejükkel támogassák és mozdítsák elő » a többi virágzó és lelki gyümölcsöt hozó bázisközösséget.

Next