Katolikus Szemle 38. (1986, Róma)

4. szám - Szakály Ferenc: San Giovanni Da Capestrano és Magyarország védelme a török ellen

hárítja el Hunyadi János a fejére zúdult veszedelmet. A közömbösségben a királyi udvar járt elől rossz példával: a Hunyadi ellenségeinek befolyása alatt álló V. László ki­rály seregszerzés ürügyén Bécsbe szökött. Nem tudhatni, hogy Da Capestrano mennyiben ismerte fel ezeket a modern történettudomány által a fejlemények­ből és analógiákból kibontott összefüggéseket, tény azon­ban, hogy a kezdeti kudarcok után felettébb jól választotta meg működési helyét. A kereszt felvétele után, valamikor májusban a Délvidékre vonult, amelyet többé el sem ha­gyott 1456. október 23-án bekövetkezett haláláig. A hozzá intézett, illetve a tőle származó levelek tanúsága szerint elsősorban a dunántúli Baranya és a Dunán­ inneni Bács, Bodrog, Csanád, Csongrád megyéket járta be, majd legin­kább a Nándorfehérvár hátországát képező, Al-Duna-Száva­közi Szerémségben tartózkodott. A toborzás olyképpen folyt, hogy a prédikációinak ha­tására jelentkezettek nagy részét Da Capestrano hazaküldte, meghagyván nekik, hogy hívó szavára felfegyverkezve és élelmiszerrel ellátva jelentkezzenek a kijelölt helyeken. Má­sokat — nyilván a fegyverforgatásra leginkább alkalmasa­kat — azonban már kezdettől fogva táborba gyűjtöttek. Legalább is erre enged következtetni Da Tagliacozzo 1456. május 23-i levele, amelyben Kölvüdről — ahol az obszer­vánsoknak erős rendháza működött — arról érdeklődik Da Capestranotól, hogy mit csináljon az ott összegyűjtött ha­jókkal és néppel. Mivel a törökök a vártnál gyorsabban megérkeztek Nándorfehérvár alá, a keresztesek hazabocsá­tása komoly hibának bizonyult, hiszen a távolabbi vidékek­ről valók nem vonulhattak be idejében a kijelölt tábor­helyre. (Alkalmasint ez is közrejátszott abban, hogy a bel­sőbb országrészek amúgy is kisebb számban jelentkező lakosai nem vehettek részt Nándorfehérvár felmentésében, mint ahogy a külföldről érkezett keresztesek jelentős része is útközben vette annak hírét). Szerencsére ennek a hibá­nak nem lett súlyosabb következménye, hiszen a közvet­lenül érintett déli megyékből is összegyűlt a harcok idejére több tízezer ember. Kezdetben maga Carvajal legátus kívánt a szerveződő had élére állni, Hunyadi azonban rövid úton visszaküldte őt Szegedről Budára. Nyilván élénken emlékezett még rá, hogy 1443-as és 1444-es balkáni hadjárataiban inkább aka­dályozta, semmint segítette Giuliano Cesarini bíboros pápai legátus jelenléte, akit ráadásul « el is vesztett » a várnai csatasíkon. Valószínűleg arra is számított, hogy a pápai tekintélyt megtestesítő Carvajal lelkesedése átragad majd a közömbös, sőt vele szemben kifejezetten ellenséges budai

Next