Katolikus Szemle 38. (1986, Róma)

4. szám - Szakály Ferenc: San Giovanni Da Capestrano és Magyarország védelme a török ellen

Legalább is a fejlemények azt tanúsítják, hogy az 1456-os keresztes had messze eltökéltebb, fegyelmezettebb és ennek következtében használhatóbb volt, mint a hasonló módon összeverbuvált seregek általában lenni szoktak. (Amihez persze már a Hunyadi által Da Capestrano mellé rendelt tisztek is nagyban hozzájárulhattak). Valamennyi hitelt érdemlő forrásunk megegyezik ab­ban, hogy a keresztesek elsöprő többsége a szegényebb nép­osztályokból került ki. S abban is, hogy — bár érkeztek Nándorfehérvár alá bosnyák, cseh, német, osztrák, sőt len­gyel önkéntesek is (ez utóbbiak közül 200 íjászt Hunyadi zsoldjába is fogadott) — nemzetiségüket tekintve túlnyomó­részt magyarok, illetve az ország déli részén élő délszlávok voltak. Ennek megfelelően alakult fegyverzetük is: pajzson kívül jobbára botokból, fütykösökből, parittyákból, vashor­gokból, esetleg kardokból állott, s csak kevesen büszkél­kedhettek valamiféle lőfegyverrel (íjjal, nyíllal vagy puská­val). A szemlélőben azonban még azok a kevesek is, « akik páncéllal vagy más fegyverzettel voltak felszerelve », olyan benyomást keltettek, « mint a Saul által Goliáth ellen fel­fegyverzett Dávid » (Da Tagliacozzo). Csakhogy a keresztes seregnek semminő esélye nem lehetett arra, hogy megismételje a bibliai ifjú páratlan győzelmét. A számtalan győztes csatában edzett lovas szpá­hik és gyalogos janicsárok harcászati fölényét még akkora elszántság sem egyenlíthette volna ki. Szerencsére azonban a török sereg Nándorfehérvár alá érkeztének (1456. július 3.) idején már viszonylag jelentős reguláris haderő állo­másozott az Al-Duna mentén. Hunyadi mintegy 10.000 fős « magánhadseregéhez­­ — kisebb királyi zsoldosegységeken túl — csatlakoztak Kórogyi János macsói bán és Újlaki Miklós erdélyi vajda harcedzett bandériumai, s Brankovic is küldött néhány ezer szerb nehézlovast; magában a vár­ban pedig — Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály kapitány parancsnoksága alatt — körülbelül 6-7.000 fegyveres állo­másozott. Az összegyűlt reguláris haderő létszáma tehát közelített azon seregek nagyságához, amelyekkel Hunyadi az elmúlt másfél évtized balkáni vállalkozásait végighar­colta, a keresztesekkel együtt pedig jócskán meg is haladta azt. Bár a török sereg még így is nyomasztó létszámfölény­ben volt — hiszen II. Mehmed mind az európai, mind az ázsiai tartományok hadinépét magával hozta —, a keresz­tesek komoly erőnyomatéknak számítottak, s ügyes felhasz­nálás esetén nagyban növelték a védelem esélyeit. Da Capestrano kezdetben maga is Hunyadi táborába igyekezett é­s csaknem a vesztébe rohant. Nándorfehér­várról Keve felé igyekvő hajóit csak egy jótékony vihar

Next