Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
80 609. Virág Benedek, ígéretem ellen; hanem hogy siettem Kisnek általadni a’ ti Sokadalmatokra. Ezt a’ tristem et impexam, antiquitatem, az első kiadást értem, — hogy Tacitus szavaival éllyek —tsak e’ mostani nyomtatás vetkőztette ki, de nem egészen, az Ó komorságból, és borzasságból. Még egy nyalábot adok belőle. Észreveszed, mint bánt légyen, főképp, a’ Verbumokkal, mellyek ellen a’ 18-dik, és már 19-dik században írok irtóztató hibákat, ’s bűnöket követtek el. Ezek között lenni ismerem, és vallom Virágot is, a’ te barátodat, szerelmes Hazámfia, Kazinczy! E’ dologban is eszembe jut: «Viszsza Magyar! ha Magyarnak akarsz tartatni : — Dütsőnkt Erdődeidnek nyomdokait kövesd.» A’ Képről tett rendelésedet helybehagyom. Sinait nem volna-e jó arra bírni, hogy azt a’ Grammatikát praenumeratióra ereszsze, hasonló nyomtatásban, betűkkel, szóról szóra; gothus betűket most is lehet kapni, öntetni. Kár lészen, ha a’ tempus edax rerum Silvesternek e’ munkáját, efféle egygyetlen egy munkáját elrágja. Sokféle veszedelem megfoszthattya tőle literaturánkat. Mit gondolsz ? Én azonban számot tartok ígéretedre. Ez két darab, ha arra való, hogy örvendeztesse szívedet, óhajtom, örvendeztesse. Csehünknek nyolcz nap előtt küldöttem el Zaidot! Egyszer olvastam által. Talán talántán ebből vagyon, hogy benne a liquid videor desiderare. Zahl szépségének árnyéka lebegjen néha-néha körűled, de ne láthasd kegyetlen kezét! Ne lássa az a’ kit tisztelsz! A’ II. Váradi hévvizeket jó volna valakinek leírni, és egy rézremetszett képpel kiadni. Fáj a’ lelkem, valahányszor azokat a’ sehonnai képeket látom átaitatni. Int az üdő, hogy felnyissuk már szemeinket. Ez arra is szolgálna, hogy a’ Haza jobban ismertessék, szerettessék a’ mieinktől. Gondolkodgyál, ’s beszéllgess más Urakkal. Ne vedd roszsz néven, hogy tsak tégedet terhellek effélékkel.— A’ debretzeni Collegiumban taníttatik-e a’ rajzolás mestersége, erre nagy szükségünk vagyon. A’ Városban, és egyebütt, mindenütt tsak magyar Inscriptiókat kellene tenni. De nem kellene ám azokat Erdélyből hozatni. A’ XVIII-dik Századot leírni historice! Most száz esztendeje! Most olvasgatom Szenes Molnár Albert imádságos könyvét. — «írtam Haydelbergában, 20. Decemb. Anno 1620.» — És, Szenes ! Csak az egyik van a levél mellett, a mely így kezdődik: «Már elég hóval ’s iszonyú jegekkel vert atyánk» stb. Horatius fordítása.