Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
202 080. Csokonai Mihály, László Ő Excjához, (mit ítél az Úr?) egy Praefatiót a’ Volksliedekről ’s azoknak külömböző Natioknál való Karakteréről ’s Mustráiról,, és szükséges Jegyzéseket. Az AnaTcreoni Ódáimra legbővebb Commentáriust írtam, hogy Massájok legyen, de Hafiz és a’ persiai dolgok miatt azt mind ez ideig el nem végezhettem, mert tökélletes a’ Revitzki Specimen Poyseos Persicae-ja miatt nem lehet, ezt pedig sem költsön nem kaphattam, sem pénzemért, noha mind a’ Pesti, mind a’ Bétsi könyves és Antiquarius boltokat öszvekerestettem. Mai napon írtam éppen (sróf Szétsényi ) Exojának, instálván, hogy penes Reversales egy holnapra adassa ki a’ Nationalis Bibliothékájából. Most extrahálom közelebb ezt a’ kis Dissertatiomat, mellynek tzinje: Rövid Kritikai Rajzolatja egy nagy Magyar Epopoeiának, mellynek neve Árpád, vagy a’ Magyarok' megtelepedése. Ezt még a' jövő Hónapban in extractus árkusban ki szeretném adni, hogy addig is, míg egész erővel belé foghatok, a’ hazabéli Tudósok javának ingyen megküldözhetném, ’s felőle való Opiniójokat, Tanátsadásokat, tudósításokat és segedelmeket megnyerhetném. Ezern én holtig akarok dolgozni, és ezélra kuporgatni egy kis pénzt, hogy magamnak egy kis kertet, másfél szobát, és 10—12 históriai könyvet szerezhessek. Mert harmadévi Desolationk miatt, egyik sem lévén; írásaim szerte széllyel vagynak, leveleim rendeletlenűl [!], válaszolatlanúl, gondolatim, planumim elszilálva. Ez okon késtem eddig is Daykával, mert egy darab írásomat 8—9 zugolyból öszve keresni, 3-napi munkámba ’s 1-napi elhattázásba kerül. Mégis véghez viszek mindent ebbe a’ Hónapba; mert a’ béres Lakónkat elbocsátottam, ’s annak szobájába költözök, míg módom lesz a’ kis Kertre magamnak egy Rezidentziát (11/2 szobát) gabalyíttatni. De ha minden 100 Aftra, a’ mi a’ jóltévő Szétsényi és Festetits famíliától számomra jön, egy egy Kálvinista Butzúztató akad, mint a Czinderyné 100 írtjára, úgy sem pénzem, sem kedvem nem lesz. — Különben, bízni kell: nem méltó a’ felemelődésre, a’ ki tsüggedez! Óhajtom minél előbb a’ Sárándi vagy Pértsi Gonscriptiót, (egyébütt Condescensióra barátim nintsenek) hogy szembe tisztelhessem a’ Tekintetes Urat. Ha az a’ tőlem legközelébb kiadandó Manuscriptum, mellynek titulussa: Debretzen Krónikája, és Debretzeni Miscellák, a’ Purizáló által a’ héten elkészültek volna, magam