Váczy János (szerk.): Kazinczy levelezése 1803-1805 - Kazinczy Ferencz levelezése 3. (Budapest, 1893)
Kazinczy Ferencz levelezése 1803-1805
576. Kazinczy — Szentgyörgyi Józsefnek. 27 A' kis gömbölyű rámába, reményiem, vágatott az Ur üveget, még pedig a’ jobb üvegből, a’ mit Spiegelglasnak hívnak. Kérem, küldje ki most. Pfannschmiednak 4 f. megy jeggy levélkével, Kassai Csizmadiának 5 f. — várom értek a’ papirost és Csizmát. Akár mennyi az illyen Jungferpapir, ha két rizma is, megveszem, mert illyenre akarom holmimét írni, hogy egy formába kötethessenek. Csokonai Urnak köszönje meg az Ur a’ Kónyit és Dömét. — Jaj, de szörnyű ez a’ Metastasius. Ha az Ur az én Titusomat ki küldeni akarná, igen szeretném. Közlöm ezen Menyegzői dalt az Úrral és Csokonaival. Maga ez a’ dal a’ Dr. Sz.györgyi Úré. Emlékezet van benne a’ levélben, és így el ne vesszen. Igen szép kegyelem ő Felségétől, hogy a’ jövendőbeli Palatínus nevelésére Görög Urat felvévén, a’ Nemzetnek kívánságát teljesíti: de kár, hogy megszűnt a’ Hírmondó. Mi lessz a’ Vmegyék Mappájából ? Én Kállóba nem megyek. Bágyadt vagyok. Az Isten adjon az Urnak szép levélkéket. Jungferpap. Komáromy Györgynek ki van adva a’ halálos sententia világosan, azt beszédé itt a' Bárczayné Asszonyom férje. De ő csak persistál. Igaza van az Úrnak. Ajánlom magam barátságába. Dr. Szentgyörgyi választ fog adni. [Eredetije a Múzeum könyvtárában: 382. Oct. Hung.] 576. Kazinczy — Szentgyörgyi Józsefnek. Szeretett, nagy érdemű barátom. Élek tehát azon szerencsével, a’ mellyre felszabadítottál, 's ugyan azon tónusból írom levelemet, a mellyelKisünknek ’s Némethünknek szoktam; ’s bizonyossá teszlek az eránt, hogy érdemidet tökélletes mértékjek szerint érzem, ’s az ő barátságok’ emlékezete nélkül is igazán szeretlek, becsüllek. Nincs annak szíve, érzem, édes barátom, a ki véled csak kevés pillantatokig lévén, nem látja, hogy Te felkent papja vagy a’ Grátziáknak. ’S ismeretséged nékem annál ked-